Gyakorlókert kézközelben

Nyitott szemmel a világban

Kunné Szilágyi Andreát, az iskola természettudományi munkaközösségének vezetőjét az Ady Endre Gimnázium biológiaoktatásának sajátosságairól kérdeztük.

– Milyen szerepe van intézményükben a biológiatanításnak?

– Régóta tapasztaljuk, hogy diákjaink közül sokan szeretnének az egészségügyben, a környezetvédelemben vagy más, természettudományos pályán elhelyezkedni. Ezekhez az igényekhez alkalmazkodva igen hangsúlyos szerepet kap iskolánkban a biológiaoktatás. Népszerű iskolánk biológia tagozata, ami számos lehetőséget kínál azoknak, akik természettudományokkal kapcsolatos pályán képzelik el a jövőjüket. Azok, akik nem tagozatosok, de egy idő után mégis úgy döntenek, hogy hasonló területen szándékoznak továbbtanulni, tehetséggondozó foglalkozáson vehetnek részt. Gimnáziumunk minden tanulója számára nyitott természetismereti és környezetvédelmi szakkörünk, melynek keretében havonta szervezünk iskolai és terepi foglalkozásokat. Intézményünkben tehát igen sokféle lehetőség nyílik a biológia tanulására. Tanáraink tudatosan igyekeznek bővíteni e lehetőségeket: nyitott szemmel járunk a világban. Sokan vesznek részt közülünk vizsgáztatóként emelt szintű érettségi vizsgákon is biológiából és kémiából: az ott gyűjtött tapasztalatainkat is igyekszünk kamatoztatni saját iskolánkban.

– Mennyire érdeklődnek az általános iskolások az itteni lehetőségek iránt?

– Egyre inkább azt látjuk, hogy évről évre többen jelentkeznek a biológia tagozatunkra. Természetesen ennek érdekében mi is megtesszük a saját lépéseinket. Ma már például hagyományosnak mondható a felső tagozatosok számára meghirdetett biológiaversenyünk. Próbálunk olyan témákat keresni, amelyek több korosztály számára is érdekesek lehetnek. Idén a Fővárosi Állat- és Növénykert Ausztráliával kapcsolatos állománya volt a téma, egy korábbi évben pedig a Fekete István regényeiben szereplő állatfajokra vonatkozó kérdéseket tettünk fel. A verseny levelező fordulóját követően a döntőt iskolánkban rendezzük meg, így közvetlen tapasztalatokat is szerezhetnek gimnáziumunkról az érdeklődők. A gyerekek érdeklődését nyílt napokon is igyekszünk felkelteni. Ezek során interaktív foglalkozásokat tartunk: kísérletezünk, mikroszkópos vizsgálatokat végzünk.

– Milyen sajátosságai vannak iskolájuk biológia tagozatának?

– A tagozatosoknak több mint kétszer annyi biológiaórájuk van, mint az általános tantervű osztályba járó gyerekeknek. A magas óraszámot számos egyéb eszközzel igyekszünk még hatékonyabbá tenni: a tagozatosok viszonylag alacsony létszáma rendkívül sok lehetőséget ad a szóbeli megnyilatkozásokra, kísérletekre vagy akár próbavizsgákra is. Próbavizsgát más iskolákkal szövetkezve is tartottunk már: ekkor a diákok valódi vizsgahelyzetbe kerültek, számukra ismeretlen vizsgáztatóval. Igen vonzóak a terepgyakorlatok is, melyeken a 9. és 10. osztályos, biológia tagozatos diákok vesznek részt. Más módon is segítjük a gyerekek továbbtanulását: régi tapasztalat, hogy a kémiával nehezebben boldogulnak a diákok, mint a biológiával, holott a különböző felvételiken e két tantárgy szinte „párban jár”. Éppen ezért a tagozatosoknak ebből is van pluszórájuk. Figyelmet fordítunk arra is, hogy a biológia iránt érdeklődő tanulóink irányultságuknak megfelelő közösségi szolgálatot vállalhassanak. Így vehetnek részt például közvetítésünkkel az Újpesti Homoktövis Természetvédelmi Terület élőhelykezelésében vagy a Velencei-tó takarításában. Ez utóbbi különösen izgalmas számukra, hiszen ilyenkor kenukkal mehetnek szemetet szedni. Tagozatos diákjaink részt vettek már nemzetközi tapasztalatcseréken is, például a hét országot magába foglaló Comenius Iskolai Együttműködési Projekt keretében. Ennek legutóbbi témája a biodiverzitás, a biológiai sokféleség megőrzése volt. A program sokrétű elfoglaltságot nyújtott diákjainknak a magyarországi programok szervezésétől a külföldi diákokkal való kapcsolattartásig, emellett kitűnő nyelvtanulási lehetőséget jelentett.

– Mit lehet tudni az iskolai terepgyakorlatokról?

– Az egyik ezek közül összefüggő, azaz „ottalvós”: többnyire valamelyik közeli nemzeti parkban bonyolítjuk le. Több ízben voltunk például a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban, és szép élményekkel gazdagodtunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, Huszárokelőpusztán is. Ezek során rengeteget kirándulunk, állat- és növényfajokat határozunk meg, vízminőség-vizsgálatot végzünk. A másik típusú terepgyakorlat során a tanév öt külön álló napján visszük kirándulni a diákokat. Kedvelt úti céljaink közé tartozik a kunpeszéri Rákosivipera Védelmi Központ és a fülöpházi buckavidék is. Szerveztünk már szakvezetett kenutúrát a Velencei-tónál, és jártunk a Tisza-tavi Ökocentrumban is. Voltunk az ELTE Természettudományi Karának Biológiai és Paleontológiai Gyűjteményében, valamint a Növényi Diverzitás Központban, Tápiószelén. A kirándulások körét folyamatosan bővítjük: mi, biológia szakos tanárok próbálunk e téren is újításokat bevezetni. A két terepgyakorlatot a 9–10. évfolyamokon szervezzük, de a későbbiekben is biztosítunk hasonló programokat a nagyobbak számára. Ekkor azonban már célzottabban, egy-egy szakterület mélyebb megismerésére törekszünk. Igen népszerű volt például a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum sorozata, amelyen orvosok beszéltek a szakterületükről.

– Mi a terepgyakorlatok legfőbb pedagógiai célja?

– Leginkább a természettel való közvetlen találkozást és azonosulást élhetik meg a diákok egy-egy ilyen alkalommal. Ez nyilvánvalóan nem valósulhat meg osztálytermi keretek között. Fontos, hogy a gyerekek testközelből ismerhessenek meg például egy adott társulást a maga természetes élőhelyén, ahol akár le sem kell tépni a növényt a pontos megfigyeléshez. A növényhatározást itt nem csak ábra vagy préselt növény alapján végezhetjük. A terepgyakorlatok másik fontos feladata, hogy olyan intézményi látogatásokat tegyünk, amelyekre a gyerekeknek családjukkal szabadidejükben nem feltétlenül adódik lehetőségük. Sokan már nyolcadikos korukban elhatározzák, milyen pályát választanak, de előfordul, hogy valaki épp egy fakultációs intézménylátogatás hatására módosít elképzelésein: például mégsem orvos akar lenni, hanem kertépítő mérnök. Ilyenkor tudatosan kérdezünk rá az ott dolgozó emberek foglalkozására, feladatkörére, sőt iskolai végzettségére is. Ilyen módon is igyekszünk tudatosítani a gyerekekben azokat a lépéseket, amelyek a kívánt munkahely eléréséhez szükségesek.

Fűszerkert és darázsgarázs

Az iskolai létesítményekkel kapcsolatos kérdéseinkre Kiss Katalin földrajz–biológia szakos tanárnő válaszolt.

– Mi adta az ötletet az iskolai fűszerkert létesítésére?

– Az ötlet alapja az volt, hogy szerettük volna a szó szoros értelmében kézzelfoghatóvá tenni a gyerekek számára azokat az ismereteket, amelyekről elméletben tanultak a biológiaórákon. Azt láttuk, hogy bennük is van erre igény, szívesen végeznek gyakorlati feladatokat, örömmel tapasztalják meg munkájuk eredményét. Fontos, hogy a gyerekek iskolai éveik során ne csak elméletben sajátítsanak el biológiai ismereteket a továbbtanulás érdekében, hanem például azt is megtapasztalhassák, milyen érzés megetetni egy madarat vagy elültetni egy fűszernövényt. Jövőre az én osztályom tanulói, a jelenlegi kilencedikesek veszik majd át a végzősöktől a feladatokat. Már nagyon várják, egyre többször érdeklődnek, mikor kezdődik már a munka. Aktivitásuk annál is inkább figyelemre méltó, hiszen sokan közülük nem kertes házban laknak.

– Kihívást jelentett-e gyakorlókertet létesíteni egy XIII. kerületi iskolában?

– Nem, sőt, annak ellenére, hogy látszólag igencsak beépített területen dolgozunk, ez nagyon alkalmasnak bizonyult a biológiatanítás számára. Nagy szerencsénkre közel van például a Rákos-patak, ahol rendszeresen végzünk vízvizsgálatot. Egyre jobban igyekszünk kihasználni az iskolai kert által nyújtott lehetőségeket is: madárbarát kertünkben etetőket és odúkat szereltünk fel. Most készül egy rovarlakás – egymás között csak „darázsgarázsnak” nevezzük – és egy iskolai tanösvény, ahol az ott termő növényeket szeretnénk bemutatni a gyerekeknek, különösen azoknak, akik nem tagozatosok: szeretnénk, ha ők is megtapasztalhatnák a természet szépségeit a közvetlen környezetükben. Iskolánk említett fűszerkertje is nagy népszerűségnek örvend: hihetetlen szeretettel gondozzák a diákjaink.

– Milyen feladatokat látnak el a gyerekek a fűszerkertben?

– Kapálnak, öntöznek, leszedik a termést, emellett névtáblácskákkal látják el az ágyásokat. Az aktuális feladatokat többnyire a nagyszünetekben vagy tanítás után csináljuk meg. Tavasztól iskolazárásig végezzük rendszeresen a szükséges teendőket, nyáron az iskolakertész segíti a munkánkat. Ősszel „szüretelünk”, majd téliesítjük a kertet. Igyekszünk olyan növényeket választani, amelyek jól bírják a telet: citromfű, zsálya, rozmaring, kakukkfű és levendula terem nálunk. Ezeket – a legutóbbi kivételével – az iskolai ökonapon hasznosítottuk diákjaink aktív közreműködésével: fűszervajat készítettük belőlük, ami mindenkinek nagyon ízlett. Legnagyobb sikere azonban bőséges paprikatermésünknek volt.

– Milyen elvek alapján szervezik meg a gyakorlókerti munkát?

– A kertgondozás hagyományosan a biológia tagozatosok feladata: ők maguk is elkötelezettnek érzik magukat ez iránt, számukra ez biztosan nem jelent terhet. Hagyományosan négy éven keresztül végzik az itteni teendőket, ezt követően újabb osztály tagozatosai veszik át a stafétát a következő négy évre. Az egyes feladatokban más is részt vállalhat, de azt látjuk, fontos, hogy meghatározott, állandó gazdája legyen a munkálatoknak. Így a diákok jobban át tudják venni egymástól a feladatokat, és a tanárok számára is követhetőbb, áttekinthetőbb a feladatvégzés.

– Milyen változást hoztak az iskola életébe a gyakorlókerti létesítmények?

– Nagyon sok örömet szereznek az iskola tanulóinak és dolgozóinak! A gyerekek szemléletmódján is megfigyelhető a változás: új értelmet és célt nyert számukra a szabad levegőn eltöltött idő. A diákok nemcsak tudásukat gyarapítják, hanem az élővilág körforgását is közvetlenül megfigyelhetik. Fontosnak tartom abból a szempontból is a gyakorlókerti munkát, hogy a diákok testközelből tapasztalhassák meg a kétkezi munkát. Úgy látom, a madáretetés vagy a növénygondozás során erősödött a gyerekek felelősségtudata is. Változott a munkához való hozzáállásuk. Nem gondoltam volna, hogy a végzős fiúk – akik négy éven keresztül gondozták nagy lelkesedéssel a kertet – ilyen lelkiismeretesen tanítják meg a tennivalókat a fiatalabbaknak. Gyakorlókertünk szép példája annak, hogy milyen sokszínűek, érdekesek és hasznosak a biológiával kapcsolatos ismeretek.