Hosszú távú, folyamatos jelenlét

Hogyan mutatná be a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiát? Hogyan indult a program, milyen előzményei voltak?

2010-ben a kormány célul tűzte ki a szegénység megszüntetését, ekkor készítettük el ezt a stratégiát, amelyet úgy kell elképzelni, mint egy építési tervet; lentről felfelé építkezünk. Tartozik hozzá egy intézkedési terv, amely pontos feladatokat határoz meg. Magát a Stratégiát nemcsak mi írtuk a kollégákkal, hanem bevontunk a munkába gyermekügyi, felnőttképzési, közoktatási és foglalkoztatási szakértőket is. Az intézkedési terv tartalmaz kimondottan végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentését segítő programokat. A Tanoda-program például olyan eszköze a munkánknak, amely segíti az iskolai lemorzsolódás megelőzését, és ezzel együtt a családok szemléletmódjának megváltoztatását is. Minden kapcsolódó területen alapvető, hogy figyelembe vesszük a család szerepét, mert a családi minta nagyon meghatározó egy gyerek életében. Hátrányos helyzetű és szegénységben élő gyerekek családjában gyakran a nyolc általános iskolai osztály a szülők legmagasabb végzettsége, ami gyakran azt is jelenti, hogy általában a gyerekeik tanulási lehetőségeiben is a saját életútjukat tudják csak elképzelni. Fontos tehát, hogy a gyerekekkel együtt a családokat is mindig megszólítsuk, bevonjuk.

Milyen területekre fókuszálnak a Stratégia intézkedései?

A növekvő gyermekek életútját követjük: születésüktől kezdve egészen egy szakma megszerzéséig minden területen vannak intézkedéseink, fejlesztéseink, programjaink. A stratégia magában foglalja a kisgyerekkort, az óvodai nevelést, a köznevelési intézményeket, a felsőfokú végzettség megszerzését és a foglalkoztatást is. Mindig komplexen segítünk, tehát nem egyszeri, segélyszerű vagy karitatív támogatásról van szó – ami szintén fontos, életmentő tud lenni –, hanem hosszú távú, folyamatos jelenlétről. Az éveken keresztül tartó többdimenziós segítségnyújtás tud igazán változást hozni. Szempont a területi dimenzió is, hiszen Magyarország területén óriási különbségeket találunk – itt nem csak a keleti és nyugati felbontásra kell gondolni. Már öt kilométer távolságban is hatalmas különbség lehet két település között, ezért elengedhetetlen, hogy a területi adatok alapján jól célozzunk a különböző programokkal. A Stratégiának horizontálisan része az egészségügyi személet, illetve megjelenik a lakhatás és hangsúlyos a kultúra támogatása is. Mert bár a szegénységet csökkentő átfogó programról van szó, azt is tudjuk, hogy a szegénységben élők nagy része roma származású, és a roma kultúra nagyon számottevő, a magyar kultúrának fontos része.

A gyermek jól-lét területéhez kapcsolódnak a Biztos Kezdet Gyerekházak, amelyek célcsoportja a mélyszegénységben élő, súlyos szociális hiányokkal küzdő kisgyerekek. Hogyan működnek a Biztos Kezdet Gyerekházak?

Amikor a Stratégia készült, meg kellett keresni az országban azokat a kezdeményezéseket, amelyek már alkalmazhatók voltak. Ilyen volt a Biztos Kezdet Gyerekház is, amelynek alapja egy angol program, amit Angliában a bevándorlók részére indítottak. Ezt látva magyarországi civil szervezetek kipróbálták itthon, hogyan működnének ezek a Gyerekházak a szegény településeken. Először néhány, vagyis összesen három ilyen helyszín volt csak. A programot uniós forrásból kiterjesztettük az országban. Majd miután láttuk, hogy a Gyerekházak jól működnek, eredményesek, a működésüket stabilizálva hazai támogatású szolgáltatássá alakítottuk.

A Biztos Kezdet Gyerekház nagyon speciális szolgáltatás – ma már szolgáltatás, korábban program volt­; nem bölcsőde, nem óvoda. Ez az egyetlen olyan szolgáltatás, ahol a szülő együtt van a gyerekkel: nem lehet otthagyni őket napközben, hanem bent maradnak és együtt játszanak velük. Szakemberek toborozzák a szülőket, és a játékokon keresztül a szülővel együtt fejlesztik a gyerekeket. Mindig van állandó szakember, aki az anyukákkal és a gyerekekkel foglalkozik, és ezen felül mindig hívnak specialistát, aki az esetleges fejlődési hátrányokat, rendellenességeket felismeri, így rögtön tud segíteni. Ezekben a játszószobákban olyan dolgokkal is találkozhatnak a szülők, amelyekről addig nem feltétlenül tudták, hogy szükségesek. A szakemberek elmagyarázzák, hogy az adott eszközökkel mit fejlesztenek, és mivel az édesanyák látják, hogy a gyerekük tényleg fejlődik, elkezdik rendszeresen bevinni őket, és továbbadják a hírt a szomszédoknak. Innentől kezdve körülbelül fél év, mire egy Gyerekház beindul, megtelik gyerekkel és szülővel, mert ez nem kötelező szolgáltatás, itt meg kell alapozni a bizalmat a szülőkkel.

A mondókáktól kezdve az együtt főzésen át az etetésig, tisztálkodásig, beszéd- és mozgásfejlesztésig mindent megtanítanak az édesanyáknak. Így nemcsak a gyerekek fejlődnek, hanem a szülők is, akik a következő megszülető gyereknél már mindezt tudják, így a befektetés meghatványozódik. Az óvodába belépő gyerekeknél − az óvónők visszajelzései alapján − pozitív értelemben hatalmas különbség van a Biztos Kezdet Gyerekházba járók és az abból kimaradt gyerekek között.

Az Útravaló Ösztöndíj Program többlépcsős felépítésű. Adott esetben egy gyerek általános iskolás korától egészen a felsőoktatásig vagy munkába állásig hozzájuthat támogatáshoz?

Igen, ha a gyerekek nem rontanak legalább fél jegyet, illetve nem buknak meg, akkor hetedikes koruktól egészen a diploma megszerzéséig minden tanévben pályázhatnak ösztöndíjra. Évente tartunk találkozót a legmagasabb ösztöndíjat elnyerő gyerekekkel – ez sajnos idén a járvány miatt elmaradt –, 4,5 feletti átlagnál ez legalább 13.500 forintot jelent. 2,5 feletti átlagtól lehet ösztöndíjat kapni (ott csak néhány ezer forintot), mert ez motiváló tényező lehet a gyerekeknek. 2010 előtt mindenki ugyanazt az összeget kapta, mi azonban sávosra alakítottuk az ösztöndíj rendszerét, mert értékelni kell a teljesítményt. Így lett motivációjuk, az első évben a gyerekek tíz százaléka kategóriát lépett. Közel 10.000 gyerek van a programban, és az egyetemisták között is egyre többeket találni, akik „Útravalósok” voltak. Itt is meg kell említeni, hogy nem pusztán a pénzről van szó, hanem mentorokat is kapnak a gyerekek. Maximum öt gyerekkel foglalkozik egy mentor, tehát tényleg személyre szabottan tudnak segíteni. A mentorok munkáját is el szoktuk ismerni, elképesztően csodálatos munkát tudnak végezni.

Rengeteg programmal, pályázattal, ösztöndíjjal és támogatással segítik a fiatalok tanulását. Hogyan működik a Tanoda-program?

A tanoda átvett program és innováció is egyben. Szintén civil kezdeményezésből nőtte ki magát, és hasonló utat járt be, mint a Gyerekházak. A hazai kezdeményezéshez egy ponton terveztünk uniós programot, és amikor azt láttuk, hogy kialakult belőle egy stabil szolgáltatás, hazai finanszírozásúvá tettük.

A tanoda egy iskola utáni tanulóközösséget jelent. Egy barátságosan berendezett közösségi hely, ahová a gyerekek be tudnak menni. Általános iskolás és középiskolás gyerekekről van szó, kamaszokról, abban a korban, amikor a hátuk közepére sem kívánják a tanulást, ezért az a cél, hogy legyen olyan pedagógus, olyan közösség, ahova szívesen mennek, és ahol felkészülnek a következő napra. Nem mehetnek felkészületlenül az iskolába, mert ha a tanár felszólítja őket, és nem tudnak válaszolni, kudarcélmény éri őket, és a második-harmadik ilyen alkalom után nem akarnak majd többet iskolába menni. Azokat is sikerül néha bevonni, akik már kimaradoznak; igyekszünk a kudarcélményeket átfordítani és megtalálni, hogy mi az, amiben ők sikeresek.

Hangsúlyos, hogy nemcsak tanulásról és a másnapra való felkészülésről van szó a tanodákban, hanem különböző területeken próbálgatják a gyerekek képességeiket, például sporttal, zenével, képzőművészettel. 184 tanoda van az országban, a leghátrányosabb helyzetű településeken, illetve városokban, ezekben közel 5300 gyereket tanítanak nap mint nap. Az állami támogatásukból táborokat is finanszíroznak, illetve van egy együttműködési megállapodásunk az Erzsébet-táborral, akik már második éve írnak ki pályázatot ingyenes táboroztatásra csak tanodáknak.

Külön program foglalkozik a roma lányok lemorzsolódásának megelőzésével. Milyen eszközökkel támogatja a fiatal lányokat a Bari shej program?

Elsősorban roma női példaképekkel. A tanodák kapcsán jutott vissza hozzánk az az információ, hogy bizonyos közösségekbe a szülők nem engedik el a 7−8. osztályos lányokat, mert féltik őket. Megkerestünk olyan szervezeteket, ahol roma nők foglalkoztak felzárkózási programokkal, és velük konzultálva azt láttuk, hogy tulajdonképpen roma lánytanodák működése lenne a megoldás. Mert ha csak lányok járnak oda, jobban elengedik a szülők a gyerekeket. Végül sikerült meggyőzni a szülőket, még kirándulásra is elengedték a lányokat, mert megbizonyosodtak arról, hogy tényleg a tanulásról van szó. Egy hazai modellprogram után uniós forrásból írtunk ki pályázatot, amire közel 89 szervezet jelentkezett. Indítottunk egy kiemelt támogatói programot is, ahol szakértők nyomon követték, hogyan zajlik a munka, és leszűrték a tapasztalatokat.

Nem mindenki számára evidens, hogy léteznek ezek a tradicionális, archaikus cigány közösségek. A lányok a saját nyelvüket beszélik, a saját viseletüket hordják, csak szoknyában járnak, és elkötelezettek abban, hogy családanyák legyenek. Azt szerettük volna elérni, hogy mielőtt családanyák lennének, szerezzenek végzettséget. Ez végül sikerült, és érettségi után volt, aki ugyanúgy férjhez ment és gyereket vállalt, de azzal, hogy lett érettségije, már a képzettség biztonságában van. Az is fontos, hogy ők már azt fogják a gyerekeiknek közvetíteni, hogy hozd egyensúlyba a családot és a tanulást. Az ő tradíciójuk kultúrkincs, amit nincs jogunk felülbírálni, viszont kötelességünk, hogy ezen belül megtaláljuk azokat a segítségeket, amelyeket úgy tudunk odaadni, hogy nem romboljuk szét a hagyománytisztelő kultúrát.

Az oktatás területének segítése nem áll meg a közoktatásnál. Milyen programok segítik a hátrányos helyzetű fiatalok részvételét a felsőoktatásban?

Innovációink közé tartozik a Roma Szakkollégiumi Hálózat, amely 2011-ben indult el, először az egyházak és a Kormányzat összefogásával annak érdekében, hogy a cigányok köréből értelmiségi réteg nőhessen ki. A 2010 előtti időszakban is voltak ösztöndíjak, de nagyon korlátozott volt, hogy mire jelentkeztek a fiatalok, mert a társadalom által sugallt sztereotípiák alapján gondolkodtak. Ezt akartuk lebontani többek között azzal, hogy cigány és nem cigány fiatalokat helyeztünk el együtt a kollégiumokba. Minden egyház vállalta, hogy nyit egy kollégiumot, és oda toboroztak olyan cigány fiatalokat, akik már bent voltak az egyetemeken. Az egyezség az volt, hogy a kollégiumban lakók legalább 70 %-a roma származású legyen, de legyen köztük nem roma is, mert nem jó a homogén közeg; az együttlétük, az együttműködésük a lényeg. Jelenleg 11 roma szakkollégium működik az országban, 320 hallgató lakik bennük. Támogatott a lakhatásuk, mentorálást kapnak, illetve segítőket a kutatómunkájukhoz, diplomázásukhoz. Minden hétvégén valamilyen programon vehetnek részt, sokszor olyanokon, amelyeken önerőből nem tudnának – ne felejtsük el, hogy nagyon hátrányos helyzetű emberekről beszélünk. Kapnak ösztöndíjat is, amelynek feltétele, hogy valamilyen hátrányos helyzetű közösség segítését vállalják. Sok cigány szakkollégistánk tanodába jár mentorálni, visszaforgatják a tudásukat.

Sok esetben ezeknek a fiataloknak nincsenek barátaik, nincs kapcsolati tőkéjük, más közegből való ismerőseik. A Szakkollégium ezt is pótolja, megismerteti őket a világgal, tudósokkal, szakemberekkel, külföldre viszi őket, és segíti a nyelvtanulásukat is. Kinyílik előttük a világ, és el tudják hinni, hogy bármire képesek, így biztonsággal helyezkednek el a világban. Van köztük például orvos, operaénekes, kőolajkutató mérnök is.

A közfoglalkoztatás szintén fontos felzárkózást segítő eszköz. Milyen lehetőségeket ad ez a foglalkoztatási forma a résztvevőknek?

Alapvetően átmeneti lehetőségként érdemes tekinteni rá. 24 éves korig nem is lehet közfoglalkoztatásban dolgozni, pontosan azért, hogy ne a könnyebb utat válasszák a fiatalok, hanem válasszanak olyan szakmát, ami a jövőbe mutató. A közfoglalkoztatás inkább a szülőknek szól: ahol nagyon hiányos a képzettség, ott ez valóban mentőöv lehet. Sokszor nagyon méltatlanul beszélnek róla, pedig rengeteg településen értékteremtő közfoglalkoztatás van, csodákat tudnak tenni. Szerencsére egyébként csökken a közfoglalkoztatásban dolgozók száma.

A Felzárkózási Stratégiának része a kultúra támogatása, az identitás kialakulásának és megerősítésének segítése. Milyen programokat nyújt a Nemzetiségi-Roma Módszertani, Oktatási és Kulturális Központ és a Cziffra Művészeti Központ?

A Nemzetiségi Roma Központ a Gandhi Gimnáziumban jött létre, ami Európa egyetlen olyan roma nemzetiségi gimnáziuma, ahol beás és lovári nyelven is oktatnak, illetve ezek történetét, kultúráját is őrzik, tanítják. Lehetőségünk volt egy EU-s programból pénzt költeni erre a gimnáziumra, ahol így koncertterem, galéria, stúdió épülhetett, hangszereket, fellépő-viseletet vásároltak, és kaptak egy koncertbuszt. Azt gondolom, hogy a cigány kultúrának még csak egészen kis részét tudtuk felfedezni és megmutatni. Fontos, hogy minél több szakembert állítsunk be abba a munkába, hogy a cigány kultúrát az ország kincsévé tegyük. Sokaknak nem evidens, hogy nincs homogén cigány közösség, hanem több társadalmi csoportjuk van: az oláhcigányok, a beás cigányok és a romungró cigányok. Ennek a sokszínűségnek a megmutatása, és az általánosítás elkerülése is cél.

Mik a Kollégium Plusz modellprogram előzményei, eddigi tapasztalatai?

Három éve indítottuk el ezt a programot, amely szintén az innovációk közé tartozik. Azt tapasztaltuk az országot járva, hogy sok olyan gyerek van, akiknek a tanoda már nem biztos, hogy elegendő segítséget nyújt, mert például olyanok a lakhatási körülmények, hogy annak a határára kerülnek, hogy ki kell emelni őket a családból. Olyan is előfordul, hogy annyira messze laknak az iskolától, hogy nem tudnak bejutni, mert bár helyrajzi szempontból odatartoznak az adott településhez, de a település közepe és a lakóhelyük között 8-10 kilométer van. Sokszor nincs busz sem, az anyuka esetleg nem tudja elkísérni, mert a másik gyerek beteg. Ilyenkor előfordul, hogy azt mondják, nem baj, maradj itthon. Ezeknek a szülőknek sajnos nincsenek jövőbe mutató stratégiáik, nekik a napi problémákkal kell megküzdeniük, szó szerint egyik napról a másikra élnek.

Mielőtt ezeket a gyerekeket a gyermekvédelem gyerekotthonba helyezné, mi közbelépünk, megbízunk egy szakembert, aki megbeszéli a szülőkkel, hogy beköltözhessen a gyerek a lehető legközelebbi településen lévő kollégiumba. Így alakult ki a most még Kollégium Plusznak nevezett modellprogram, amit Gondoskodó Kollégiumnak fogunk hívni. Hétfőtől péntekig ott vannak a gyerekek, tanulnak, és hétvégére hazamennek. Nagyon fontos, hogy ne szakadjon el a gyerek a szülőktől. Egyelőre 9 ilyen kollégiumunk van, ahol több mint 250 gyerek lakik, és akiknek több mint a feléről tudjuk, hogy már gyerekotthonban lennének, ha nincs ez a program. Így most hétköznap a kollégiumban vannak, segítenek nekik a tanulásban, ha kell, hazaviszik őket hétvégére, és ha kell, elmennek értük, hogy biztosan eljussanak a kollégiumba. Olyan élményekben részesülnek, amelyekben másképp nem tudnának. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy bentlakásos tanodát. Több helyen lenne szükség ilyen kollégiumokra, így ezt a programot is megpróbáljuk majd uniós forrás segítségével kiterjeszteni. Ha beválik, akkor megtaláltunk egy olyan fontos építőkövet, ami a szociálisan biztonságos életutat erősíteni tudja.