Olvasási idő: 
11 perc
Author

Helytörténeti kitekintő

Mindig van egy otthon

Helytörténeti kitekintő rovatunk 2021 szeptemberében indult. Jártunk Békéscsabán, Pécsett, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Egerben és Szombathelyen. Szerkesztőtársaimmal úgy láttuk célszerűnek, hogy bár e vidéki városok számos titkot rejtenek, amelyekről beszélgetőtársaink részletesen beszámoltak, fontos viszont a magyar fővárosba, Budapestre is ellátogatnunk. Hamar szembesülnünk kellett azonban azzal a problémával, hogy Budapest túl nagy, az oldalak pedig túl rövidek. Így végül a 11. kerületre, azaz Újbudára esett a választásunk, ahol Juhász Andrással, az Újbudai József Attila Gimnázium intézményvezetőjével és Vukovits Marianna spanyoltanárral beszélgettünk a gimnázium múltjáról és jelenéről, illetve az iskola nyelvtanítási specializációjáról, megszórva némi helytörténeti fűszerrel. 2022 szeptemberében új rovattal várjuk Önöket vissza.

Minden esetben kardinális kérdés, ki miért választja azt a pályát, amelyen – ha nem is egész életében – elhelyezkedik a jövőben. Vukovits Marianna mindig is tanár szeretett volna lenni. Nagymamája tanár volt, ezért úgy érezte, követnie kell a családi hagyományt. Nem bánta meg, hiszen nagyon szeret tanítani. „Nagymamám általános iskolában tanított, de mindenkit. Az még az az idő volt, amikor egy osztályteremben ült több osztály, padsorokba rendezve, és ő tartotta az órát minden osztálynak.”

Juhász András motivációja másból eredt. Harmadéves gimnazista korában – vagyis a mai tanügyi rendszernek megfelelően 11.-es gimnazistaként – határozta el, hogy tanár lesz. Eleinte hezitált, hogy történelem–magyar, netán történelem–latin szakra jelentkezzen, végül az előbbi mellett döntött. „Azóta fel sem merült, hogy mást is csinálhatnék” – mondta.

Beszélgetésünk során szóba került a lokális identitás szerepe. Mivel mindketten Budapesten születtek – András Csepelen, míg Marianna Újbudán –, ezért arról is beszéltek, miként kötődnek a városhoz. A tanárnő kifejtette, ő mindig is imádott Újbudán élni, bár élt Óbudán, eltöltött pár évet külföldön is, mégis visszahívta őt a hely, mert „hiányzott, hogy lássam az embereket, akikkel együtt öregszem.” Szerinte Újbudán nem változott olyan nagy mértékben az elmúlt 20 évben a lakosság összetétele, az utcán sétálva sokakat máig felismer. A tanárnő elmondta, hogy a kerületben túlnyomó változás nem történt, természetesen némi reparálás, beépítés folyamatosan nyomon követhető volt, de az épületek eredetisége, az építészet szépségei megtartották évtizedes-évszázados gyönyörűségüket.

A tanár úr hangsúlyozta, sokáig hátrányban érezte magát a helyiekkel szemben. Hozzátette: „csak a munkám kapcsán kezdtem el megismerkedni a kerülettel.” Úgy látja, hogy ez a hátrány szinte leküzdhetetlen nem helyiként, hiszen nincsenek meg azon helyek tucatjai, amelyekhez ezer és egy élmény köti az embert, „míg mondjuk, ha Csepelre gondolok, ott minden fűszálhoz, minden fához emlék köt. Újbudának csak a jelenét ismerem, a múltját nem éltem meg.”

A lokális identitás nagyon aktuális kérdés – mondta Vukovits Marianna. Szükségszerű, hogy a gyerekeinknek segítsünk gyökeret növeszteni. Mindenki elmehet külföldre, nézzen körül a világban, az elvágyódás teljesen normális érzés, mindenki átmegy rajta, de az ott megszerzett tudást haza kell hozniuk a fiataloknak. „Menjenek, lássanak világot, mint a királyfi a mesében, de utána jöjjenek vissza és vegyék el a királylányt.”

Az igazgató úr szerint a József Attila Gimnáziumba járó diákok egyharmada újbudai, egyharmada a többi budapesti kerületből érkezik, egyharmada pedig az agglomerációból utazik az iskolába. „Ezzel megerősítem és megcáfolom egyszerre, hogy a „Jóska” – a gimnázium beceneve – egy újbudai iskola.” Viszont abból a szempontból mindenképp újbudai gimnáziumnak mondható az intézmény, hogy nagyon sok korábbi „jóskás” szülő gyermeke is az iskolát választja a továbbtanuláshoz. De az is igencsak izgalmas, hogy a tanárok negyede a gimnázium falai között töltötte középiskolai éveit.

A 11. kerület sok szempontból is szimpatikus lehet a diákok, a tanárok és az emberek számára. A tanárnő újbudaiként minden nap megéli a 11. kerület szépségét. „Újbuda nagyon élhető és emberléptékű. Nincsenek akkora távolságok, hogy gyalog ne lehessen elmenni bárhová. Sokszínű, hiszen számos természetvédelmi területet, turistalátványosságot (Gellért-hegy), több fürdőt (Rudas) és több egyetemi kampuszt foglal magába.

Az iskolatörténet meghatározó minden iskolai miliő számára. A József Attila Gimnázium múltjáról Juhász András beszélt hosszabban. Elmondta, hogy 1912-ben jött létre a mai Váli utcai épületben a Ciszterci Rend Szent Imre Főgimnáziuma. 1929-ben új épületbe költözött az iskola, a Villányi útra. 1948-ban az államosítás áldozatául esett, így állami iskolaként működött tovább, majd 1950-ben felvette József Attila nevét. A rendszerváltás után, 1997-ben a katolikus egyház visszakapta a Villányi úti épületeit, amelyekben a Kaffka Margit Gimnázium és a József Attila Gimnázium működött. A Kaffka megszűnt, a helyén létrejött a Szent Margit Gimnázium. Szerencsére a József Attila Gimnázium nem szűnt meg, de az épületveszteség miatt el kellett költöznie. 2000 szeptemberében végül a ma is meglévő helyére, a Váli utcai épületbe költözött. „A gimnázium megmentésében három ember szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen nekik köszönhető, hogy a „Jóska” nem jutott a Kaffka Margit Gimnázium sorsára: az akkori igazgatóasszony, Törőcsik Zita, és két igazgatóhelyettese, Cziegler Andrásné és Sarkadi Ildikó közreműködése nélkül most nem ülhetnénk itt.”

A történelmi megemlékezések a gimnázium életében is jelentőségteljesek, hiszen számos eseményhez kapcsolódik a kerület. Az iskola drámatanára, Cseke Lajos immár 20 éve diákszínpadi előadásokat rendez a történelmi eseményekre való megemlékezések során. „Október 23-án egy komplett színházi előadást nézhetnek meg az iskola tanulói, ami az előadóknak egymás után három előadást jelent, hiszen nincs az iskolának olyan díszterme, aulája vagy akkora tornaterme, hogy mindenki beférjen egyszerre. Volt olyan év, amikor a tanár úr a Móricz Zsigmond körtérre is kivitte az iskola tanulóit, így az ott zajló performansz során az arra járók is betekintést kaphattak az iskolában zajló megemlékezésbe” – mesélte Juhász András. A magyartanárok a magyaróra keretében az irodalmi kávéházakba is ellátogatnak a diákokkal. Ez azért is praktikus, mert a magyar­érettségin az egyik témakör Az irodalom határterületei címet viseli. Ez lehetőséget ad arra, hogy a kerületi, helyi sajátosságokkal ismertessük meg diákjainkat. A kerület napján (november 11.) minden évben más és más hírességeket koszorúznak meg tanárok és diákok.

Az iskola múltja nemcsak jelenbéli megemlékezéseiben mutatkozik meg, hanem egykori diákjaiban is. Hiszen olyan jeles művészek és hírességek tanultak a József Attila Gimnázium falai között, mint Cseh Tamás, Latinovits Zoltán, Bujtor István, Kóbor János, Sas Szilvia, Makovecz Benjámin. Ami izgalmas még az iskola múltjával kapcsolatban, hogy a tanulók létszáma – amely ma 575 fő – az 1970-es években az 1400 főt is elérte. Jelenleg évente négy osztályt indít a gimnázium, míg évtizedekkel ezelőtt akár tíz osztály is járt egy évfolyamba – magas osztálylétszámokkal.

Kiemelt jelentőségű a nyelvtanulás, a nyelvismeret, hiszen az egész világunkat átitatja a nyelvtudás szerepe. Az angol alapvetővé vált a mindennapokban, viszont egyre célszerűbb még egy nyelvet tudni, ismerni. A „Jóská”-ban az angolon kívül öt nyelvet tanítanak: németet, spanyolt, franciát, olaszt és oroszt. A József Attila Gimnázium profilját alapvetően az idegen nyelvek oktatása határozza meg. „A 17 osztályunkból 10 nyelvi előkészítős, a maradék hétből három és fél nyelvi orientációs, ami azt jelenti, hogy – a kerettantervhez képest – magasabb óraszámban tanulják mindkét idegen nyelvet. Nálunk a nyelvoktatás valóban kiemelt fontosságú” – hangoztatta az intézményvezető. Hozzátette: a C osztályokban van a legtöbb nyelvvizsga, mert a C-sek a francia vagy a spanyol mellett angolból is megszerzik a B2 nyelvvizsgát. Az említett három nyelven kívül jelentős még az olasz és a német nyelvvizsgák száma is. Az igazgató elmondta: céljuk, hogy minél több olyan diákot engedjenek ki az iskolából, akiknek két nyelvvizsgájuk van. Arra, hogy a már leérettségizett diákok hol fognak továbbtanulni, csak közvetett hatást tud gyakorolni az iskola.

A gimnázium nyelvtanárai számos külföldi utazást szerveznek a diákok számára, hogy ily módon is megismertessék, megkedveltessék velük az adott nyelvet és kultúrát, még könnyebbé tegyék számukra a nyelvtanulást és elsajátíthatóbbá a nyelvhasználatot. Az elmúlt években Angliába, Spanyolországba, Franciaországba, Olaszországba látogathattak el a diákok, de volt alkalmuk ellátogatni Oroszországba is, sőt Jeruzsálemben is járhattak azok, akik szerették volna kamatoztatni angol nyelvismeretüket. Az iskolának franciából, spanyolból és oroszból vannak anyanyelvi tanárai, nyelvi lektorai, de az is segíti a nyelvtanulást, hogy több ízben cserediákok érkeznek az iskolába egy-egy félévre. Az Újbudai József Attila Gimnázium pedagógiai programja kialakít egy olyan széles látókörű perspektívát a diákokban és a tanárokban egyaránt, amelyek egyszerre határozzák meg a lokális identitás képletét, és az azon túlmutató világszemlélet fontosságát.

Az Újbudai József Attila Gimnázium Váli utcai épülete

Móricz Zsigmond körtér