Helyi szintű szolgáltatások

– Miért voltak szükségesek az új, rendszerszintű átalakítások?

– Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy a korábbi, önkormányzati fenntartású pedagógiai intézetek 2013 januárjában a KLIK fenntartásába kerültek, de a KLIK illetékessége kötött volt (pl. az önkormányzati fenntartású vagy nem állami köznevelési intézményekre nem terjedt ki), és emiatt nem nyújthatott széles körű pedagógiai szolgáltatásokat. Olyan országos intézményre volt szükség, amely központi hivatali hatáskörrel bír, rendelkezik a szükséges tanügyi és pedagógiai szakértelemmel, és a megvalósításban is határozottan és hatékonyan képes eljárni. Minthogy az OH megfelel a fenti kritériumoknak, alkalmas volt a feladatra. Ráadásul 2011-ig voltak regionális igazgatóságai, ebből kifolyólag szervezeti gyakorlata abban, hogyan kell egy országos hálózatot integráltan, a helyi és országos igényeket szem előtt tartva működtetni.

Az viszont nem életszerű, hogy országosan egy intézmény – területi szervezeti egységek nélkül – lássa el az egyes köznevelési intézmények helyi igényeihez igazodó szolgáltatásokat. A párhuzamosságok, redundanciák megszüntetése is fontos feladatnak bizonyult, ezért alakították meg az OH 15 területi szervezeti egységét, amelyek – az ország egészét átlátva – erőforrásaik terhére és erejéig az összes pedagógiai szakmai szolgáltatást el tudják látni. Így az irányítást, szervezést, strukturális hátteret biztosítva, egy jól kiépített megyei-területi hálózattal, jól szervezett vidéki szervezeti egységekkel egészen új alapokról indulunk. Azonban a helyi igényeket is csak akkor lehet figyelembe venni, ha kidolgozzuk az országosan egységesen alkalmazandó szakmai eljárásrendeket és a szakmai keretrendszert a hivatali dolgozók részére.

– Hol tart jelenleg a szaktanácsadás szervezése, és miben különbözik a korábbiaktól?

– Az egyik fő célunk, hogy az ellátórendszert átláthatóvá tegyük, és a hátrányos helyzetű településeken működő köznevelési intézményekben dolgozó pedagógusoknak valós támogatást nyújtsunk. Ennek alapvető feltétele volt a mesterpedagógus szaktanácsadók pontos nyilvántartása, emellett elkészítettük – a megyei munkatervekig lebontva – a pedagógiai szakmai szolgáltatások tervezett rendszerét. Az egyik kulcsfeladat a tantárgygondozó szaktanácsadók munkájának a megszervezése, koordinálása megyei szinten. A nyilvántartásnak köszönhetően pontosan látható a mesterpedagógusok elérhetősége, tantárgyi orientációja, illetve az is, hogy az OFI mennyit használt fel az e feladat ellátására jogszabály alapján biztosított éves időkeretükből, azaz hány szaktanácsadói napjuk van december 31-ig. Így jobban figyelembe tudjuk venni a köznevelési intézmények igényeit is. 2011-ig alapvetően a megyei önkormányzatok voltak felelősek a pedagógiai szakmai szolgáltatások megszervezéséért, ez 1990-től számítva mintegy 21 év. Ők mérték fel megyénként a helyi igényeket, teljesen eltérő elvek, célok mentén. A köznevelés irányítói nem látták, hol milyen igények merülnek fel, és milyen módon történik az ellátásuk. Tisztában voltunk vele, hogy az OH júniusi felmérésén sok intézményi igénnyel találkozunk, és számítottunk arra is, hogy nem fog minden intézmény azonnal reagálni a megkeresésünkre, de az óvodák és iskolák többsége tökéletesen meg tudta fogalmazni, mire lenne szüksége az év végéig. Úgy vélem, az intézmények már kaptak annyi támogatást az intézményi önfejlődésük területén, hogy képesek legyenek felismerni a hiányterületeiket. Szám szerint országosan mintegy 31 000 igény érkezett be, az intézmények körülbelül 60 százalékától.

– Miben látja a megújuló szaktanácsadás fő feladatát?

– Eleve lassú folyamat maga a szemléletváltás is, amely a szaktanácsadás és a szakértői munka támogató aspektusát helyezi előtérbe, amikor is a szakember elsősorban nem minősít, hanem jelzéseket ad. A szaktanácsadás feladata, hogy segítsen, és professzionális szakmai javaslatokat tegyen olyan esetekben, amikor egy adott intézményben vagy egy pedagógus esetében problémákat tapasztal akár a pedagógiai munkában, akár a szakmódszertani feladatok ellátásában (például a tanár-diák kommunikációban, a tanulók támogatásában, ösztönzésében, egy tantárgy megszerettetésében). A szaktanácsadónak ugyanis többek között ez a dolga: a pedagógus segítése, hogy a lehető legsikeresebben adja át a diákoknak az ismereteket, megszerettesse a tantárgyát, illetve magát a tanulást, az ismeretszerzést, s ezáltal a lehető legkedvezőbb intézményi környezetet teremtse meg.

– Miképpen képzeljük el a POK-ok működését és a különféle szaktanácsadói tevékenységek összehangolását?

– Az OH pedagógiai oktatási központjainak (POK) a létszáma a feladatellátás területének nagysága és a megyék igényei alapján 12–19 fő (kisebb megyében elég kevesebb fő, de van több olyan POK is, amely két megyét lát el). Erősítik a POK-okat a korábbi pedagógiai intézetek munkatársai is, akik szerették volna tovább folytatni a megkezdett munkát, emellett sok jogi végzettségű kollégával bővítettük a POK-ok kormánytisztviselői állományát, hiszen a 2016. évi pedagógusminősítési feladatoktól a munkajogi kérdéseken, az OKTV szervezésén át a tanulói mérések szervezéséig jogászi ismeretekre is szükség van már. A feladatok körülbelül kétharmadát a pedagógiai szakmai szolgáltatások ellátása öleli fel, nagy figyelmet fordítunk az intézmények tájékoztatására is, de mintegy egyharmad részben a POK-ok az OH helyi szervezeti egységeiként olyan feladatokban is közreműködnek, amelyeket eddig az OH központilag szervezett. Egyik fő célunk az, hogy ne Budapestről irányítsuk kézi vezérléssel az összes köznevelési intézmény szakmai szolgáltatási feladatait, hanem helyi szinten teremtsük meg a feltételeit, hogy a POK-ok konferenciákkal, szakmai tájékoztatókkal és programokkal segítsék a köznevelési intézmények eligazodását a köznevelési feladatokban. Lényeges változás a korábbi szervezési elvekhez képest, hogy egyrészt a POK-ok nem pedagógiai intézetek, állományukat kormánytisztviselők alkotják – legtöbb esetben pedagógus szakképzettséggel és komoly tapasztalattal a pedagógiai szakmai szolgáltatások terén. Másrészt a szolgáltatási feladatokat a köznevelési intézményekben a mesterpedagógus szaktanácsadók látják el, nem a POK munkatársai, nekik elsősorban szervező, koordináló feladatuk van.

– Mit lehet megőrizni a TÁMOP-3.1.5-nek a pedagógusképzés támogatását célzó projektjéből?

– A TÁMOP-3.1.5-ben fejlesztett és akkreditált továbbképzések tartalmilag minőségi és erős továbbképzések. Mivel az OFI-ban jól mérték fel a képzési igényeket, amennyiben az OFI átadja ezeket a képzéseket az OH-nak, és a szükséges források is rendelkezésre állnak, a POK-ok is meg tudják majd ezeket szervezni.

– Milyen jövőbeni célokat vázol fel az új hivatali struktúra?

– Ahogy nőnek a kapacitások, nagyobb és koncentráltabb figyelmet szeretnénk fordítani a súlyos lemorzsolódási mutatókra, mivel úgy gondoljuk, ezekre a problémás területekre egy idő után irányítottan kellene eljutniuk a szaktanácsadóknak. A szaktanácsadásnak eddig sarkalatos pontja volt, hogy a szakember csak rendelésre érkezik, akkor megy, ha hívják. 2015 decem-
berében azonban a köznevelési törvény módosításának köszönhetően a figyelem középpontjába került a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók problémája. Komoly létszámú tanulócsoport van kitéve annak, hogy családi vagy egyéb problémák miatt nem a képességeinek megfelelően halad, kudarcok érik, és ez esetben sürgős pedagógiai intézkedésekre van szükség. Létre kell hozni egy olyan eszközrendszert, ami láttatni tudja területi bontásban, hogy egy adott évben nagyjából hány tanuló nem tudja befejezni tanulmányait, ismétel évet, mutat jelentősen romló tanulmányi eredményt, lesz magántanuló, és így tovább. Olyan nyilvántartásra van szükség, amelyben az intézmények regisztrálják az egyes eseteket (természetesen anonimizált módon), amelyekre aztán korrekt támogató programot lehet fejleszteni. E problématérkép alapján az adott megyei POK-oknál a kellő adatok birtokában célzottabban lehet majd feladatokkal ellátni a szaktanácsadókat. Látnunk kell végre azt is, hogy éppen e finomhangolások révén jut figyelem azokra az eddig elhanyagolt kérdésekre, amelyek megoldása a köznevelési rendszerünk vonatkozásában a pedagógiai fejlődés elengedhetetlen része. Gondolok itt a tanulók egyéni igényeitől kezdve az adott települési szükségletekre, miáltal elkerülhető az uniformizálás veszélye az oktatásban.

– Hogyan kívánja felhasználni az OH az OFI kutatási és gyakorlati eredményeit?

– Ez egy hosszabb folyamat lesz, hiszen nem került még átadásra az összes, a pedagógiai szakmai szolgáltatásokkal kapcsolatos dokumentum, bár a kommunikáció és az együttműködés az érintett munkatársak közt folyamatos. Számos anyagot kaptunk már menet közben is, azt pedig magától értetődőnek tartom, hogy a TÁMOP-fejlesztések eredményeinek – függetlenül attól, kitől származnak – valamilyen módon be kell kerülniük az aktuálisan folyó fejlesztésekbe. Gondolok itt a pedagógiai szakmai szolgáltatásokhoz kapcsolódó kézikönyvekre éppúgy, mint az új típusú szaktanácsadás leírására, és így tovább. Amiatt viszont, hogy a fejlesztések megvalósítása során sokszor változik a jogszabályi környezet – hiszen a gyakorlatban derül ki leginkább, mely intézkedés szorul újabb változtatásra –, ettől is függ, mi emelhető be az OH munkájába a korábbi fejlesztési eredményekből, és mi nem.

– Tervezi-e az OH, hogy az OFI által szervezett szakértői konferenciák mintájára évente szervez majd országos szaktanácsadói konferenciát?

– Minden POK-nál még ebben az évben össze kívánjuk hívni a helyi szaktanácsadókat megyei szinten, és évente országos szakmai találkozót is szeretnénk majd szervezni annak érdekében, hogy a szaktanácsadó pedagógusok megoszthassák a tapasztalataikat, elmélyíthessék a tudásukat. Ez kulcsfontosságú, hiszen napjainkban az egyik legszükségesebb a minőségi pedagógiai munka támogatása, amihez viszont elengedhetetlen a szakértői segítség biztosítása, ahogyan a tapasztalatok és a tudás megosztása is.