Hány funkciója lehet egy költőnek?

Hogyan és miként ismerkedett meg Petőfi Sándor költészetével? Milyen hatással volt Önre?

Mint mindenki más, én is az iskolában találkoztam először Petőfi Sándor költészetével. Elvárás volt, amikor róla tanultunk, hogy minden órán ott legyen nálunk a Petőfi-összes, és ha jól emlékszem, a legfontosabb verseit mind megismertük. Körülbelül tíz Petőfi-verset memoriterként meg kellett tanulnunk, amelyeket a tanárnő rendre kikérdezett. Szerintem nagyon jó oktatásban részesültem Petőfivel kapcsolatban, ennek ellenére nem mondanám, hogy gimnazista koromban közel került volna hozzám a költészete.

Petőfi nagyon sok verset írt, amelyek között találunk erősebbet-gyengébbet, és tagadhatatlan, hogy időben minél távolabbi egy költői nyelv, annál nehezebb igazán észrevennünk az újszerűségét. Később szisztematikusabban újraolvastam a verseit. Akkor viszont megannyi nagyszerű megoldást fedeztem fel a költeményeiben. Rájöttem, milyen sokhúrú költő, s hogy azok a klisék, amelyek a költészetéről élnek – gondolok itt a romantikus vagy a forradalmi jelzőkre –, valójában sematikus fogalmak, és gyakorta elfedik a poézist. Idén a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére Petőfi politikai költészetéről előadást, illetve egy rendhagyó tárlatvezetést tartottam, így alkalmam nyílt továbbgondolni, hogy miről érdemes beszélnünk a sémák helyett.

Kiket és hogyan szólított meg Petőfi Sándor a verseivel? Milyen társadalmi rétegeket tudott elérni, és miben mutatkozott meg ennek jelentősége?

A kamaszok pimaszságával, nagyvonalúságával és kivagyiságával együtt Petőfi egy kamasz zseni volt, ezért feltűnő az ellentmondás, hogy a mai kamaszokhoz nagyon nehéz közel vinni a költészetét. Pedig úgy hihetnénk, hogy az a pimaszság és hajthatatlan kitartás, ami Petőfit jellemzi, bizonyára megszólítja a mai tizenéveseket is. Amikor azt mondjuk, hogy ő az a bizonyos vátesz költő, Vörösmarty után a nemzeti költő archetípusa, elégtelennek bizonyul. Habár valóban vátesz is volt mindenféleképpen, ne feledjük, hogy ez csupán alkatának az egyik vonása. A poéta naponta írta verseit. Állandóan dolgozott, egy-egy versének hírértéke formálta a közvéleményt, nem mellesleg a politikai gondolkodást és a politikai identitást is. Ezáltal pedig Petőfi olyan költői szerepet, mondhatni maszkot vett fel a nyilvánosság előtt, amire korábban nem volt példa.

Petőfi tehát egy társadalmilag is elfogadott szerepet játszott. A művész és a polgár kettőssége őt még egyáltalán nem feszítette belülről. Polgárként a civil társadalmi létezést jelenítette meg, egyúttal a politikai aktor szerepét is magára vette, és a nyelvben, beszédaktusai­ban költői forradalmat robbantott ki. Olyan nyelven szólalt meg, amilyen nyelven korábban senki, és ehhez hozzásegítette őt az is, hogy számos műnemben és műfajban alkotott.

Pesti Divatlap – 1846-os évfolyam  (forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

Miben mutatkozott meg Petőfi népszerűsége? Hogyan látták őt a későbbi generációk költői? Manapság miként vélekednek róla a kortársak?

Megszaporodtak a nyilvánosság fórumai abban az időszakban, egyre gazdagodtak, amivel Petőfi tudott is élni. Úttörőnek számít többek között abban is, hogy ügyesen tudta menedzselni magát. Nagy népszerűséget hozott neki számos újság, amelyek közismertté tették, mint például az Életképek vagy a Pesti Divatlap. A napi versközléseivel Petőfi jócskán kivette részét annak a politikai és kulturális nyilvánosságnak a kialakításában, amely akkoriban szélesedett ki.

Manapság kevéssé vélekednek a kortársak Petőfiről. Egyfelől nagyon nehéz hozzákapcsolni őt a kortárs lírához, másfelől viszont túlságosan könnyű, hiszen megkerülhetetlen. Akinek a költészetére közvetlenül és elemi módon hatott Petőfié, az elsősorban Ady Endre, Illyés Gyula, Juhász Ferenc és Petri György. A huszadik században ennek a négy költőnek a lírai és epikai alkotásaiban közvetlenül is tetten érhető a Petőfi-hatás. Illyés foglalkozott Petőfivel a legtöbbet, gondoljunk például a Petőfi-monográfiájára vagy a negyvennyolcas témájú drámáira és verseire, míg Ady Endre elsősorban a forradalmár költőt elevenítette föl. Juhász Ferenc a nagy, látomásos verseiben rengeteg figyelmet szentelt Petőfi személyének, és azt a verses epikai formát újította meg, amellyel Petőfi és Arany János a népiesség jegyében – részben a naiv eposzt pótolva, részben a nyugat-európai nagyregényt helyettesítve – formálták a magyar nemzeti identitást. Juhász – Nagy Lászlóval együtt – az ötvenes-hatvanas évektől a 19. századi verses epikai hagyomány megújítása révén, a hosszúversekben szintén a magyar kulturális identitást kereste. Érdekes fejlemény, hogy Térey János fellépése is az elbeszélő költészet elsajátításához kötődik. Petri György politikai lírája – ugyancsak a magyar kulturális identitás megújítására való törekvés jegyében – rendszeresen rájátszik Petőfi számos versére, valamint republikanizmus-felfogására.

Előszeretettel nevezzük forradalmi vagy szerelmi verseknek Petőfi Sándor költeményeit. Milyen célja van ennek a besorolásnak, illetve jó-e egyáltalán, ha egy költő verseit valamilyen szempontok szerint határozzuk meg?

Érdekes kérdés ez; a magam költészetét nem tudnám így felcímkézni, és ugyanez a helyzet még nagyon sok költői világnézettel. Habár többségében ezek a címkék didaktikai megfontolásból születnek – mert a nagy életműveket valahogyan taníthatóvá, megragadhatóvá kell tennie az irodalomtörténetnek –, mégsem érzem erőltetettnek ezt a Petőfi-költészet esetében. A felvilágosodás egyik nagy politikai vívmánya, hogy a politikai állam és a polgári társadalom elkülönültek egymástól, amiből az adódott, hogy a személyes identitás kettévált a polgári-magánéleti és a politikai-közéleti oldalra. Petőfinél valójában ezt a kettősséget képezi le a szerelmi és a közéleti költészete. Kettősségről beszélek, ám ez a két szféra összefonódott, ami a szabadságharc idején írott verseknél kifejezetten szembetűnő. 1848 októberében, Erdődön megszületnek az Élet vagy halál! és a Búcsú című darabok. Ez a jelentős hitvesi líra egyedülálló képződménye irodalomtörténetünknek.

Fotó: Magyar Művészeti Akadémia

Milyen viszony fűzte Petőfit Arany Jánoshoz? Fel tud eleveníteni még hasonló barátságot az irodalomtörténetből?

Petőfi és Arany barátsága jól dokumentált. Sok levelet és verset írtak egymáshoz, de a rövidre szabott idő alatt kevésszer találkozhattak személyesen. Petőfi több ízben vendégeskedett Aranyéknál Nagyszalontán, először 1847-ben, a lánykérése után. Kihagyhatatlan momentum, amikor Petőfi és Szendrey Júlia fiáról, a forradalom kitörésekor fogant Zoltánról a szabadságharc során Aranyék, a keresztszülők gondoskodtak. Arany János felesége, Ercsey Julianna is lelki társra talált Petőfi hitvesében. Petőfi és Arany szoros barátsága annyiban meglepő, hogy határozottan másféle jellemek. Petőfi jóval temperamentumosabb, gyakran összeveszett másokkal, például – egy közjogi csapdahelyzet miatt – Vörösmarty Mihállyal is. Arany egyáltalán nem ilyen lobbanékony. Levelezésükben Arany igyekezett békíteni Petőfit, csillapítani a mások iránti haragját; ám Petőfit nem annyira az indulatai vitték, inkább a nemzetgyűlés külső ellenzékeként tanúsított aktív politikai szerepvállalása motiválta. Talán ez mentette meg az ő barátságukat: noha különböztek egymástól, végső céljaikban mégis egyetértettek. A népnek a költészetben és a politikában is uralomra kell jutnia. A napi politika színterén más platformon mozogtak, hiszen Arany jobban vonzódott Széchenyi eszméihez, mint a forradalmi átalakuláshoz; azt a mérsékelt politikai bázist támogatta, amely a törvényes úthoz ragaszkodott. De még ez sem okozott különösebb zavart barátságukban, sőt Arany élete végéig őrizte annak emlékét.

Ez a fajta írói barátság visszaköszönt máskor is. A világirodalom eklatáns példája Goethe és Schiller barátsága, a magyar irodalomból Ady Endre és Móricz Zsigmond kapcsolatát emelhetjük ki. Régebben egy-egy költő- vagy művészbarátságot a poétikai programok és a költői világnézetek rokon vonásai támogattak. Szemléletmódok ütköztek össze vagy találkoztak. Manapság a népszerűséget mindenek fölé helyező médiában az alkotó emberek is hajlamosak vetélytársként tekinteni egymásra, elvégre mindnyájan a figyelemért vetélkednek, amely szűkös jószág.

Petőfit ma akképpen is aposztrofálhatjuk, mint a „sztárköltő”. A maga korában is sztár volt Petőfi, vagy az utókor tette bálvánnyá a poétát?

Mai fogalommal élve Petőfi sztárnak mondható, bár manapság a sztárok nem képviselnek valódi humán értékeket úgy, mint a költő a maga korában. Sztárköltőnek nevezhető mégis, hiszen minden kortársa ismerte, és ma is mindannyian ismerjük. Noha a nyilvánosság mostani szerkezetéhez képest az akkoriban jóval szűkebb nyilvánosság alapozta meg, hogy hamar hírnévre tegyen szert. Persze nagyobb volt az írástudatlanok aránya is a társadalomban. Az idő tájt az olvasás is nagy dolognak számított, ma már azok is előszeretettel írnak könyvet, akik nem szívesen olvasnak.

Petőfi irodalmi-művészi kvalitásainak jogán lett közismert, ami viszont mára ritkaságszámba megy. A mai nyilvánosságban nem mindennapi jelenség, hogy aki közismert, egyúttal kiváló művész is; többségükről alig hallunk. Jellemző, hogy országosan népszerű íróink, akik az élvonalhoz is tartoznak, a rendszerváltás előtt futottak be, amikor egyetlen tévé- vagy rádióinterjú, sőt egyetlen kedvező kritika is elhozhatta a sikert. Általában az ismertség és a minőség nem feltételei egymásnak. Ami miatt mégis irigylésre méltó Petőfi helyzete, hogy nem a minőségtől független népszerűséget kellett hajszolnia, hanem az akkori közhangulat, a közösségi szellem keltette életre a maga énekesét. Illyés Gyula írja Petőfi Sándorról szóló könyvének bevezetőjében, hogy a nagy költők nem váratlanul lépnek be a népek történelmébe, mert a nemzet készülődik az eseményre; a kollektív szubjektum és a költői alkat egymásra ismernek. Ez ma már idejétmúltnak hangzik, de föl is tesszük újra és újra az irodalom hasznára vonatkozó kérdést.

Egy kortárs fiatal poéta milyen ujjgyakorlatokat tud eltanulni a Petőfi-költészettől?

Petőfi nagyon sokféle formában írt verset. A szabálytalanul áradó, szabadversszerű költeményeitől (Az Apostol) az időmértékes formavilágig (Szeptember végén, Forradalom, Az ítélet), a frappánsan rövid (Felhők-ciklus) versektől a verses epikai nagyformákig (A táblabíró, János vitéz) széles a spektrum. Az a rímtechnika, amit ő alkalmazott, a mai fülnek már talán túlságosan tiszta, ugyanakkor a retorikai alakzatokat nagyon jól meg lehet tanulni Petőfi költészetéből. Még akkor is, ha a kortárs költő programszerűen írja szét vagy dekonstruálja, netán egyszerűen mellőzi azokat. És persze nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Petőfinek számos szállóigét köszönhetünk, amelyek megkerülhetetlenek a mai költői köznyelvben. Tehát Petőfi életművével kezdődik a költői ábécé.