Három napig minden az Erasmus+ programról szólt

Az Erasmus Napok rendezvényeinek célja, hogy az Erasmus+ programban támogatott pályázók bemutathassák projekteredményeiket, elmeséljék történetüket, és információs napok, workshopok, fotókiállítások vagy akár flashmobok formájában beszámoljanak élményeikről. Európa-szerte több mint 3300 eseményt regisztráltak idén az #ErasmusDays oldalon.

Minden oktatási szektor intézményei csatlakoztak a kezdeményezéshez – az egyetemektől a köznevelési és szakképzési intézményeken át a civil szervezetekig izgalmas programokkal várták a nemzetközi együttműködési lehetőségek iránt érdeklődőket országszerte. A programba egyetemisták, tanárok, diákok, oktatók, szakértők és más, ifjúsági területen tevékenykedők is bekapcsolódhattak.

Ízelítő a programokból az #ErasmusDays szervezőinek beszámolói alapján 

A budapesti Teleki Blanka Gimnáziumba öt külföldi országból érkeztek diákok és tanárok. Az Erasmus Napok keretében kvízjátékok és színpadi előadások segítségével azt járták körbe, hogyan jelenik meg az élethez nélkülözhetetlen víz a különböző kultúrákban.

A Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban angol nyelvű digitális szabadulószobával várták az érdeklődőket, és interaktív minikonferenciát is rendeztek, ahol a tanulókat az Erasmus+ projektekben való részvételre bátorították.

A Debreceni Ady Endre Gimnázium az „Európai legendák – nemzeti irodalmi hősök” című Erasmus+-projektjét mutatta be, amelynek egyik legfőbb célja Európa kulturális értékeinek megismertetése volt a különböző nemzetiségű diákokkal. A program az „Olvass többet határtalanul, magyarul” című, olvasást népszerűsítő versenyből nőtte ki magát nemzetközi szintűvé.

A Salgótarjáni SZC Táncsics Mihály Szakgimnáziumának fő attrakciója az élőkép volt. 

A mátészalkai Képes Géza Általános Iskola közös olvasással csatlakozott az Erasmus Napokhoz: Erasmus+-projektjük célja, hogy megszerettessék tanulóikkal az olvasást, illetve fejlesszék olvasáskészségüket. Almagrói partneriskolájuk és a saját intézményük közötti távolság 2890 km, ezért 2890 sornyi szöveget olvastak el együtt.

A Szegedi Nemzetközi Általános Iskolában az Erasmus+ mobilitási programban részt vett hallgatók élménybeszámolóiból inspirálódhattak és tanulhattak a diákok és tanárok egyaránt.

A Szegedi SZC Kőrösy József Közgazdasági Szakgimnáziuma sárkányhajó versenyt szervezett a Tiszán, amelyről nagyszerű videót is készítettek.

A pécsi Kertvárosi Óvoda programjának középpontjában a lelki egészség fejlesztése, a lelki egészségvédelem megerősítése állt, amelynek keretében bemutatták erről szóló projektjeiket.

Idén 12 felsőoktatási intézmény csatlakozott saját szervezésű programmal az Erasmus Napokhoz. Több egyetem is erre a három napra időzítette az őszi szemeszter információs napjait. A hallgatók Erasmus Reggelin (Debreceni Egyetem), Mobilitási Napon (Testnevelési Egyetem) vehettek részt, ahol az intézményi tudnivalókon kívül volt ösztöndíjasok beszámolóit is meghallgathatták az érdeklődő egyetemisták.

Az Erasmus Days alkalmával az erasmusplus_hu Instagram-oldalon volt ösztöndíjasok elevenítették fel legkedvesebb élményeiket az ösztöndíjprogrammal kapcsolatban, az Erasmus ösztöndíj hallgatóknak Facebook-oldalon pedig izgalmas interjúkat és hasznos tanácsokat is megosztottak.

„Erasmus+ az óvodától az egyetemig Kodály városában, Kecskeméten” – Kecskemét főterén flashmobbal ünnepeltek a Neumann János Egyetem diákjai és tanárai.

Erasmus+ Drops Projekt találkozó – Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium

Európa Tours Szeged – Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium

A média is beszámolt az Erasmus Napok eseményeiről

A szakmai és szórakoztató események tehát az Erasmus+ program sokszínűségére és a nemzetközi együttműködésekben rejlő lehetőségekre hívták fel a figyelmet. Az Erasmus Napok eseményeibe az online térben, a közösségi médiában is bekapcsolódhattak az érdeklődők és a már tapasztalt pályázók: az #ErasmusDays hashtag használatával képeket, videókat osztottak meg, elmesélve történetüket és továbbadva megszerzett tudásukat, tapasztalataikat.

Az Európai Unió tagállamaiban a köznevelésben, felnőttképzésben vagy felsőoktatásban intézményi keretek között tanító tanárok és munkatársaik 2020-ban utoljára adhatnak be pályázatot a 2014-ben indult Erasmus+ KA1-es pályázati típusban. A külföldi továbbképzésen vagy job shadowing programon való részvételt biztosító program megújult formában valószínűleg a további években is elérhető lesz, így a közeli vagy a távolabbi jövőben való részvételhez ajánljuk kedvcsinálóként olyan tanár kollégák beszámolóit, akik szakmailag és lélekben megújulva, nemzetközi kapcsolatokkal és tapasztalatokkal a tarsolyukban tértek vissza intézményeikhez az Európai Unió országaiban megvalósult mobilitásaikról.

Dublin in my Heart
Szöveg: Antal-Both Györgyi

A karácsondi Gönczy Pál Katolikus Általános Iskola magyar szakos tanára vagyok. 2019. július 6-tól 20-ig két hetet tölthettem az Erasmus+ programnak köszönhetően Írország fővárosában, Dublinban. Egyszerű falusi általános iskolaként óriási örömmel fogadtuk, hogy a nyertes iskolák közé kerültünk. A csapatunkból én utaztam először. Az „Educational Apps and Audiovisuals in the Classroom” elnevezésű képzést választottam az Europass kínálatából. Oktatásunk helyszíne a dublini ULearn School volt.

Mivel abszolút kezdők voltunk a mobilitási programban, és elsőként utaztam, ráadásul egyedül, kezdetben voltak kisebb-nagyobb problémáim. Örök hála és köszönet Förster Anita pályázatírási tanácsadónak, aki mindenben segített, és így elmondhatom, hogy egy sikeres mobilitáson vagyok túl, amely életre szóló élményt jelentett.

Két héten keresztül angol nyelven tanultunk oktatási alkalmazásokat, videó- és képszerkesztést. A tananyag érdekes és jól hasznosítható volt, a trénereink pedig jól felkészült, szimpatikus tanárok voltak. Bár a kurzus résztvevői különböző országokból és nagyon különböző oktatási környezetből érkeztek, hamar kialakult a csoportban a jó munkakapcsolat. Mindössze egyetlen probléma merült fel: mindkét hét során a képzés a délutáni órákban volt, 13.30-tól 18.30-ig. Ez az órarend meglehetősen megnehezítette a szabadidő jó kihasználását, azt, hogy megismerjük a várost. A múzeumok ugyanis általában 10 órakor nyitottak és 17 órakor zártak, ezért komoly logisztikára volt szükség, hogy minden látnivaló beleférjen. De sikerült!

Dublin magával ragadó, izgalmas, folyton nyüzsgő város. Megunhatatlan volt sétálni a belváros gyönyörű épületei között, a Liffey folyó partján, a St. Stephen’s Green parkban vagy épp a Temple Bar hangulatos utcáin, hallgatva a pubokból kiszűrődő ír zenét. Minden szabadidőmben a várost jártam, gyalog, busszal vagy a helyi villamossal, a Luasszal. Megnéztem mindent, amit addig csak a prospektusokból vagy az internetről ismerhettem: a St. Patrick-székesegyházat, a Phoenix Parkot, a Trinity College-ot, a Guinnesse sörfőzdét, a Dubliniát, a National Galeryt, az archeológiai és a természettudományi múzeumot… Megcsodáltam a modern épületek között megbúvó több száz éves kelta kereszteket, a Famine Memorial megrázó szoborcsoportját. Mindeközben rengeteget tanultam az ír történelemről, a nyelvükről, az ételeikről, az emberekről. Mindenhol jól éreztem magam, mert az írek kedvesek, közvetlenek, segítőkészek, a közbiztonság pedig rendkívül jó.

A programunk része volt a hétvégén egy egész napos kirándulás Galwaybe és a Moher-sziklákhoz. Ez utóbbi nemcsak Írország, hanem az egész világ egyik legkülönlegesebb természeti látnivalója: a száz méternél is magasabb sziklák szinte függőlegesen állnak az Atlanti-óceán partján. Lélegzetelállító volt sétálni a tetejükön – még ma is szinte hihetetlen, hogy ott lehettem…

A program rengeteg pozitív dolgot adott: hasznosítható informatikai tudást, kedves új ismerősöket, felejthetetlen élményeket és komoly inspirációt ahhoz, hogy továbbfejlesszem az angoltudásomat.

 

Nehezen kezelhető gyerekek tanítása
Szöveg: Csizmadia Krisztina

Pedagógusi munkánk során egyre több olyan gyermekkel találkozunk, aki valamilyen problémával küzd, emellett gyakran a magatartásukkal is gondok vannak, ezért nehezen hangolódnak rá a tanulásra. Mindig nagy kihívást jelentett számomra, hogyan tudom motiválni ezeket a lurkókat, mivel segíthetem őket, hogy megfelelően viselkedjenek. Ehhez kaptam segítséget a külföldi továbbképzésen.

A gondosan, szakszerűen felépített kurzuson két vezető (Phil Dexter és Mike Shreeve) és egy vendégtanár (Sian Williams) foglalkozott velünk. Az első hét témái a nehezen kezelhetőség jelenségének típusai, a nehezen kezelhető gyerekek jellemző jegyei, emellett a viselkedés-, magatartás-szabályozás pozitív stratégiái voltak. A második héten megismerkedtünk a személyiségek Myers–Briggs-féle típuselméletével, elemeztük saját személyiségünket. Kiemeltük azokat az erősségeket, amelyek a tanári pályán a segítségünkre lehetnek. Belekóstoltunk a coachingba, mellyel saját és a külföldi kollégák személyiségfejlődésének támogatói lehettünk. Fantasztikus tanárokkal és csoporttal dolgozhattam együtt, alapvető érték volt egymás elfogadása, így mindig kellemes hangulatban és hatékonyan teltek az órák.

Az iskola kiválasztásakor fontos szempont volt számomra, hogy minél több új információt gyűjthessek be több területről. Mindennap választhattunk délutáni és esti foglalkozásokat, ahol teljesen más anyagot dolgoztunk fel, mint az alapképzésen. Ezek nemcsak új ötleteket adtak, hanem sokszor kifejezett élményt nyújtottak. Ilyen volt például a skót est, a dzsembén dobolás, az IKT eszközök használata, a motiválás eszközei, a művészetek hatása a diákokra, a művészeti ágak tanítási ötletei.

Újból fiatalnak érezhettem magam, mert a kenti egyetem területén laktunk, és a továbbképzést is itt tartották. Üdítő volt számomra sok fiatallal együtt lenni, és megtapasztalni a kollégiumi létet Angliában. A szállások nagyon jól felszereltek, egy szobában csak egy diák lakik. A campus területén boltok, éttermek, mosodák, számítógéptermek, különböző sportpályák találhatók, amelyek gondoskodnak a teljes kényelemről. A szervezők arra is figyeltek, hogy segítsék a kapcsolatok kiépítését, a szabadidőben is támogassák az angol nyelv használatát. Hacsak valaki nem kérte másképp, úgy osztottak be mindenkit, hogy különböző nemzetiségűek legyenek egy házban.

Természetesen a rengeteg tanulás mellett jutott idő a környék megismerésére is. Városnéző túrát tettünk idegenvezetővel Canterburyben, csónakáztunk a csatornán, miközben érdekes történetekkel szórakoztattak bennünket, részt vettünk a katedrálisban egy énekes istentiszteleten. Egyik délután kölcsönzött kerékpárral elkerekeztem egy kolléganőmmel Chaltambe. A szombati napot a Leeds kastélyban töltöttük a csoporttársaimmal, ahol éppen fesztivál volt. Sokan az angol történelem valamely időszakának korabeli ruhájába öltöztek, akikkel akár beszélgethettünk, és szívesen elmesélték a kor eseményeit, jellegzetességeit. Másnap ellátogattunk a doveri várba, ahol a kora középkori kiállítás mellett a második világháborúban használt barlangkórház kiállítása nyújtott nagy élményt.

Elégedettséggel tölt el, hogy az Erasmus+ pályázat keretében a szakmai munka mellett rengeteg élménnyel gazdagodhattam.

A kurzus bővebb szakmai anyaga elérhető az iskolánk honlapján: https://sites.google.com/view/erasmusklebi/startseite

 

 Módszertani képzés Düsseldorfban
Szöveg: Kaján Klára

2019. július végén egy hetet töltöttem el Düsseldorfban. Nagyon sokat köszönhetek az Institut für Internationale Kommunikation (IIK) színvonalas továbbképzésének. Napközben magas színvonalú workshopokon vehettem részt, az egész napos tanulás után az intézet által biztosított szálláson kitűnően éreztem magam, a német nyelv állandó használatával pedig a nyelvtudásomat is felfrissíthettem.

Kiutazásom zökkenőmentesen telt, a választott járatok időben elindultak, s egy müncheni átszállás után 11 órára megérkeztem szállásadómhoz, Almuthhoz. Lakótársnőimmel – egy német és egy magyar kolléganő – azonnal megtaláltuk a közös hangot, így egész heti programunkat közösen szerveztük: mindennap együtt sétáltunk el a képzésre, együtt néztük meg a K20 és a K21 kiállításokat, együtt indultunk városnéző túrára. A közös programok és a hosszúra nyúló beszélgetések során rengeteg nyelvi fordulatot megismertem, és még közelebb került hozzám a német kultúra, filmművészet és irodalom.

A „Módszertani tréning: német mint idegen nyelv” című kurzusunk jól átgondolt, nagyszerűen megszervezett egységekből állt. Tanáraink felkészültek és lelkesek voltak. Andreas Westhofen, a kurzusvezetőnk összefogta és ügyesen koordinálta a csoportunkat.

Az első napon, hétfőn – egy délelőtti bevezető megbeszélés után – sok ötletet kaptunk Andreas Westhofentől ahhoz, hogyan motiválhatóak a tanulók a német popzene segítségével, milyen kritériumok alapján válasszuk ki a feldolgozandó zeneszámokat, milyen portálokon tudunk tanulóink számára releváns zenét találni. Kedden Margarita Votteler nagyszerű játékokkal, feladatokkal ismertetett meg bennünket, amelyekkel játékosan fejleszthetjük tanulóink beszédkészségét. A délután folyamán Yonca Erman ismertette, miként lehet a német nyelvtant kreatívan átadni. Szerdán Christiane Güldner workshopján megtanultuk, hogyan lehet tanóráinkon kreatívan előkészíteni és a diákok számára érdekessé tenni a fogalmazások megírását. A délután a városnézés jegyében telt: ellátogattunk a Heine Múzeumba és Heine nyomán sétáltunk Düsseldorf belvárosában. Csütörtökön Andreas Westhofen ismertetett meg bennünket a kooperatív tanulás számtalan lehetőségével, majd az országismeret didaktizálásának módszereit mutatta be. Az utolsó nap délelőttjén ismét Margarita Votteler osztotta meg velünk, hogy tudunk gyorsan és hatékonyan előkészíteni egy helyettesítendő tanórát.

Július utolsó hete tartalmasan és intenzíven telt számomra Düsseldorfban, sok új kollégát ismertem meg, sok jó barátot szereztem, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, és olyan tudásra tettem szert, valamint olyan jó gyakorlatokat ismertem meg, amelyeket alkalmazni tudok majd tanóráimon, és amelyeket továbbadok majd pedagógus kollégáimnak. Nagyon örülök, hogy eljutottam Düsseldorfba, mert sokat kaptam a képzés és az ott-tartózkodás által. Élményeimet és az ott megszerzett ismereteket megosztom majd tanulóimmal is, így válhatok számukra hitelessé. Diákjaimnak szeretném ugyanis megmutatni, mennyire fontos az élethosszig tartó tanulás.

Külföldi tanulmányutam az Európai Bizottság támogatásával valósult meg. Köszönet illeti Véghné Juhász Krisztinát, Förster Anitát és kolléganőmet, Zubora Mártát, akiktől nagyon sok segítséget kaptam.

Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei AMI, 1022 Budapest, Marczibányi tér 1. http://www.kodaly-bp.sulinet.hu

 

Továbbképzés francia­tanároknak Nizzában
Szöveg: Boros Noémi

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium franciatanáraként jutottam el július közepén egy kéthetes általános tanári továbbképző kurzusra, melyet a lenyűgöző dél-franciaországi város szívében található Alpha B nyelviskola szervezett. Nem hiszem, hogy lenne olyan franciatanár, aki, ha még nem volt, ne szeretne egyszer eljutni Nizzába, ahol nemcsak a tenger és a nap ragyog be mindent, hanem a város kulturális élete és történelme is végtelenül gazdag. Így voltam ezzel én is, és ez a két hét minden várakozásomat felülmúlta.

A kurzusom címe, „Cours pour professeurs de français” eléggé tág kereteket adott a képzésnek, ennek ellenére igazán hasznos volt, és mindvégig releváns témákról, problémákról esett szó. A tanítási napok felépítése hasonló volt: délelőttönként egy nagyobb nyelvtani témát jártunk körül (pl. múlt idők, kötőmód, feltételes mód stb.) tanárunkkal, Jean-Philippe-pel, délutánonként pedig az iskola más-más tanára vezetett műhelymunkát különböző témákban, a képregény órai használatától kezdve az irodalmon és drámajátékon át a filmig. A kulturális témákon kívül előkerült még többek között a frankofónia, a francia iskolai rendszer felépítése, az interaktív tábla órai használata (sok-sok hasznos linkkel) és a környezetvédelem. A délelőtti és a délutáni órákon is két szempont érvényesült: egyrészt, hogy a mi ismereteink bővüljenek, és nyelvileg is fejlődjünk – például a nyelvtani jelenségekhez saját szintünknek megfelelő feladatokat kaptunk –, másrészt pedig, hogy amikor az adott anyagrészt tanítjuk, hogyan tudjuk a diákokkal hatékonyan gyakoroltatni. A csoportunk öt főből állt, holland, montenegrói, ukrán és brazil kolléganőkkel voltam együtt, szerencsés volt a kis létszám és az is, hogy hasonló nyelvi szinten voltunk, együtt tudtunk haladni. Tetszett továbbá, hogy ha egy kicsit elkanyarodtunk az eredeti témától, annak is volt helye, volt időnk megbeszélni azokat a dolgokat, amik aktuálisan felmerültek, vagy már régóta foglalkoztattak bennünket.

Az iskola főképp fiataloknak szervez nyári nyelvkurzusokat, így a tanárok, akiket megismerhettünk a két hét során, maguk is gyakorló nyelvtanárok voltak, akikhez módszertani kérdésekben is fordulhattunk, és hasznos módszereket tanulhattunk tőlük. A feladatuk nemcsak a nyelvtanításból állt, közös szabadidős programokat is szerveztek velünk. Az első délután Nizza belvárosát barangoltuk be, természetesen sétáltunk a parton és az óvárosban, egy kis félszigeten lévő hegytetőről pedig ráláttunk a városra is. Esténként különböző programok közül lehetett választani, mint például a helyi ételek és borok kóstolása, kirándulások Monacóba vagy a környék kisvárosaiba (Villefranche-sur-Mer, Cannes). Az utolsó tanítási napon Jean-Philippe elvitt minket a Cimiez negyedbe, ami történelmileg az egyik leggazdagabb negyed Nizzában. Itt láthattunk egy római kori arénát, mellette egy római fürdő maradványait, Victoria, angol királynő nyári rezidenciáját, egy ferences kolostort, majd ezek után a Matisse Múzeum szomszédságában lévő olajfaligetben ittuk meg a délelőtti kávénkat. Mint ahogy minden órához, ehhez a rendhagyó történelem- és franciaórához is kaptunk jegyzetet, a tanárok ezt a fajta felkészültségét is nagyra értékeltem.

Amellett, hogy tartalmas órákat töltöttünk az iskolában, jutott idő arra is, hogy kiránduljunk. A hétvégén montenegrói kolleganőmmel elutaztunk Antibes-ba, megnézhettük a Picasso Múzeumot, órákon át bolyongtunk az óváros kanyargós utcáin, de jutott idő arra is, hogy megpihenjünk egy-egy pohár rozé mellett, együnk egy nizzai salátát, nézelődjünk a régiségpiacon, vagy betérjünk egy kizárólag képregényekkel kereskedő antikváriumba. Hétköznap délutánokon is szerveztünk közös programot, könyvesboltokban nézelődtünk, „kincseket” szereztünk be, lementünk a partra fürödni, bolyongtunk együtt vagy külön a Matisse és Chagall Múzeumban vagy éppen csatlakoztunk a helyiekhez, akik kora esténként benépesítették az éttermeket, bárokat, hogy barátokkal, kollégákkal fogyasszák el a vacsora előtti aperitifjüket.

Ha a pincérek nem is, az iskola tanárai, programszervezői nagy örömmel és szeretettel láttak bennünket, külföldieket vendégül. Élisabeth, a szállásadóm mindent megtett, hogy jól érezzem magam. Sok helyi ételspecialitást főzött nekem, hogy erről az oldaláról is megismerjem Nizzát. Esténként együtt vacsoráztunk, sokáig beszélgettünk, harmonikus személyisége nyugalmat árasztott, már az első perctől kezdve megtaláltuk a közös hangot. Szombat este a robogóján vitt be a belvárosba, utolsó estémen pedig szűk családi körben elfogyasztott tengerparti pikniken vehettem részt. Nemcsak a kurzuson tanultakat vagy a nizzai szuveníreket hoztam haza magammal, hanem szívemben a sok szemet és lelket gyönyörködtető részletet, a tenger illatát, a virágos, porcelán szekrénygombokat, kilincseket, cirádás szennyvíz-elvezetőket, a friss kerti citromot.

Az intézmény képes beszámolóblogja az ERASMUS+ 2018-ról az alábbi linken található: http://erasmus18.simplesite.com/440262219