Olvasási idő: 
8 perc
Author

Helytörténeti kitekintő

Fontos, hogy a helytörténeti témák „hazamenjenek”

A békéscsabaiak úgy gondolják – de bizonyára több város tanárai is hasonlóképpen vélekednek –, hogy a lokálpatriotizmus nagyon fontos, kialakítását már egészen kicsi korban el kell kezdeni, ugyanis ezzel motiválhatják a gyerekeket, hogy amikor nagyok lesznek, mégis visszatérjenek a kiindulási ponthoz, folytatva valamit, amit egykor elkezdtek. Ugrai Gábor történelemtanár és a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke beszélgetett velünk újonnan induló rovatunkban a lokális identitás kialakításáról és helytörténeti ismeretekről.

Ugrai Gábor 28 éve került a pályára, azóta tanít a békéscsabai Jankay Tibor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában történelemtanárként. A helytörténettel való foglalatossága lassan ért meg benne, pályakezdőként ugyanis szüksége volt arra, hogy a „mélyvízben” való úszást elsajátítsa, mert – bár az egyetem sem elhanyagolható helyszín – megtanulni tanítani igazán az iskolában lehet. Ahogy teltek az évek, és végigtanította az általános iskolai tananyagot, megszületett benne a valódi cél: arra jött rá, hogy nem az a fontos egy általános iskolás számára, hogy minden évszámot pontosan tudjon, hanem hogy szeresse meg a történelmet, sőt legyen turista a saját városában. A helytörténet megismertetése ugyanis lehetőség arra, hogy a történelmet is megszeresse a diák. De a dolog csimborasszója, ha „hazaviszi” a történelmet, amely így a szülőt is megszólítja, történelemtanárként tehát ez a fontos: hazavinni a történelmet.

Ugrai Gábor

Június 2-án tartották meg a járványhelyzet miatt elmaradt Trianon 100 emlékkonferenciát Békéscsabán, ahol Ugrai Gábor előadóként vett részt. Előadásának azt a címet adta, hogy Az ország közepéről a határ mellé. A történelemtanár szerint nagyon fontos, hogy a gyerekek lássák, mi történt az őseikkel ebben a városban, mi történt az otthonukban 100 évvel ezelőtt. Trianon nem csak arról szól, hogy meg kell tanulni; sokkal fontosabb az emberi sorsok szerepe. Ezért a tanítványai sokszor kapják feladatul, hogy kérdezzék meg otthon, a család miként élte meg Trianont. Békéscsaba, bár megúszta elcsatolás nélkül, de zűrös helyzet alakult ki így is, hiszen a vasút miatt Románia küzdött a városért. Ugyanakkor a friss határ eredményeképp nagyon sokan átköltöztek ide. Sőt, a helyzet pikantériája még az is, hogy a nem messze (kb. 50 km) található Szarvas Nagy-Magyarország közepén volt, majd egyik napról a másikra de facto az ország szélére került.

Ugrai Gábor elmondta, hogy egy adott település bemutatására intézményen belül és kívül egyaránt vannak lehetőségei. Egyrészt ott vannak az alapvető tanórai keretek, amik bár 45 percre korlátozottak, ennek ellenére bizonyos témák esetén egy-egy mondat elhangzik helytörténeti témakörben is. Intézményi lehetőség a szakkörök megtartása is, „amikor kimegyünk a városba, ahol ún. sétálós totót játszunk. A gyerekek bejárhatják a főteret és környékét, és megtapasztalhatják, hogy bár megannyiszor elmegyünk bizonyos épületek és padok mellett, mégsem látjuk meg a bennük lévő történelmet.”

Mivel a helyi általános és középiskolai tanárok között nagyon szoros és jó kapcsolat van, ezért közös városismereti versenyt szoktak szervezni a felső tagozatosok számára, ahol csapatonként lehet nevezni, s menetlevél alapján fedezik fel a várost a diákok.

A történelemtanár kiemelte, hogy nagyon fontos a város hozzájárulása és támogatása is, ugyanis Békéscsaba önkormányzata teljes mértékben támogatja a helytörténet megismertetését. A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnökeként is sokat tapasztalja a város támogatását, például a versenyt megelőző napon a békéscsabai polgármester felajánlotta, hogy vendégül látja a versenyző gyerekeket az irodájában, ahol körkérdésekkel lehet bombázni őt a munkájával kapcsolatban. Sőt, az utóbbi időben a helyi média is fokozatosan nagyobb figyelmet szentel a helytörténetnek.

Ugrai Gábor szerint a gyerekeket a helytörténeti sétákon lehet motiválni, méghozzá egy történelem ötössel, de azt vallja, hogy a négy fal között nehéz történelmet oktatni: hiába nincsen kedve olykor hozzá a diáknak, ki kell vinni a történelmet a terepre. A séták során mindig a legérdekesebb részeket kell kiemelni. Békéscsabán van egy bank, ami az egykori városi rendőrfőkapitányság volt. Az ajtaján van egy rács – ugyanis a bankfiók nem távolíttatta el 1956 óta –, amin mindmáig látszódnak a golyók ütötte nyomok, amik akkor kerültek oda, mikor az oroszok bevonultak Békéscsabára, és gyakorlatilag mindenkit lőttek, aki mozgott.

Ugrai Gábor a járványidőszak alatt, a digitális tanrendi tanításba is be tudta csempészni a helytörténeti ismereteket, ami eleinte nagyon nehéznek bizonyult, ám az iskolában ezt gyorsan megoldották. Később érkeztek az ötletek, például – talán az egyik legizgalmasabb és legpraktikusabb –, hogy a diákoknak szelfiket kellett készíteniük egy-egy megadott helytörténeti emlékművel. „Természetesen azt kiemeltem, hogy a járványveszély miatt érdemes kerülni a másokkal való kontaktálást, viszont több diáktól kaptam olyan szelfit, ahol a szüleikkel együtt voltak kint az emlékműnél. Izgalmas volt, hogy ezeket az emlékműveket meg kellett keresniük a gyerekeknek, mert nem adtam számukra túl sok fogódzót. Volt olyan eset, amikor tematikus szelfiket kellett készíteni. Mivel Munkácsy városa vagyunk, ezért a Munkácsyhoz kötődő emlékszobrokat, táblákat kellett felkeresniük a diákoknak.”

A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesületnek van egy Facebook-csoportja, ahol napi szinten frissülnek a békéscsabai történeti források, például újságcikkek formájában vagy új kutatási eredmények megosztásával. A történelemtanár harmadik éve elnöke az egyesületnek. Ötletei között szerepelt, hogy legyen mindig friss, naprakész a csoport. „1920-ban jelent meg először a Körösvidék című újság, és napi szinten ebből az újságból tartok lapszemlét. Sok visszajelzés érkezik ezzel kapcsolatban, ugyanis van, aki a reggeli kávé mellé nem a mai, kora reggel megjelenő friss cikkeket olvassa, hanem inkább a múltba réved, és belegondol, hogy milyen lehetett az ősei élete 100 éve Békéscsabán. Azt gondolom, hogy Békéscsabán egyre népszerűbb a helytörténet ismerete. Főként a 20. századdal foglalkozó cikkek jelennek meg, de írtak már újságcikket az első csabai említésről, ami 1332-ben volt, I. Károly magyar király idején, amikor ellátogatott a frissen emelt város közelébe.”

A Történelemtanítás című szakdidaktikai folyóirat hasábjain azt írta, a közeljövőben szeretne elkészíteni egy kézikönyvet, amely segítség lehet a pedagógusok számára a különböző helytörténeti témák feldolgozásához. A projekt jelenleg az elméleti fázisban van, kérdés, hogyan épüljön fel a könyv, milyen kollégák, történészek szólaljanak meg benne. A kiadvány célja, hogy kézikönyvként szolgálhasson mindazon pedagógus – és érdeklődő – számára, akik nem ismerik saját váro­suknak a helytörténetét, hiszen mindenkinek más-más szakterületen van nagyobb ismerete, de nem is elvárható, hogy mindenki naprakész legyen otthonának lokális ismereteiben. „Ez természetesen szakmódszertani-pedagógusi kézikönyvként készülne el, hiszen a fő cél, hogy a pedagógusok számára legyen segítség.”

56-os golyónyom

Hősök Temetője

Öregház

Evangélikus Nagytemplom