„Hinni kell abban, hogy van saját utunk”
Interjú dr. Liptai Kálmán rektorral
Sokszor elhangzik az a jó tanács, hogy ne tárgyakat, hanem élményeket gyűjtsünk. Interjúnkban egy olyan nagyszabású vállalkozásról lesz szó, amely tervekből immár a megvalósulás fázisába ért, és segít élménnyé varázsolni azt, amit sokszor csak kötelességnek érzünk: a tanulást. A Komplex Alapprogram kapcsán arról beszélgettünk dr. Liptai Kálmánnal, az Eszterházy Károly Egyetem rektorával, hogy a „Tanulni élmény” mottó jegyében miként tehető örömtelivé a tanulás a 21. század iskolájában.
Rektor úr miben látja a Komplex Alapprogram megvalósulásának a jelentőségét?
Úgy vélem, egy projektbe foglalt, új és nem megszokott szemléletmód kap lehetőséget a készülő Nemzeti alaptantervvel összhangban, és ez mindenképp kiemelt jelentőségű. Azt is fontos megemlíteni, hogy mi nagyon szerettünk volna valami újat teremteni az oktatásban. A Komplex Alapprogram elnevezésű projekt elnyerésével – több egyetemmel együtt – lehetőséget kaptunk a magyar kormánytól a megvalósítására. Mindig azt vallottam, hogy hinni kell abban, hogy van saját utunk. Mindez 2013-ban kezdődött. Egy új módszert álmodtunk meg, ami mára valósággá vált. Ez számomra is különleges helyzet, mivel gyermekkoromtól fogva hasonló iskolát szerettem volna látni, mint amilyenbe én jártam egy kísérleti matematika–ének tagozaton Egerben. Így hatalmas jutalom, hogy részese lehetek a program megvalósulásának.
Eger különleges hely, hiszen itt az álmok rendre valóra válnak. Hol 250 év alatt, hol csupán pár év kell hozzá.
Tréfásan azt mondhatnánk, ha valaki megérzi a Bükk csodálatos illatát, az vagy iskolát akar alapítani, vagy iskolába szeretne járni. 1762-ben, mikor gróf Eszterházy Károly püspök ideérkezett, leült az egyik környező dombra, nézte a szőlőt és a szorgoskodó embereket, majd úgy döntött, hogy egyetemet szeretne alapítani. Munkássága alatt – 37 hosszú évet töltött Egerben – legfőbb célja az oktatás fejlesztése és iskolák építése volt. Igaz, a kérdésben jelzett 250 év kellett ahhoz, hogy Egernek egyeteme legyen, ahogy a püspök mindig is szerette volna. Őt idézve: „Aki iskolát épít, az a jövőt építi.” Pyrker János egri érsek az értékes gondolatokat továbbvitte, neki köszönhető a magyar nyelvű tanítóképzés elindítása hazánkban. Elmondhatjuk: a vágyak nálunk tényleg valóra váltak. Manapság pedig nincs más dolgunk, mint Eszterházy gondolatait átültetni a 21. század nyelvére. Hinni abban, amit csinálunk, és akkor valósággá álmodhatunk mindent.
Hogyan született meg az Élménysuli víziója?
A vízió sok apró részletből állt össze. Az igazság az, hogy nem volt egy konkrét elképzelés, csak az volt egyértelmű, hogy egy módszertanilag új és a diákok számára vonzó iskolát szeretnénk megalkotni. Néhány részletet említek a teljesség igénye nélkül. Általános iskolában a játékos megközelítést hangsúlyozó Dienes-módszerrel tanultam matematikát, amely új utakat mutatott számomra. Soha nem éreztem matematikaórán, hogy iskolában vagyok, sokkal inkább játékként éltem meg. Az énekórák is varázslatosak voltak, tele érdekességgel. Egy másik fontos mozzanat volt, hogy dr. Pajtókné dr. Tari Ilona, az egyetem oktatási, képzésfejlesztési és tanulmányi ügyekért felelős rektorhelyettese létrehozott egy online virtuális szobát, ahol egy helyen minden szükséges segítséget megtalálhattak a földrajzot tanító szaktanárok. Itt fogant meg az a gondolat, hogy a pedagógusoknak könnyen elérhető, játékos és szakszerű segítségre van szükségük. Meghatározó élmény volt, hogy megismerhettem Tatán a Fürkész program vezetőjét, Kun Katalint, aki arról mesélt, milyen pozitív hatással van a tánc a gyerekek tanulmányi eredményeire. A vízióhoz szükség volt még Fenyvesi Kristóf Élményműhelyére, amely évek óta az egész világon diákok ezreinek fejében köti össze sikeresen a matematikát és a művészetet.
Kellett továbbá rengeteg külföldi oktatási innovációs példa. Nagyon fontosnak tartom kiemelni a Magyarországon hejőkeresztúri modellként ismert sikeres iskolafejlesztő módszert. A dr. K. Nagy Emese által megálmodott és kidolgozott módszer olyan iskolát, iskolahálózatot támogat, ahol öröm pedagógusként dolgozni, ahol a hozzáadott érték a kimagasló teljesítmények között van az országban. Nem túlzás azt állítani, hogy a hátránykompenzáció terén ott a kulcs a kezünkben, csak a használatát kell elsajátítani. Ezen a ponton a testmozgás, a művészet, a logika, az életgyakorlat, a digitális világ és természetesen a hátránykompenzáció összeért. A megvalósuláshoz nélkülözhetetlen volt a Pölöskei Gábornéval való találkozás, aki akkor köznevelésért felelős helyettes államtitkárként megerősített abban, hogy ő is ilyen iskolát szeretne. Hirtelen azt láttuk, hogy valóban ez a mi utunk. Az építkezés persze mindig nehéz, de remek, fiatal csapatunk van, amely eltökélten munkálkodik rajta.
Hogyan indult el a munka?
A legfontosabb az volt, hogy a csapat összeálljon. A projekt karaktere fokozatosan alakult ki, nem tudhattuk, sikerül-e megvalósítani, vagy sem. Mi, ha jónak ítélünk egy elképzelést, akkor általában nekilendülünk. Nem vártunk, hanem elkezdtünk dolgozni. A kollégák hittel munkálkodtak egy hivatalosan még el nem nyert projekten. A termékeny ötletek jóvoltából elkezdtek összeállni a területek, és mire kiírták a pályázatot, mi már egy kidolgozott projekttervet tudtunk felmutatni. Összeállt egy nagy konzorcium, benne a magyarországi pedagógusképzéssel kiemelten foglalkozó egyetemekkel és az Oktatási Hivatallal, aminek eredménye rengeteg remek szakember közös alkotómunkája lett.
A gyerekek jól fognak teljesíteni, és ezt nem külső szigor hatására, hanem önmagukból építkezve érik el. A programnak köszönhetően otthon mosolyogva mesélnek majd az iskoláról.
„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl.” Hol tart ma az alkotás folyamata?
Amikor az első, a Komplex Alapprogram alapvetéseit tartalmazó könyvek elkészültek, akkor kezdtek kézzelfoghatóvá válni az elképzeléseink. Elindultak a továbbképzések, amelyekre már most rengeteg pedagógus jelentkezett. A jelentkezés folyamatos, egyre többen látják és érzik, milyen változást hozhat a Komplex Alapprogram. Működik továbbá a Szakmai Támogatórendszerünk, amely állandó biztonságot és segítséget nyújt a pedagógusoknak.
Redkívüli dolog, hogy dr. Ternyák Csaba érsek úr mellénk állt, és támogatta, hogy az egyházi iskolák pedagógusai is megismerhessék a programot. Az Egri főegyházmegyéhez mint iskolafenntartóhoz nagyszámú intézmény tartozik, így az ő érdeklődésük is megerősíti, hogy jó úton járunk. Kezdünk országosan ismertté válni, ebben segít nekünk Csemer Boglárka is, aki a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon képviselte hazánkat Bécsben. Amellett, hogy nagyköveti szerepet tölt be, egy dalt is írt a program népszerűsítésére. Egy olyan küldetés bontakozott ki előttünk, amilyenre mindig is vágytunk. Nyilván nem mondhatjuk, hogy ez a módszer mindenre választ ad, de úgy gondoljuk, egy a sok jó közül, talán az egyik legjobb. Azt is előremutató dolognak gondoljuk, hogy az azt alkalmazó iskolák közösen fejleszthetik, tökéletesíthetik a módszert, és az alkalmazás során a gyerekekkel együtt sok örömet lelhetnek benne. Igyekszünk nemzetközi téren is megmutatni a Komplex Alapprogram értékeit, Magyarországról egyedüliként meghívást kaptunk egy tajvani módszertani konferenciára. Reménykedünk a sikeres premierben.
Egy pedagógusnak mitől lesz élmény az iskola?
A pedagógusnak a legnagyobb örömöt a csillogó szempárok szerzik az órákon. Ha olyan módszereket tud alkalmazni, amelyek megsokszorozzák a jó érzéssel ott ülő gyermekek számát, akkor gyakorlatilag minden nap örömforrás a számára. Ez az, amiért dolgozunk, és ebben segít a Komplex Alapprogram.
És mit ad a diákoknak?
Mindig valami érdekes fog történni velük. Abban az életkorban, amikor valaki „minden akar lenni”, nincs annál nagyobb öröm, mint hogy egymás után érik az izgalmas ingerek. A diákok olyan iskolába járhatnak majd, amelyben a felfedezés nagyszerű élményében lesz részük – innen az Élménysuli elnevezés.
Végezetül a szülőket se hagyjuk ki…
A gyerekek jól fognak teljesíteni, és ezt nem külső szigor hatására, hanem önmagukból építkezve érik el. A programnak köszönhetően otthon mosolyogva mesélnek majd az iskoláról. Élvezettel fognak tanulni, játékként élve meg a tanulást, ez pedig a szülőknek is öröm.
Jelenleg három kiemelt projekt fut az Eszterházy Károly Egyetem égisze alatt. Ha előretekint húsz évet a jövőbe, reményei szerint mit lát?
Tényleg sok értékes folyamat zajlik most nálunk. Véleményem szerint Magyarországnak a jövőben is szüksége lesz olyan kutatóintézetre, amelynek a feladata a nyomtatott és digitális tankönyvek megalkotása, a Nemzeti alaptanterv gondozása, illetve a közoktatás és felsőoktatás kutatása, állandó korszerűsítése. Jó lenne, ha az egyetemek közösen gondolkodnának a pedagógusképzés megújításán és bölcs egyetértésben a továbbképzési rendszer minőségi megvalósításán, akár a most kifejlesztett Szakmai Támogatórendszer tapasztalatait is felhasználva. Ezek a hangsúlyok a következő húsz esztendőben szerintem nem fognak változni. Persze a válaszok igen, az fel sem merül senkiben, hogy egy pillanatra is hátra lehet dőlni. A Komplex Alapprogram fiatalos voltát éppen az adja, hogy rugalmas és változásra képes. Abban bízunk, hogy egy újító szemléletű, élettel teli, gyermekközpontú és vidám tanártársadalmat nevelünk fel az országban, amire mindenkor nagy szüksége van a magyar nemzetnek.