Helytörténeti kitekintő

Helytörténeti érdeklődését édesanyja történetei alapozták meg, aki 30 éven keresztül dolgozott Földeákon magyar szakos tanárként. Édesanyja számos történetet mesélt neki a földeáki mindennapokról, amelyek elősegítették a tulajdonképpeni helytörténetiség szeretetét. Az általános iskola egy részét, valamint a középiskolát is Szegeden végezte, majd a szegedi egyetemen magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett. „Szeged önmagáért beszélt, az egykori avarok és hunok lakta területről tanítottak is nekünk az egyetemen, és természetesen a honfoglaló magyarság elsőként az alföldi területeket népesítette be, így a régészetnek nagyon nagy szerepe lett Szegeden, amelyben mi is részt vettünk egyetemistaként.” – mesélte Berényi Mónika.

A megannyi történetből pedig megszületett a saját narratívája, hogy a történelmet a helytörténettel lehet a leginkább megismerni és érdekessé tenni. Az egyetemi évek után, a szegedi tanítás megkezdésekor már a pályakezdő éveiben elvitte a diákokat egy-egy szegedi körútra, ahol szóba került a zsinagóga és az alsóvárosi ferences templom, amit még Mátyás király alapított.

Ahogyan Szegeden, úgy természetesen Esztergomban is magáért beszél a történelem. „Úgy tanítom a történelmet – amikor épp nem a hagyományos módon tartunk órákat –, hogy csoportokra osztom a diákokat, majd a csoportok különböző projektfeladatokat kapnak. Mindenki valamilyen feladatot végez el a csoporton belül, amelyek külön pontnak számítanak. Végül ezeket a projektfeladatokat prezentálni kell. Ezek a projektfeladatok lehetnek előadások vagy produktumok is (pl. valamilyen nemzet ételei). Fel szoktam ajánlani a családtörténetek elmesélésének lehetőségét is.”

Elmondása szerint a helytörténeti ismereteket kollégáival együtt beleépítik a tananyagba, méghozzá úgy, hogy minden jellegzetes és nevezetes esztergomi látnivalót – mint jó turisták – meglátogatnak.

„Külön sétánk van a Szent Tamás-hegyre, külön sétatúra van a Várhegyre. Esztergomban a történelem önmagáért beszél, és ezt bele is építjük a tananyagba, olyanformán, hogy mindig legyen kapcsolódási pont a tényanyag és a lokális ismeretek között. Gyakran látogatunk el a Bazilikába is egy történelmi séta keretében, s mindezt egy összefoglaló-reflektáló kvíz egészíti ki.” – tette hozzá a tanárnő.

A történelmi sétákat követően az ismereteket természetesen nem hagyja elúszni az éterben, ugyanis reflexióként, egy kvíz keretében a gyerekek számot adhatnak addig megszerzett és a séták során elsajátított tudásukról. Minden feladatért különböző pontok járnak, a projekteknek egy megállapított határideje van, és az elkészülést követően referálni kell belőle a csapatoknak. „Természetesen nem erőltetve – mondta –, de vannak olyan szituációk, amikor kézenfekvő a helyi történetek belecsempészése az előadásba.”

A Babits-ház meglátogatása önmagában egy kihívás. „Volt egy magyaros osztályom, ahol nagyon sok fiú volt az osztályban, akik nem igazán szerettek olvasni. Viszont amikor ez a társaság elment a Babits-házba, ott futóversenyt rendeztek a meredek hegyen, ami nagy élményt nyújtott a diákok számára.” Manapság az internet segítségével nagyjából minden információhoz hozzá tudnak jutni, ám „egy mai tanárnak az a feladata, hogy keretet adjon a diákok számára.” Ebben pedig nagy szerepe van annak, hogy saját történeteket mesélünk el. Izgalmas feladat lehet az is, hogy például a fiúk képzeljék magukat a fekete sereg valamelyik katonája helyébe, és írják le egy napját.

A digitális tanrend lassan – szerencsére – rossz rémálomként marad meg most már a pedagógusok számára, mindig érdekes kérdés azonban, hogy vajon egy helytörténeti ismeretátadást, a lokális történelem bizonyos szegmenseinek megismerését milyen formában, hogyan lehet bemutatni a diákok számára, hogy azok valóban érdekesek legyenek, és megismerjék otthonuk valódiságát. „A kilencedikeseknek eleve kiadtam projektfeladatokat – magyarázta Berényi Mónika –, amit már szerencsére jelenléti oktatásban adtak elő. A téma a magyar középkor volt, a magyar királyság fénykora, Károly Róberttől Mátyásig terjedő korszakban, kapcsolódva Esztergom környékéhez, elsősorban Visegrádhoz. Majd PPT-bemutatót kellett készíteniük a diákoknak, viszont azt már jelenléti oktatásban, kiemelve az Esztergom környékéhez kapcsolódó történelmi eseményeket.” Nem is kérdéses, hogy csak így lehet megközelíteni a történelmet.”

Az egyik tizenkettedikes projektmunkája a mai magyar demokráciáról szólt, ahol rögtön két pártra bomlott az osztály. A tanárnő természetesen nem hagyta elburjánzani a vitát, ezért úgy fűzte bele a tulajdonképpeni tananyagot a projektbe, hogy a diákokkal végigvette, honnan indult a demokrácia, milyen megvalósulásai voltak a történelem során és miként mutatkozik meg ez manapság. Ezután már természetesen sor kerülhetett a diák prezentációjára. Ez pedig igazán izgalmassá tette a gyerekek számára az analogikus történelemoktatás során a történelem fogalomköreinek magyarázását.

Az esztergomi zsinagóga

Becket Szent Tamás-Kápolna

Az esztergomi vár

Babits Mihály Emlékház

Szent István Strandfürdő

Macskalépcső