Határokon átívelő összefogás a Kárpát-medencei közoktatás állapotának felméréséért

Milyen feladatokat lát el a Nemzetstratégiai Kutatóintézet?

Bali János: A Nemzetstratégiai Kutatóintézetet 2012 év végén a Magyar Kormány hívta életre. Az alapító okiratunk széleskörűen fogalmazta meg a feladatunkat: célunk a határon átívelő nemzetegyesítés, valamint a magyarsággal kapcsolatos vizsgálatok, felmérések készítése. Kutatóintézetként a legfontosabb dolgunk a tudományos kutatás és az adatok feltárása. Ide sorolható a Kárpát-haza elnevezésű statisztikai rendszerünk, melynek adatai a honlapunkon elérhetőek.^[1] Olyan nemzetstratégiai kérdésekben végzünk kutatást, mint például az oktatás vagy az ifjúság helyzete, hiszen a felnövekvő generációk lesznek nemsokára döntési helyzetben a magyarságot érintő kérdésekben. Korábban sokan összekevertek minket a – szintén a Miniszterelnökség alá tartozó – Nemzetpolitikai Kutatóintézettel, ahol sokkal direktebb és talán kevésbé átfogó módon, elsődlegesen a jogvédelem oldaláról foglalkoznak a nemzetegyesítés programjával. A tudományok területén Kárpát-medencei hálózatokat hozunk létre, a művészetek területén Kárpát-haza Galériát működtetünk. Az említettek mellett a kulturális és a sportegyüttműködésekben, illetve számos egyéb területen igyekszünk megerősíteni a külhoni magyarságot, illetve megkíséreljük összekötni ezeket a szálakat az anyaországgal.

Külhonban nagy probléma az asszimiláció, ezért közoktatási programokat is elindítottunk – ilyen például a „Magyar gyermek magyar iskolába” program Erdélyben, melynek keretében azoknak a szórványterületeken élő magyar gyermekeknek segítünk, akik az általános iskolát követően nem tudnának magyar nyelvű középiskolában továbbtanulni a lakóhelyük környékén. Számukra több helyen – például Székelyföldön, Székelyudvarhelyen – kínálunk továbbtanulási lehetőséget, ahol négy éven keresztül bentlakásos módon, magyarul folytathatják a tanulmányaikat, miközben erősödik a nemzeti önazonosságtudatuk is. Erdélyben problémát jelent az is, hogy az érettségi románul zajlik, ezért a román nyelv és irodalom, valamint a matematika tantárgyak általában kifognak a székelyföldi fiatalokon: nagyon alacsony a sikeres érettségizők számaránya a magyar fiatalok körében. Ennek javítása érdekében érettségi előkészítő programot indítottunk román nyelven mintaprogramként, ami sikeresnek bizonyult. Célunk, hogy távolabbi országokban, a diaszpórában élő magyar fiatalokat is elérjük. A tavalyi évben nyelvészekkel és pedagógusokkal kezdtünk fejleszteni egy magyar mint idegen nyelv multimédiás, interaktív programot. A hosszú távú célunk, hogy a világon bármely magyarul tanulni vágyó fiatal ingyenesen, online megtehesse azt.

Szigeti Anita: A 2014–2020-as uniós fejlesztési időszakban intézetünk kezdeményezte a magyarországi támogatások kiterjesztését a határon túli területekre. Ennek köszönhetően a most lezárt pályázati ciklusban két Kárpát-medencei kitekintésű pályázati felhívás is megjelent. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet mindkét felhívás megvalósulásához egy-egy makroregionális kutatási projekttel járult hozzá. Az egyik a jelen interjúban is tárgyalt EFOP 3.10.1-es projektünk, a másik pedig egy EFOP 1.12-1-es, amely alapvetően egészségüggyel, ifjúságkutatással, közösségfejlesztéssel és társadalmi felzárkóztatással foglalkozó tematikus együttműködéseket alapozott meg.

A szóban forgó európai uniós projekt kiindulópontját az az előfeltevés adta, hogy a külhoni és az anyaországi magyarság közti kapcsolatok hatással vannak a magyarországi társadalmi és gazdasági viszonyokra. Milyen kapcsolatokat azonosított a projekt a külhoni, illetve anyaországi oktatás tekintetében?

Szabó Balázs: Ebben a tekintetben elsősorban a tanárok és a diákok határon átnyúló mozgására, vándorlására szükséges gondolnunk. Ez a mozgás jelenleg még többségében egyirányú, a határon túlról érkeznek nagyobb számban Magyarországra. A mozgás leginkább a felsőoktatást érinti, a szférában több ezer fős nagyságrendről beszélhetünk, de az utóbbi években – leginkább a határmenti térségekben – a középiskolák terén is erősödni látszik ez a folyamat. Fordított irányba kisebb számban ugyan, de szintén van vándorlás: Magyarországról elsősorban Ausztriába, Szlovéniába, illetve Szlovákiába járnak át tanulni a közoktatásba. Egy korábbi kutatásunk eredményei alapján a magyarországi tanártársadalom körülbelül csaknem öt százalékát határon túlról érkezett pedagógusok alkotják. Szintén a határon átívelő kapcsolatok közé lehet sorolni – az általunk is támogatott – Kárpát-medencei szintű tanulmányi versenyeket is. Fontos megemlíteni a közös, Kárpát-medencei tananyagokat is, amely területen még jelentős feladatok állnak előttünk. Célunk, hogy olyan, nemzetrészekre specializált, de közös Kárpát-medencei tartalmakat is hordozó tananyagok jöjjenek létre, amelyek minden magyar tanulóhoz eljutnak.

B. J.: Az NSKI aktívan vesz részt a Balassagyarmaton évente megrendezett Civitas Fortissima történelmi vetélkedő szervezésében. Ezen a középiskolásoknak szóló versenyen az anyaországi diákokon kívül nagy számban vesznek részt Felvidékről, Erdélyből, illetve más nemzetrészekből érkező tanulók is.

Az Európai Unió Oktatás és Képzés 2020 stratégiában kiemelt helyen szerepelt a korai iskolaelhagyás arányának 10% alá szorítása. Az NSKI beszámolója alapján 2017-ben 9–18%-os arányban volt jellemző a korai iskolaelhagyás aránya a Kárpát-medence egyes országaiban. Milyen tényezőket azonosítottak a korai iskolaelhagyás okainak feltárása során?

Sz. B.: A projekt hét fő tevékenységéből kettő is a végzettség nélküli iskolaelhagyás témájával foglalkozott. Az egyik kutatási tevékenység a téma nemzetközi szakirodalmát tárta fel és összesítette, a másik során pedig mi magunk végeztünk felméréseket, interjúkat Magyarországon és az országhatárokon túl is. Azt láttuk, hogy a problémák Kárpát-medence-szerte hasonlóak voltak. A végzettség nélküli iskolaelhagyás esetében az iskola és az oktatás minősége csak egy a sok tényező közül. Legalább ugyanilyen fontos a családi háttér, a szociokulturális környezet. Éppen ezért a problémahalmazt csak komplex módszerekkel lehet kezelni. Egyrészt a tanárokat is fel kell készíteni a lemorzsolódás elleni küzdelemre, de nagyon fontos, hogy a tanár ne maradjon egyedül a problémával, hanem legyen mellette pedagógiai asszisztenciát ellátó személyzet, illetve a lemaradó gyerekekkel foglalkozó szakember is. Azokban az országokban, ahol sikerült elérni a meghatározott célt, egy-egy osztály munkáját két tanár és egy pedagógiai asszisztens segíti.

Az uniós stratégia az Európai Unió egészére vetítve határozta meg a 10%-os célt, de minden tagállam a saját kiindulási állapotához mérten tűzhetett ki célokat. A jelenleg elérhető 2019-es adatok alapján a Kárpát-medence minden országában javulás figyelhető meg, de a célokat nem mindenhol sikerült elérni. Ezek közé tartozik Magyarország is, 2016-ban 12,3%-nál álltunk, ez a szám 2019-re ugyan 11,8%-ra csökkent, de a 10%-os céltól még ez is elmarad. Ausztriában sikerült elérni a kitűzött 9,5%-os célt, sőt 2019-re 7,8%-ra csökkent a végzettség nélküli iskolaelhagyás aránya. Romániában a legrosszabb a helyzet, 11% volt a cél, és még mindig 15% felett állnak. Szlovákiában sem sikerült elérni a 6%-os célt, az utolsó mért adat szerint jelenleg 8,3%-on áll a lemorzsolódás. Horvátországban 4% volt a cél és ott sikerült is elérni, 3,8%-ot mutatott a 2019-es statisztika, ahogy Szlovéniában is sikerült az 5%-os küszöb alá csökkenteni az arányt. Arra nincs konkrét adatunk, hogy az országos arányszámokon belül a magyar nyelvű képzésben hogyan alakul ez az arány, de a felméréseink azt mutatták, hogy nincs nagy különbség a magyar és a többségi nyelven tanuló iskolák lemorzsolódási adataiban. Természetesen, ha valaki nem a saját anyanyelvén tanul, arányaiban sokkal magasabb lehet a lemorzsolódás esélye.

Milyen a külhoni pedagógusszövetségek kapcsolata egymással? Miben tudta segíteni a projekt ezen szervezetek koordinált működését?

Sz. B.: Úgy gondolom, alapvetően nagyon jó kapcsolat van az egyes pedagógusszövetségek között, és ezt a projekt keretében sikerült még inkább megerősíteni. A projekt során a pedagógusszövetségek szorosan együttműködtek, rendszeresek voltak azok a találkozók, melyek során a szövetségek elnökeit sikerült egy asztalhoz ültetni, s ennek eredményeképpen egy Kárpát-medencei közös oktatási javaslatcsomagot megfogalmazni.

B. J.: A pedagógusszövetségeknek nagy szerepe van abban, hogy el tudjunk jutni a külhoni iskolákhoz, tanárokhoz. Ez az együttműködés már a projekt során kialakult, de most a koronavírus-járvány kapcsán is több esetben kerestük meg őket a felméréseinkkel.

Minden nemzetrész más. Erdélyben a legnagyobb a külhoni magyar pedagógusegyesület, taglétszámot és hatáskört tekintve is. A Vajdaságban egymás mellett kettő működik. Az ausztriai magyar pedagógusok egyesületével nagyon aktív a kapcsolatunk. 2020 tavaszán is kiutazni készültünk két kollégámmal zsűrizni egy általuk szervezett versmondó versenyre, azonban ez a pandémia miatt csak online formában valósulhatott meg. Kárpátalja speciális terület a nemzetrészek között, ott kiemelten fontos a pedagógusegyesület tevékenysége. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tavaly tavasszal leköszönt rektora, aki az egyik legfontosabb és legbefolyásosabb kárpátaljai magyar kultúra- és politikaszervező egyéniség.

Milyen témák szerepeltek a projekt keretében, a pedagógusszövetségekkel közösen megfogalmazott javaslatcsomagban?

Sz. B.: A javaslatcsomag összeállítása a projekt egyik kimeneti követelménye volt. Körülbelül nyolcvan javaslatot fogalmaztunk meg, melyeket a Kárpát-medencei pedagógusszövetségek is jóváhagytak. A javaslatokat online formában is elérhetővé tettük.^[2] Többek között a Kárpát-medencei egységes tananyagok fejlesztését, versenyek szervezését, pedagógiai módszertani központok felállítását és a magyar nyelvű pedagógus-szakszolgálatok és gyógypedagógiai szolgáltatások kiterjesztését javasoltuk a szakpolitikai döntéshozóknak.

A külhoni-anyaországi oktatási kapcsolatok egyik peremfeltétele a határ menti átjárhatóság biztosítása. Milyen eredményeket ért el a Kutatóintézet ezen a területen?

B. J.: A minden évben Hajdúszoboszlón megrendezett Országos Közoktatási Szakértői Konferenciát, melyen évente több száz határon túli magyar pedagógus vesz részt, 2014 óta támogatjuk. Nem véletlen, hogy 2019 novemberében – a mi gesztorálásunk mellett – a konferencián írtak alá közös nyilatkozatot a külhoni pedagógusszövetségek.

Sz. B.: A szóban forgó projekt kutatási projekt volt, ezért elsősorban kutatási eredményeink vannak. Becsléseink szerint néhány ezer főre tehető a határokon átjáró iskolások száma. Szerbiából sokan járnak át a szegedi iskolákba a vélt vagy valós magasabb oktatási színvonal miatt; a határmenti partiumi falvakból elsősorban Debrecenbe járnak át a szélesebb iskolaválaszték miatt, illetve Pozsony környékén lehet még egy nagy, határon átnyúló agglomerációs térséget azonosítani. Rajkára, illetve Mosonmagyaróvár környékére pedig nagyon sok szlovák család költözik át, miközben a gyerekek egy része visszajár a szlovák iskolákba.

Milyen hosszú távú hatása lehet a projekt keretében elvégzett kutatásoknak, felméréseknek?

Sz. B.: Elsősorban a benyújtott szakpolitikai javaslatok megvalósulása lenne nagy eredmény. A projekttel párhuzamosan rengeteg alapkutatást is végeztünk, ami jó kiindulópontja lehet a további alkalmazott kutatásoknak. Érdekes lenne például egy kutatás keretében megvizsgálni, hogy a koronavírus-járvány miatti lezárások hogyan befolyásolták a határokon átnyúló oktatási célú mozgásokat.

B. J.: Vannak olyan javaslataink, amik már megvalósultak: ilyen például a diaszpóra-ösztöndíjprogram^[3] és annak középiskolásokra történő kiterjesztése, illetve az, hogy az idei tanévtől kezdve egy huszonöt fős diaszpóra-osztály indult el egy sátoraljaújhelyi iskolában. Kutatási háttérintézményként örülünk, ha egy-egy javaslatunkat a szakpolitika felkarolja, akkor is, ha a megvalósításban nem vagyunk szereplők, ha aztán már konkrétan el sem hangzik az NSKI neve.