Gyógyító mesék

A mai nyugati társadalmakban a gyerekek idejük nagy részét a felnőttektől elkülönülten töltik: bölcsődében, óvodában, iskolában; otthon gyerekszobájuk van, gyerekeknek való játékokat játszanak, és gyerekeknek írt meséket hallgatnak. Ám szerencsére megmaradtak a régi mesék is: királyfikkal, királykisasszonyokkal, tündérekkel, boszorkányokkal, sárkányokkal, amelyek továbbra is összekötik a generációkat, és betöltik vágyteljesítő, szorongáscsökkentő, tanító szerepüket.

Gyógyító tündérmesék

A klasszikus tündérmesék a különböző életkorú hallgatók előtt más és más rétegüket bontják ki. Mást jelent a történet a kisgyerek számára, mást fedez fel benne a kiskamasz, és mást a felnőtt. De mást ad a különböző élethelyzetben lévőknek is. Ha egy kisgyerek beteg, ha szorong, ha nagy változás zajlik az életében, ha a kamasz csalódott, ha kevés az önbizalma, ha a felnőtt válaszút előtt áll, vagy veszteséget élt át, ugyanaz a mese különbözőképp érinti meg.

Az európai kultúrkör tündérmeséi sokat segítenek a gyerekeknek a számukra zűrzavaros világ megértésében. Valójában ez a mese egyik legfontosabb feladata a legrégibb időktől kezdve. Az óvodás korosztályra a polarizált világkép jellemző: vannak jók és rosszak. Számukra ez a világ rendezőelve. A klasszikus tündérmesék szereplői jól beleillenek ezekbe a kategóriákba. Nincsenek bonyolult jellemek, nem fordul elő, hogy a pozitív főszereplőnek rossz tulajdonságai vagy rossz cselekedetei lennének, minden egyértelmű. A varázslat, a csoda mindig megtörténik, és a történetnek mindig jó a vége. A tündérmesék megerősítik a kisgyereket abban, hogy biztonságban van: a jó elnyeri jutalmát, a rossz megbűnhődik, a leggyengébb is boldogulhat, a hatalmas gonoszt is le lehet győzni, a segítőkre mindig lehet számítani. A mese ismerős szerkezete, az ismétlődések, a ciklikusság biztonságot ad a gyerekeknek: a rézerdő után következik az ezüsterdő, azután az aranyerdő, a háromfejű után a hét-, majd a tizenkét fejű sárkányt győzi le a királyfi. Ezek a fordulatok a mesélő felnőtt számára unalmasak lehetnek, a gyerekeknek viszont éppen ez adja meg a mese ívét, fokozza a feszültséget, hogy aztán újra és újra feloldja. A mesehősök először sokszor áldozatok, akik próbatételek során válnak hőssé, győztessé. Ha a mese hallgatója éppen az áldozat szerepében van, ha szorong, rosszul érzi magát a bőrében, ezek a történetek erőt adnak neki. Még akkor is segítenek, ha senki nem magyarázza el a tanulságot. Erre nincs is szükség, hiszen a mesehallgató gyerek azonosulás által teszi belsővé az adott mesében rejlő üzenetet. A tündérmesék hallgatása felér akárhány erkölcstanórával még kisiskoláskorban is, hiszen éppen azt az útmutatást, azokat az értékeket rejtik magukban, amelyek a közösségi élethez és a boldoguláshoz fontosak: légy igazságos, ne add fel az álmodat, segíts a gyengébbnek, bízz meg a segítőidben, ha kell, szemtől szemben harcolj, mondj igazat, jó tett helyébe jót várj.

Modern gyógyító mesék

Sok modern mese a klasszikusok mintájára épül fel, azok elemeit és ívét alkalmazza. Ezeket szinte el sem tudjuk különíteni a klasszikus meséktől, gyógyító, szorongáscsökkentő hatásuk is felér a tündérmesékével. Ám léteznek olyan modern mesék, amelyek „jobbak akarnak lenni” az klasszikusoknál. Sokan úgy gondolják, hogy a tündérmesék túl félelmetesek, ezért tompítanak az események élén, van szerző, aki még tovább viszi ebbe az irányba a mesét, és szinte semmilyen negatív elemet nem jelenít meg a történetben. Ám ezzel a mese éppen gyógyító értékéből veszít: ha a sárkánynak nem vágják le a fejét, ha a boszorkányt nem égetik meg a kemencében, akkor a mese hallgatója nem tud mit kezdeni az indulataival, a benne lévő feszültséggel, nem éli át, hogy a szörnyű dolgok legyőzhetők, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését. Emlékezzünk csak vissza: a gyermeki világkép kétpólusú: „rosszak” és „jók” szerepelnek benne, a rosszak nagyon rosszak, a jók pedig a legjobbak (ennek megfelelően vagy rettentő csúnyák, vagy világszépek). Ha egy ilyen világban a rosszak nem rettenetes halállal halnak, akkor a világ rendje felborul. Ha pedig semmi feszültség nem alakul ki a szereplők között, mert mindenki „jó”, akkor elmarad a katarzis is. A hasonló leegyszerűsített, mindennapi történeteknek is van persze lelkes befogadó közönségük: a két–négy éves gyerekek.

Van a modern meséknek egy további speciális változatuk, amely kifejezetten a különleges élethelyzetben lévő gyerekeknek íródott, azért, hogy megkönnyítse a kicsik és nagyobbak számára a probléma megértését, megélését, és segítsen a szülőnek és a kisgyereknek leküzdeni a nehézségeket. Ezek a mesék nem szimbólumokkal, a vágyak megfogalmazásával, hanem „bal agyféltekés hatást” kiváltva, a tudatosságra építve igyekeznek segíteni. Nem annyira az érzelmekre, mint inkább a gondolkodásra hatnak. Fontos életfordulókról szónak, mint a szobatisztává válás, a testvér születése, a betegeskedés, a kórházi ápolás. Más – eleve gyógyító szándékkal íródott – mesék a felnőttek számára problémás viselkedésmódokat idéznek meg, és kínálnak rájuk megoldást. Ilyen megoldandó probléma, ha a gyerek nem akar aludni, ha rendetlen, ha füllent, ha fél a sötétben, ha bepisil. Ezek a mesék jó alapot adnak a további beszélgetésre. Ha a gyereknek tetszenek, és kéri az ismétlésüket, nagy valószínűséggel valóban elindítottak benne egy gyógyító folyamatot. Használjuk e meséket örömmel, de ne várjuk, hogy a mese önmagában meg fogja oldani a problémát.

Hogyan segítsünk a mesékkel az óvodában?

• Meséljünk a gyerekek életkorának megfelelő meséket! A mindennapi történeteket feldolgozó mesék (pl. Bogyó és Babóca) és az egyszerű, ismétlődéseken alapuló mesék (pl. A kóró és a kismadár) a legkisebbeknek valók. A négy–öt évesek a rövidebb, de már varázsos elemeket tartalmazó meséket és az állatmeséket szeretik (pl. Többet ésszel, mint erővel), az öt évnél idősebbek pedig a bonyolultabb tündérmeséket (pl. Fehérlófia).
• Játsszuk is el a meséket bábokkal, babákkal, plüss­állatokkal vagy élő szereplőkkel!
• Költsünk mesét előre kitalált szereplőkkel! Tegyen hozzá mindenki valamit, ami az eszébe jut, így folytatódjon a történet.
• Meseválasztásnál mindig olvassuk el előre a mesét, nehogy olyasmibe fogjunk bele, aminek szemléletével, értékrendjével nem tudunk azonosulni. Különösen fontos ez a távol-keleti mesék esetében, amelyekben a halál kérdése egészen másképp jelenik meg, mint Európában. Egy-egy modern mese is okozhat azonban meglepetést!

További tanácsok szülőknek

• Biztassuk a szülőket az élő mesélésre. A gyerekek számára fontos, hogy ne csak a televízióban vagy digitális eszközökön lássanak mesét. A fejből mondott vagy olvasott mese jut csak el olyan feldolgozási szintre, amely pozitív lélektani (gyógyító) hatással van a gyerekekre. Nem beszélve az élő mese további rengeteg hasznáról.
• Meséljenek a kisgyereknek minden este addig, amíg nem tud ő maga is könnyedén, folyamatosan olvasni. A mese számára a meghitt együttlét időszaka, azt éli át ilyenkor, hogy a szülő csak rá figyel, és neki szenteli az idejét. Ezzel együtt segít eljutni az ébrenléti állapotból az elalvást előkészítő fázisba.
• A mai, modern meséket tekintsék „beszélgetésindítónak”. Nem kell mindenáron levonni belőlük a tanulságot, de jó alapot adnak ahhoz, hogy kibontsunk egy-egy bennünket vagy a gyereket érintő témát.
• Ha a gyerek újra és újra ugyanazt a mesét kéri, az biztosan elindított benne valamilyen lelki folyamatot. Igyekezzenek a szülők kielégíteni ezt az igényt, akkor is, ha az adott mesét unalmasnak tartják.