Helytörténeti kitekintő

Bánkuti Gábor történelem iránti vonzódása már az általános iskolában kialakult. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatja magát, hiszen kevesen vannak, akiknek a döntés a jövőbeni foglalkozásukról ennyire magától értetődő módon, már ilyen korán manifesztálódik. 2006-tól 2017-ig középiskolában tanított, 2009-től ezzel párhozamosa a Pécsi Tudományegyetem oktatója lett; 2020 óta a Történettudományi Intézetben a történelemtanári képzés szakfelelőse.

Bánkuti Gábor a Made in Pécs díjátadóján (forrás: madeinpecs.hu)

A helytörténet iránti érdeklődése, ahogy fogalmazott, egy impressziónak köszönhető. Egyetemista korában Pécs utcáit járva felfedezett az egyetem bejáratánál egy emléktáblát, miszerint az épületet Zichy Gyula pécsi püspök építtette magánvagyonából, és 1948-as államosításáig ott működött a pécsi jezsuita Pius Kollégium. Ez – a jezsuiták iskolájának államosítása – lett aztán szakdolgozati témája. és ennek nyomán kezdett el tudatosulni benne a hely történetformáló szerepe.

Ezt követően éveken át nem koncentrált a helytörténetre, mígnem öt évvel ezelőtt felkérést kapott a nyolckötetes Pécs története városmonográfia nyolcadik kötetének szerkesztésére. Ettől kezdve foglalkozik módszeresen is a helytörténettel, helytörténetírással, majd ennek az egyik folyománya lett a Pécs8 program elindítása is.

Mi a különbség a földrajzilag értelmezett hely és a belakott otthon között? A történész tapasztalata szerint a Nemzeti alaptantervek már régóta hangsúlyozzák a helytörténet és a honismeret jelentőségét, viszont „ez a két terület a történelemtanítás mostohagyereke, miközben óriási lehetőségek vannak benne, hiszen a múlt birtokbavétele és a saját érintettségünk felfedezése a lokális kapcsolatokon keresztül valósulhat meg.” Ha csak arra gondolunk, hogy emlékeink bizonyos helyekhez kötődnek, ezzel már érzékeltettük is a lokalitás jelentőségét. A „tér”, a „közeg” nem pusztán a mindennapok díszlete, hanem történeteink és kapcsolataink szervezője. Bánkuti Gábor ezért a helytörténet és a lokális történelem megismerését alapvetően fontos és kivételes lehetőségnek tartja a történelmi tudat kialakítása szempontjából is.

Az egyetemi oktató úgy gondolja, a helytörténet közösségi történetként való felfedezése kreatív megközelítést igényel. Erre nincsen sablon – az interakció alakítja a formát –, csupán konkrét példák tárháza, mint a Pécs8 különféle programjai, amelyek azt is lehetővé teszik, hogy azok is be­kapcso­lód­ja­nak Pécs történetének kutatásába, akiket a tudományos kutatások általában figyelmen kívül hagynak, mint például az iskolások, a helyi alkotócsoportok vagy a civil szervezetek. A programnak köszönhetően így egy hálózat alakult ki, ahol mindenki a saját érdeklődése és tudása mentén tud kapcsolódni az éppen aktuális programtervhez. A programok során az a cél, hogy a jelenlévőket résztvevőkké tegyék, mert csak abban az esetben alakul ki olyan viszony, ami az érintettséget tudatossá teheti. Bánkuti Gábor példaként említette a slam poetry estet, az egynapos filmkészítő workshopot, az iskolai vetélkedőket, és azokat az alkotótáborokat, amelyeket a program keretében valósítottak meg. (Mindezekről részletes beszámolók olvashatók a program honlapján: https://pecs8.hu/) Mint elmondta, a program neve a Pécs várostörténeti monográfia nyolcadik, a város történetét 1945 és 1990 között földolgozó kötetére utal, tehát a tervek szerint a program tapasztalatai beépülnek majd Pécs történetének elbeszélésébe is. Reményei szerint a várostörténet így lesz a megszokottnál szélesebb olvasóközönség számára is élvezetes. A program indításakor, 2016-ban, a társkezdeményezővel, Dévényi Annával nem is volt más a céljuk, mint kidolgozni egy olyan elbeszélésmódot, amellyel a szűkebb szakmai közegen túli érdeklődőket is elérhetik. Az ötlet előre nem tervezett módon vált közösségteremtő programmá. Amivel azt is elérték – és Bánkuti Gábor személy szerint erre a legbüszkébb –, hogy az egyes fórumokon a polarizált közéletben egymással szóba sem álló szereplők működjenek együtt. Ez pedig szintén a lokális kötődések jelentőségére utal.

Véleménye szerint a program sikerének kulcsa a hálózatos szervezés, az ötletjelleg, a spontaneitás és az interakció. Egy példával élve: „Amikor a pécsi BTK 25. évfordulóját ünnepelte annak, hogy Tanárképző Főiskolából egyetemi kar lett, az egyetem ünnepséget szervezett, ahová meghívtak bennünket is, azzal a céllal, hogy egy »előadással« színesítsük az egyetemi ünnepséget. Ezt a meghívást »bedobtuk« a Pécs8 hálózatába, és pár napon belül – egy hetünk volt a felkészülésre – az egyetemi hallgatókból szervezett Improvokál Társulat, a Halott Pénz zenekar billentyűse, a pécsi közgyűjtemények, egy slam poetry alkotó, egy filmes és egy színházi szakember – akikkel már korábban is együttműködtünk – összmunkájaként létre is jött egy rendhagyó és nagy sikerű művészetközi műsorszám.” A hálózat tehát ilyenformán olajozottan működik. Állandó újratervezés, váratlan interakciók, egymásba kapaszkodó és illeszkedő tervek, a közös alkotás folyamata ez.

A „kreatív a hálózat” egyúttal azt is jelenti, hogy nincs tervezett „menetrend”. Ez egy ideje már komoly dilemmát is okoz: a program olyan szintre jutott, amikor már el kell gondolkodni az intézményesülés lehetőségén. Bánkuti Gábor ódzkodik ettől, bár több megkeresés is éri a Pécs8-at. Ezek egy részét sajnos vissza is kellett utasítani. A Pécs8 kizárólag pályázati támogatásokból működik, ez jelentős adminisztrációs terhet is jelent, és emellett egyre inkább a monográfia megírása a sürgető feladat. Ez újra csak időt és energiát igényel. A program tapasztalatai most már a várostörténet narratívájában érvényesülnek, meghatározva az írások tematikáját és hangnemét. Bánkuti Gábor bízik benne, hogy a Pécs8 által generált újszerű megközelítéseket a helytörténetírás szakmai közege is pozitívan fogadja majd.

A Pécs8 jövője szempontjából pedig megnyugtató körülmény, hogy Pécsett egyre több az innovatív helytörténeti fókuszú kezdeményezés. Bánkuti Gábor szerint intézményi szinten a legaktívabb a Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Osztálya, a Janus Pannonius Múzeum Várostörténeti Múzeuma és a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára. Velük évek óta hatékony az együttműködés. De vannak olyan szereplők is, akik nem kapcsolódnak sem közintézményekhez, sem a közneveléshez – ezek inkább a turisztikai desztináció részei, amelyek nem hagyományos módon szerveznek tematikus városnéző túrákat. Ilyenek például az Irány Pécs! élményközpontú, rendkívül előremutató projektjei. „A hálózatos működés szempontjából Pécs igencsak kedvező ökoszisztéma. Ez a közeg pedig előbb-utóbb hatással lesz a köz- és a felsőoktatás intézményi struktúrájára is.”

Kálvária-kápolna (fotó: Kalmár Lajos)

Pécs felülnézetből (fotó: Kalmár Lajos)

Nádor Szálló (fotó: Kalmár Lajos)