Ha megmérettetésre készülünk

Felkészülés és részvétel

Szászné Heszlényi Judit negyven éve tanít − kezdetben kémia-, majd biológia-vezetőtanárként − az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumban, ahol a tehetséggondozás az alapórai ismereteket kiegészítő szakkörökön és nyári táborokban zajlik. Diákjai eredményesen szerepeltek a Kitaibel Pál Versenyen, a Csapody Vera Versenyen, az OKTV-n, a Dr. Árokszállásy Zoltán Versenyen, az EUSO-n és a diákolimpiákon. Tanítványai közül több neves orvos és környezetvédelemmel foglalkozó szakember került ki.

– Mivel tudja felkelteni a gyerekek érdeklődését a biológia iránt?

– A gyerekek nagyon élveznek mindent, ami „ég, robban és mozog”: gyakran dolgozunk mikroszkóppal és végzünk kémcsőkísérleteket. Ehhez kiváló feltételeket biztosít két nemrég elkészült, gyönyörű laborunk. Terepgyakorlatokat szervezünk, a tanév végén erdei iskolában dolgozunk. Húsz évig volt nyári ökológiatáborunk, ahol modern eszközökkel komolyabb méréseket is végeztünk, a diákok tablókat, később mutatós prezentációkat készítettek a tábori munkájukról. Ez a tábor sajnos már megszűnt, szerveződött azonban Fernengel András kollégám vezetésével egy egyhetes „nomád tábor”, amelyen minden kilencedikes diák részt vesz. A helyszín változó: városoktól távoli, a természethez közeli helyekre megyünk. A gyerekek induláskor rendszerint morognak, ám végül maradandó közösségi élménnyel, jó tapasztalatokkal térnek haza. A biológia tanulásában az is motiválja a gyerekeket, ha látják, hogy nagy számban veszik fel a korábbi diákokat rangos egyetemekre, lelkesítőek végzett diákjaink beszámolói tanulmányaikról, kutatásaikról.

– Hogyan készülnek fel a biológiaversenyekre?

– A gyerekek önállóan is sok energiát fektetnek a felkészülésbe, gyakorolnak, amihez számos könyvet, feladatgyűjteményt ajánlok. Az OKTV-re feladattípusonként különválogatva oldjuk meg a korábbi feladatsorokat, átbeszéljük a nehézségeket. Amikor egy diák tehetséges, érdeklődő és sokszorosan meghaladja az elvárt szintet, le kell kötni az energiáit. Anno Dudok Barnát ezért küldtük kutatólaboratóriumba, ahol saját eszközöket kapott, kipróbálhatta magát. Hihetetlen szorgalommal bújta az egyetemi tankönyveket, jegyzeteket is.

Nem kell mindenkinek egyetemi szintű tananyagot tanítani, elegendő az alapokat sziklaszilárdan átadni, és gondolkozásra szoktatni tanítványainkat.

– Az átlagos diákokat hogyan motiválja?

– Az már nagyobb küzdelem, de a jelenlegi iskolai rendszerünk előnyös: fakultációválasztás után a „faktosok” és a „nem faktosok” külön csoportban tanulják az alapórai ismereteket is. A faktosokkal így át lehet venni az anyagot magas szinten, részletekbe menően, míg azok fejébe, akiket a biológia kevésbé érdekel, nem kell fölösleges ismereteket préselni. Nekik a biológia gyakorlatias részét mutatjuk meg: a magas vérnyomástól a környezetszennyezéssel kapcsolatos problémákig mindent, ami a hétköznapokban hasznos lehet.

– Mi a biológiatanítás kulcsa?

– Egy tanárnak nem az a feladata, hogy mindent tudjon, és kizárólagos forrás legyen, hanem az, hogy figyeljen a gyerekekre, és maximálisan segítse őket. Sok tanítványunk túlszárnyal bennünket. Őket észre kell venni, és oda kell irányítani, ahol továbbfejlődhetnek. Nem szabad, hogy terhessé váljanak számukra a versenyek, hogy a gyerekek úgy érezzék, mindenáron nyerniük kell. Nagyon fontos az is, hogy megvan-e az összhang az ugyanazon gyerekekkel foglalkozó tanárok között. Iskolánk jó biológia-versenyeredményeinek hátterében többek között az áll, hogy Faragó Norbert kollégámmal folyamatosan egymás keze alá dolgozunk a felkészítés során. Csak úgy lehet sikereket elérni, ha egy irányba fejlesztjük diákjainkat. Ismerjük fel azt is, hogy nem kell mindenkinek egyetemi szintű tananyagot tanítani, elegendő az alapokat sziklaszilárdan átadni, és gondolkozásra szoktatni tanítványainkat.

Szász Csenge tizenkettedikes diák, emelt szintű biológiaérettségire készül, biológiafakultációra jár. Többször indult az OKTV-n és a Dr. Árokszállásy Zoltán Versenyen, ahol idén négyes holtversenyben tizenötödik lett.

– Hogyan készülsz a versenyekre?

– Hetente járok OKTV-felkészítő szakkörre, az Árokszállásy Versenyre viszont egyénileg készültem a tanárnő és a tanár úr segítségével. A szóbeli tételeket otthon dolgoztam ki, Nyéki Attila Versenyfeladatok biológiából című könyvét és a Mozaikos biológia tankönyveket használtam. A korábbi évek feladatai jelentik a legtöbb segítséget, mert ezek megoldása után nem a versenyen látom először az adott feladattípusokat.

– Miért jó versenyezni?

– A versenyek gyakran elég stresszesek, sok olyan feladattal találkozunk, amivel először nem tudunk mit kezdeni. Ugyanakkor izgalmas az egész szituáció: közösségi élmény, jó hangulatú program. Az Árokszállásy Verseny döntőjén nagyon élveztem a szóbeli részt, amikor önállóan kellett beszélnem. Az eredmények is motiválnak. Jó érzés, hogy volt haszna ennyi időt tanulással tölteni. Kicsi korom óta orvos szeretnék lenni, kedvenc részem a biokémia, ezért járok kémiafakultációra, és jelentkeztem a SOTE-ra.

Egy diáknak az, hogy valaki lehetőséget lát benne, figyel rá, sokkal  nagyobb motiváció,  mint a győzelem.

  Dudok Barna agykutató Katona István kutatócsoportjának tagja. Első szerzős cikke – „Cell-specific STORM super-resolution imaging reveals nanoscale organization of cannabinoid signaling” címmel − 2015 januárjában jelent meg a Nature Neuroscience folyóiratban. Barna 2009-ben diplomázott, most PhD-hallgató a Semmelweis Egyetem Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolájában.

 

– Tudatosan választottál természettudományokban erős középiskolát?

– Igen, fontos szempont volt, de akkor még nem döntöttem el, hogy biológiával akarok foglalkozni. A gimnáziumi évek, a biológiaórák és a versenyek „löktek” ebbe az irányba.

– Melyek a legemlékezetesebb versenyélményeid?

– Többször vettem részt az OKTV-n, de a döntőről az utolsó évben is lecsúsztam egy kevéssel. Viszont nagyon jó élmény volt az elutazós, több napos Kitaibel Pál Verseny, ahol döntős voltam.

– Mit kaptál a versenyektől?

– Sosem voltam versengő típus, nem a győzelemért indultam. Érdekes elfoglaltság volt a felkészülés, élveztem, és remekül levezette az energiáimat. A tanárnőnek különösen hálás vagyok: nemcsak azért, mert nagyon magas színvonalon adta át a tananyagot, hanem azért is, mert rengeteg munkát és lelkesedést fektetett a felkészítésbe. Hétvégén a lakásán sütivel és teával kínált bennünket, míg feladatokat oldottunk meg, és átismételtük a nehéz részeket. Egy diáknak az, hogy valaki lehetőséget lát benne, figyel rá, sokkal nagyobb motiváció, mint a győzelem. Minden pozitív visszajelzés számít. Ráadásul azáltal, hogy biológiából és kémiából is OKTV-ztem, olyan mélységben sajátítottam el a középiskolás tananyagot, hogy ez az erős alaptudás gyakorlatilag átvitt az egyetem első három évén, még az OTDK-n is tudtam indulni.

– Hogyan kerültél közel a biológiához?

– Jártam biológiafakultációra, szakkörökre, verseny-előkészítőkre. Az érdeklődésemet látva, a tanárnő elküldött egy korábbi tanárjelöltjéhez, Katona Istvánhoz az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetbe. Megnéztem a labort, kipróbáltam a műszereket – és ott ragadtam. Megtetszett, vonzónak tűnt a kutatói életpálya. E tapasztalataim tették egyértelművé, hogy a biológia szak lesz az én utam.

– Mit tapasztaltál a laboratóriumban?

– Nagyon okos emberek érdekes módszerekkel olyan kérdéseken dolgoztak, amelyekről egy kamasz szívesen olvasna ismeretterjesztő könyvekben, és nem gondolná, hogy jelen lehet a megválaszolásuknál.

– Mi a jelenlegi kutatásod tárgya?

– Az idegsejtek közti jelátvitel molekuláris mechanizmusait kutatjuk. Arra vagyunk kíváncsiak, hogyan képesek az idegsejtek szabályozni a köztük lévő kapcsolatok erősségét, és ezek a szabályozó mechanizmusok hogyan károsodnak különböző idegrendszeri megbetegedésekben. A mentorom, Katona István az endokannabinoid rendszer agyban való hatásmechanizmusának felfedezésében játszott úttörő szerepet. Reméljük, hogy a molekuláris mechanizmusok feltérképezésével találunk olyan célpontokat, amelyekkel új terápiás megközelítéseket lehet megvalósítani például az epilepszia és egyéb krónikus idegrendszeri betegségek esetében.

 

Versenyek, diákolimpiák