Szöveg: Muszkáné Kocsis Emese
Howard Hendricks könyve átfogó segítséget és hasznos tanácsokat nyújt a tanításra nézve. Könyvében hét olyan alapelvet vázol fel, melyeknek elsajátításával és az órák során való használatával szemmel látható változást és sikereket érhetünk el tanítási módszereinkben. Ezek az alapelvek a következők: a tanító, az oktatás, az aktív részvétel, a kommunikáció, a szív, a bátorítás és végül a felkészülés törvénye.
A különböző fejezetekben, az egyes törvények bemutatásánál számos példát hoz az egyes alaplevek szemléltetésére, így az olvasó úgy érezheti, valóban érdemes kipróbálni ezeket a javaslatokat.
Hendricks a könyv „aktív részvétel törvénye” fejezetben kifejti: szerinte a tanítás során nem elegendő az, hogy a tanító/tanár a diáknak leadja a megtanulandó tananyagot (mert ezáltal csak egy egyirányú folyamat valósul meg), hanem a tanárnak hatással kell lennie arra az emberre, akinek valamit meg akar tanítani. Nem elég, sőt, haszontalan, ha a diákkal csupán bemagoltatjuk az anyagot, hiszen amit így tanul meg néhány nap alatt, azt valószínűleg gyorsan el is felejti. Fontos tehát, hogy a tanulás aktív folyamat legyen, amelybe magukat a diákokat is aktív résztvevőkként be kell vonnunk. Olyan feladatot kell adnunk a diákoknak, melyeknek számukra is van értelme. Sokszor hallom diákoktól, de még felnőttektől is, hogy rengeteg olyan dolgot kell a gyerekeknek megtanulniuk, aminek „semmi értelme”. Ez persze nem igaz, csak sokszor valahogy elmarad a tanított dolgok gyakorlati, használati oldalának megismertetése a tanár részéről. Hendricks azt mondja, hogy olyan feladatot kell adnunk a diákoknak, aminek megoldása során szabadságot élveznek, mely a funkciót és az alkalmazást hangsúlyozza, melynek előre megtervezett célja van, s mely szem előtt tartja az eredményt is. Fontos, hogy az adott feladat elvégzése során a diák is lássa, átlássa a feladat e pontjait.
Egy másik része a könyvnek, mely nagyon érdekes volt, a bátorítás törvényének fejezetében található. Hendricks szerint az emberek MQ-ja, vagyis a motivációs hányadosuk fontosabb az IQ-juknál. Azaz, hiába van meg egy adott diáknak minden képessége egy bizonyos feladat elvégzéséhez, ha nincs meg a motivációja, az egész nem ér semmit. Motivátorként a tanárnak az a feladata, hogy rávezesse a tanulót a szükségének felismerésére. Rendkívül hasznos, ha a diákokat valós élethelyzetnek tesszük ki. Ezt azzal a példával szemlélteti Hendricks, hogy egy szónok soha nem lesz képes megfelelő retorikai beszédeket tartani, ha azt csak passzívan, egymagában gyakorolja. Csak úgy válhat belőle kiváló szónok, ha valós, éles helyzetekben gyakorol. Nyilván nem lesz belőle egyből briliáns előadó, eleinte rengeteg hibát fog véteni, de csak így, a gyakorlás által, valós élethelyzetekben tud tanulni és fejlődni. A tanítóknak tehát az a feladatuk, hogy a diákokat valós helyzetbe helyezzék, hogy azok a meglévő képességeiket a gyakorlatba tudják átültetni a motiváció segítségével. A tanár feladata ezen a területen a bátorítás, illetve a gyakorlat velejárójaként jelentkező sikertelenségek miatti további ösztönzés. Azt gondolom, az az elv, hogy a gyerekeket éles helyzetbe helyezzük, nagyon fontos már kisebb korban is, hiszen csak ezáltal tanulják meg, hogy kezdeményezők, bátrak legyenek.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódhat Hendricksnek a könyv végén feltett kulcskérdése: „Te magad motivált vagy-e?” Hiszen ha mi, tanítók nem vagyunk motiváltak, csak feladatként, kötelességként tekintünk az oktatásra, akkor az egész értelmét veszti. Hiszen, hogyan is lehetne motivált a tanuló, ha mi magunk sem vagyunk azok, ha mi sem látjuk a kiadott feladatok értelmét? Hogyan érjék el a tanulók a kitűzött célokat, ha mi pedagógusokként nem határozzuk meg azokat? És folytathatnánk még a felsorolást.
Hendricks a könyv első fejezetében, a tanító törvényében mutatja be azokat a tanácsokat, melyeknek segítségével hatékony tanítókká válhatunk, illetve hatékony tanítók maradhatunk. Ezek: a folyamatos változás, a lelki növekedés, a szellemi fejlődés és a fizikai fittség. A folyamatos fejlődés és változás fenntartása talán nem egyszerű, de – azt gondolom – a tanítás adta örömök miatt mindenképpen megéri.
