Author

Hatvan éve a pedagógia szolgálatában

Tóth Györgyné Kovács Olga a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola szolfézs- és zeneirodalom tanára 60 éve van a pedagógusi pályán, és ma is végtelen türelemmel, szeretettel és kifogyhatatlan energiával oktatja és neveli tanítványait.

– Hogyan lett pedagógus, miért választotta ezt a pályát?

– Egy Bukarest melletti kis településen születtem 1930-ban. Zene- és irodalomszerető családban nőttem fel, már gyerekkoromban énekesnek készültem. A Zeneakadémiát 1949-ben énekesként kezdtem, később a zene elméleti része foglalkoztatott, ezért átmentem karvezető és énektanár szakra. Kiváló tanáraim voltak, Kodály Zoltán, Szőnyi Erzsébet, Molnár Antal, zenetörténetet Szabolcsi Bence, zeneelméletet Bárdos Lajos tanított. A diploma után 1954-ben a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában kezdtem el tanítani, később utódintézménye, az Állami Zeneiskola, 1985-től a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola szolfézs- és zeneirodalom tanára lettem.

Én nagyon szeretek pedagógus lenni, szeretem a gyerekeket, és szeretem az iskolát, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közel 60 éve vagyok a pályán, tanítok ugyanabban a zeneiskolában, ugyanazon a tanszakon. Soha nem volt kétségem, hogy nekem ezt a munkát kell folytatnom. Mindig kaptam és kapok olyan visszajelzéseket a tanítványaimtól, hogy érdemes volt az energiámat és az időmet a tanításnak szentelni. Néhány hét múlva, 2013. július elsejével befejezem pedagógusi pályafutásomat, mégsem búslakodom. Hét gyerekem van, tizenkét unokám és tizenegy dédunokám, elég nagy a család, ezután is lesz mit tennem.

– Hogyan tudta az édesanyai és a tanári teendőit összeegyeztetni, teljes státuszban töretlen energiával tanítani és nevelni?

– Kellett hozzá a biztos családi háttér. A férjem rádiós-televíziós riporterként viszonylag szabad időbeosztással rendelkezett, s a gyereknevelésből mindig kivette a részét.

– Miből merített erőt a hosszú évek alatt a folytatáshoz? Hogyan lehet elkerülni a pedagógusokat is fenyegető kiégési-szindrómát?

– Erősen kell szeretni a szakmát, és hinni kell a pedagógusi munka eredményességében. Ezen a pályán tudnunk kell előre, hogy gyerekekkel fogunk dolgozni. A gyereket pedig úgy kell szeretni, ahogy van, és tovább kell fejleszteni valamilyen módon a személyiségét, gazdagítani kell belső érzéseit, például a zenén keresztül. Én klasszikus zenét és zeneirodalmat tanítok. A gyerekek sokszor kérik, hogy hallgassunk zenét, s ilyenkor érzem, hogy megváltoznak, lecsendesednek és befelé figyelnek.

– Miben változtak a gyerekek a leginkább pedagógusi pályája alatt?

– Sok változást tapasztalok a gyerekek magatartásában. Nagyon fáradtak, nagyon leterheltek lettek.Túl sok különórára járnak. Énhozzám délután érkeznek, s hozzák magukkal az otthoni és az iskolai terheket is. Nem érnek rá arra, hogy kipihenjék magukat. Engem valahogy mindig megtaláltak azok a gyerekek, akiknek pszichológiai vagy családi problémái voltak. Hozzám kerültek „gyógyításra“.

Mindig kell időt szakítanunk arra, hogy a gyerekkel beszélni is tudjunk, és nemcsak a szakmáról. Meg kell nézni a családi hátterét, meg kell hallgatni a problémáit, valahogyan hangot kell találni vele. Mélyére kell látni a gyermek lelkének, hogy segíthessük emberi fejlődésében.

– Mi a titka a testi-lelki-szellemi frissesség megőrzésének? Mit jelent az Ön számára a rekreáció?

– A rekreáció nekem a családom békéjét jelenti. Nem kell külön elmennem nyaralni a feltöltődéshez. Persze régebben a gyerekekkel mi is sokszor mentünk a Balatonhoz, és utaztunk külföldre is, de mindig csak a fele társasággal, mert egyszerre csak a család fele fért be az autóba. Olyan helyekre utaztunk, ahol a művészetekkel, a zenetörténettel kapcsolatos emlékeket lelhettük fel. A művészet, a zene az, ami újból és újból felfrissít, az ember rájön, hogy mennyi szépség van még az életben, amit nem is ismer, és fel tud használni saját érzései alakításában. Lelkierő és akarat is kell a rekreációhoz. Fontos, hogy higgyünk önmagunkban és szeressük a gyerekeket. Ha ez megvan, biztos, hogy megmaradunk ezen a pályán.