Olvasási idő: 
19 perc

Gyakorlati eszközök az iskolai lemorzsolódás csökkentéséhez

Bemutatkozik a gyöngyösi Hatáspont Tanoda

Az Együttható Egyesület a gyöngyösi Hatáspont Tanodát 2014 vége óta működteti, előbb szakmai megvalósító partnerként, 2015-től pedig fenntartóként. A tanodában kis tanulói létszámmal dolgozunk, a célunk hátrányos helyzetű tanulók iskolai lemorzsolódásának csökkentése. Tevékenységünk szakmai fejlődésének érdekében 2018-ban nemzetközi kutatást bonyolítottunk le a gyöngyösi járásban, illetve Romániában, ezek tanulságai alapján pedig kutatási jelentést, valamint módszertani javaslatokat készítettünk, magunk és a szakmai közönség számára, az eredményeket nemzetközi konferenciákon is ismertettük. Az alábbiakban ezen kutatásról (továbbiakban LEADNFL-kutatás) olvashatnak részletesebben.

Szöveg: Nagy Melinda, a Hatáspont Tanoda vezetője és a LEADNFL projekt szakmai vezetője

Egy tanoda élete egészen másként alakul egy iskoláéhoz képest, s nem csak az eltérő gyermeklétszám miatt. A kulcskifejezés a differenciált oktatás, az egyéni szükségletekről való gondolkodás, amit az iskolában és bármilyen iskola utáni pedagógiai munkában jól lehet alkalmazni, amennyiben a szervezet humánerőforrása nyitott rá. Fontos kihangsúlyozni, hogy nem receptről van szó, vagy mindig, minden helyzetben biztos megoldásról, sokkal inkább a helyzetekre adaptálható eszközökről, kísérletezésről.

Tanodánkban nagy hangsúlyt fektetünk a közösségre, a gyerekek közötti kapcsolatok alakulásának támogatására, mert úgy véljük, hogy az iskolai sikeresség vagy sikertelenség egy másik terepen dől el: a puha képességek területén. A közösséghez tartozás érzése biztonságérzetet ad; a sikerélmények, a megbecsülés, a motiváltság érzése és a végzett tevékenységben a flow-élmény megjelenése kapcsolódik az együttléthez. Ennek egyik jele az aktív – azonban feltétlenül önkéntes – részvétel a tevékenységekben. A rendszeres, önkéntes részvételt, az aktivitást, a tanulni akarást, a feladatokkal való foglalkozást a választás szabadsága teszi lehetővé.

A kutatásról

A korai iskolaelhagyás az Európai Unió 2020-as stratégiájának egyik kiemelt témája, mivel számos kutatás bizonyítja, hogy nemcsak az egyén jóléte és munkaerőpiaci pozíciója függ az iskolai végzettségtől, hanem egy-egy ország versenyképességét is meghatározza az iskolázatlan réteg nagysága.

LEADNFL – Tanult tehetetlenség: korai iskolaelhagyó fiatalok számának csökkentése a hátrányos helyzetű régiókban a nem-formális tanulás erejével című stratégiai projekt fókuszában a 14−22 év közötti hátrányos helyzetű fiatalok helyzete, a tanuláshoz és az oktatási rendszerhez való viszonya volt. A projekt kutatási fázisában 300 fő bevonásával Romániában és Magyarországon (150-150 fő) vizsgáltuk az iskolarendszerből való lemorzsolódás okát, melynek eredményeit három fókuszcsoportos vizsgálat egészítette ki. A kutatás lebonyolítását követően egy szakértői mobilitás keretében elemeztük az eredményeket, ennek eredményeként született meg a projekt kiadványa.

A részletes kutatási jelentés és fejlesztett módszertani anyag elérhető az alábbi oldalon:
https://drive.google.com/file/d/13jM6rOkQJyflPPyDIThXae9cMTM_2qlA/view


Egyéni felmérés és fejlesztési terv

A LEADNFL-kutatásunk alátámasztotta, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél a tanuló és háttérének ismerete kulcsfontosságú a rendszeres iskolába járáshoz, sőt a tanulási motiváció építéséhez is.

Hogyan végezhetjük a felmérést:

  • elérés: a tájékozódás első lépése, kapcsolatba kerülés a gyerekkel, fiatallal
     
  • tájékozódó beszélgetés a növendékkel
     
  • szülővel/gondviselővel való kapcsolatfelvétel
     
  • családlátogatás
     
  • bizalomépítés – a gyerek és a család élettörténetének megismerése
     
  • a gyermek és a család kapcsolati rendszerének megismerése
     
  • a gyerek, fiatal motivációinak felmérése
     
  • tanulási képességek, stratégiák, stílusok megismerése
     
  • a gyerek önismeretével kapcsolatos információk gyűjtése
     
  • a gyerek kortárs közösségbe való beilleszkedésére vonatkozó információk
     
  • a családnak más szolgáltatókkal való kapcsolata
     
  • az iskola elvégzéséhez szükséges kompetenciák mérése
     
  • személyhez fűződő kompetenciák, pl. önbizalom, motiváltság felmérése
     
  • a gyerek, fiatal megfigyelése a különböző irányított foglalkozások alkalmával

A LEADNFL-kutatás elemei azt mutatták, hogy a tanulók egy része nem érti az iskolai feladatokat, és a magyarázatokat sem. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy a szülők maguk sem beszélnek választékosan, nem az iskola és a tanár nyelvét beszélik, miközben az iskola a saját kultúrköréhez tartozó tudásokat értékeli (rejtett tanterv). Sokaknak bizonytalanságot okoz, hogy mi a helyes viselkedés, helyes megszólalás az adott szituációban. A szabályokról való diskurzus, a szabályok okainak közös értelmezése mennyire a napi tanítási gyakorlat része? Ismét érdemes itt megemlíteni a LEADNFL-fókuszcsoport eredményeit, amelyben a szegregátumban élő fiatalok elmondták, hogy a szegregátum nekik egy biztonságos hely, ahol nem kell akadályokkal és kihívásokkal szembenézni, ellentétben a külvilággal és az iskolával. Ezért a nem biztonságos helyekre nem szívesen mennek, vagy a maguk eszköztárával próbálják az új környezetet számukra biztonságossá alakítani.

A felmérés során megszerzett információkra épül az a segítő, támogató folyamat, melyet egyéni fejlesztési tervben foglalhatunk össze. Az egyéni fejlesztési tervben a szerzett információk birtokában jól látható, hogy milyen erősségek és hiányterületek vannak egy-egy gyereknél. Az erősségekre gondolhatunk erőforrásként, amelyeket felhasználhatunk a fejlesztésben való részvételben motiváló tényezőként (pl. családi támogatás, társaságszeretet, rajzolás, kézműves tevékenységek kedvelése, informatikai érdeklődés, stb.) és építhetünk ezekre olyan feladatokat, amelyek az érdeklődést felhasználva valamilyen hiányterületet építenek.

Minden foglalkozás után van egy reflektív óraösszefoglaló vázlat, amelynek része, hogy mit terveztünk előre és mit tudtunk megvalósítani a foglalkozás során, a tanár benyomásai, tapasztalatai a foglalkozásról (elsősorban önkritikus jelleggel), személyes benyomások, a tapasztalt tanulói működés, amire reagáltunk a folyamat során, vagy ahogy reagálnánk a következő alkalommal. Ezt egyéni és csoportos foglalkozásokra, sőt gyakran a kirándulásokra is elkészítjük. A tevékenységek tapasztalatai és a megfigyelések szerves részét képezik az egyéni fejlesztési tervnek. A felmérés ebből következően sosem egy egyetlen alkalommal megírt teszt, hanem egy folyamat, amelyben a teszteket kiegészítik a megfigyelések, foglalkozások, beszélgetések tapasztalatai.

Esetmegbeszélést külön tartunk, havonta egy-két alkalommal. Úgy látjuk a tevékenységek és a kompetenciát felmérő tesztek alapján, hogy az iskola elvégzéséhez szükséges alapképességek terén vannak jelentős eltérések, vagyis abban, amit az iskola elvárna egy adott életkorban egy adott tananyag elsajátításához (pl. figyelem, kitartás, szövegértés és a magyar nyelv életkori átlagnak megfelelő ismerete, információkeresés, tanulási technikák ismerete). Emellett egyéb kompetenciák is eltérnek az intézmények elvárásaitól: önbizalom, asszertivitás, együttműködési képesség, tolerancia, kommunikáció, életkornak megfelelő önismeret, motiváció, nyitottság olyan dolgok iránt, amelyek éppen az érdeklődési körön kívül esnek, önálló döntéshozatalra való képesség, aktivitás, elköteleződés.

A fejlesztési terv akkor működőképes, ha a szervezeti kultúra is ehhez van alakítva. Ennek egyik eszköze az esetmegbeszélés, amikor időt szentelünk arra, hogy minden gyerekről, fiatalról beszéljünk azokkal a munkatársakkal, akik valamilyen módon foglalkoznak velük.


Közösség és csoportos munka

Az egyéni szükségletekre figyelemmel kell lenni nagyobb csoporttal való munka esetén is, a célokat érdemes olyan mezsgyén kijelölni, amely minden résztvevő számára közel megfelelő. A tanodában heterogén a csoport: életkorban, képességekben, körülményeiket tekintve nagyon különböznek a gyerekek, ezért a csoportos foglalkozásokat bontásban végezzük.

Eltérő életkorú közösségben a csoportmunkát lehet a képességek alapján szervezni, figyelembe véve a részvételi, tanulási motivációt is, amely szintén szervezőelve lehet a csoportnak. Ha a cél egy alacsonyabb motivációval rendelkező gyermek aktivitásának növelése, párba helyezhetjük olyan motiváltabb tanulóval, aki segítő szándékú és partner abban, hogy társát ösztönözze. Ezek a csoportbontások sosem állandóak, így a változással többféle helyzetben van lehetőségük az együttműködési képességet fejleszteni. Ha a foglalkozás témája inkább személyiség- vagy készségfejlesztés, akkor is az adott témában való jártasság és a részvételi motiváció lehet döntő szerepű.

Az iskolában a tanárnak kevés lehetősége van befolyásolni az osztály összetételét, munkáját nagymértékben kötik rugalmatlan szabályok, ennek ellenére lehetséges a csoportalkotás. Heterogén közösségben érdemes időt szánni a tudatos közösségépítésre. Természetesen ez nagy energiabefektetés, és tanítási órák keretében nehezen megvalósítható, később azonban megtérül, és hatékonyabb működést tesz lehetővé. A közösségépítés színterei lehetnek például a délutáni napközik és az osztálykirándulások is. Cél, hogy a résztvevőknek legyen lehetősége reflektálni, illetve a maguk életkori és nyelvi szintjén értelmezni, hogy mi és miért történt a foglalkozás alatt. A befektetés megtérül, mert egy őszinte közösség alakulhat ki, amelyben a tanárnak és a diáknak valós ismeretségen alapuló kapcsolata lehet, és a gyerekek egymáshoz való viszonya is befolyásolható. Közvetetten hatunk a tanulási motivációra, az iskolai részvétel gyakoriságára, a szülő iskolához való viszonyára; megelőzhető az iskolai kortárs agresszió, moderált teret kap a rangsorképző agresszió.

A LEADNFL-kutatás számos pontja azt mutatja, hogy Gyöngyösön a szegregátumban élő, lemorzsolódott tanulók problémái megfoghatók az eltérő szociokulturális háttér kapcsán. Ez nehezíti a közösségbe való beilleszkedést, felelős lehet az iskolai hiányzásokért és a lemorzsolódásért. A nyelvi készségek, a szövegértés eltérő szintje – amivel nagy létszámú osztályokban frontális módszerekkel lehetetlen megfelelően foglalkozni –, a tanulási technikák hiánya – amelyek elsajátítása alapvető volna ahhoz, hogy a középiskolát el tudják végezni–, mind szükségessé tehetik a kiscsoportos munkát és a közösségépítést, már az alsóbb évfolyamokon is. Ha megnézzük Maslow szükséglethierarchiáját, jól látható, hogy a közösséghez való tartozás szükséglete nagyon erős motiváló erő, amire ráépül a megbecsülés és az önmegvalósítás szükséglete. Elfogadó közösség és integritás nélkül tehát a magasabb szintek fejlődése sem lehetséges torzulás nélkül.


Téma meghatározása, tananyag, módszerek

Minden szolgáltatásban – legyen szó ifjúsági klubról, ifjúsági cseréről, tanodáról, vagy iskoláról – vannak olyan kötöttségek, amelyeket figyelembe kell venni, amikor az anyagot összeállítjuk, megtervezzük. Mégis, amennyire csak lehet, a téma meghatározásánál szintén érdemes a felmérésekre, vagyis a célcsoport igényeire támaszkodni. A tanulási motivációt, az elsajátítás mértékét, a tanulási folyamat tudatosítását nagyban befolyásolja az, hogy mennyire áll az adott közösséghez közel a téma. Általában könnyebb még kevéssé népszerű témákat is feldolgozni úgy, hogy ha időről időre a témameghatározásba a gyerekeket, fiatalokat bevonjuk.


Visszajelzés

A tanári hatékonyság és eredményesség mutatóit azon a mezsgyén kellene mérni, hogy az egyes kompetenciák hogyan integrálódnak egymásba, mennyire képes a gyerek, fiatal összefüggéseket meglátni, értelmezni és azok alapján analógiákat, asszociációkat létrehozni.

A visszajelzés folyamatos az egész tevékenység során (formatív értékelés, amely nem zárja ki a kritériumorientált, érdemjeggyel történő értékelést). Kiemeljük, hogy a gyerekek, fiatalok a fejlesztő szakembernek helyzetükből adódóan sokszor nem mernek őszinte szóbeli visszajelzést adni, ezért szükséges erre külön bátorítani őket. Előfordulhat, hogy negatív, meglepő, csalódást okozó vagy adott esetben sértő visszajelzést kap a pedagógus. Fontos különválasztani a kifejezésmódot, és végiggondolni, mi lehet az oka a reakciónak vagy egy gyenge eredménynek, mennyire vagyunk mi annak részesei. Célszerű később egy átgondolt viselkedéssel reagálni. A LEADNFL-kutatásban egészen egyértelműen megmutatkozik, hogy a lemorzsolódó fiatalok egy részénél az iskolai viselkedés, a tanárral való rossz viszony is hozzájárult ahhoz, hogy eltávolodtak az iskolától.


Keretek

A keretek meghatározása minden közösségépítő és fejlesztő foglalkozás legfontosabb eleme. Megadja a résztvevők egymáshoz való viszonyát, az időt, a teret, a módszereket, amely jól látható, érzékelhető a résztvevők számára. Ha a keret nem működik, nem működik a csoport sem.

Egy 30 fő feletti ifjúsági program esetében a keretek magukba foglalják a résztvevők integrációját. Az együttműködéshez szükséges a minimális ismeretségek kialakítása, a bizalom megteremtése, a kimeneti célok megértése, az egyéni motivációk felismerése. A keretek része a szerepek tisztázása, a közös szabályalkotás: például egymás meghallgatása, a pontosság, a tisztelet, a késéshez való viszony, a titoktartás, egymás minősítésének kerülése. Ezek természetesen a foglalkozásvezetőre is vonatkoznak. Az elvárások és félelmek tisztázásakor kiderül, hogy miért van jelen a fiatal, mit szeretne ebből a programból tanulni, és mi lenne az a szituáció, ami kellemetlenül érintené, amiben segítségre van szüksége. Előre meghatározott témákkal célszerű dolgozni, amelyek közül a résztvevők választhatnak olyat, ami érdeklődésüknek megfelel, erről a kiscsoportjukon belül közösen kell döntést hozniuk, és a mentori folyamat során a mentor is csak javaslatokkal él, amelyek a fiatalokat gondolkodásra késztetik, választásra ösztönzik. A témák feldolgozása során a mentorok mindig törekedtek arra, hogy a fiatalokat jobban megismerjék, és a felhasznált példákkal az esetleges élethelyzetük, gondolataik, munkaerőpiaccal kapcsolatos félelmeik mentén foglalkozzanak, építsenek a résztvevők tapasztalataira. Így kerülhetnek be például olyan gyakorlatok, mint az állásinterjú, az önbemutatás és énmárkaépítés témakörei.


Olvasástechnika csoportfoglalkozás a tanodában

3-4 fős létszámmal hatékonyabbak, könnyebben kezelhetők a gyerekek, nagyobb esély van az együttműködésre. Az olvasástechnika csoportfoglalkozás céljai:

  • olvasás megszerettetése, olvasóvá nevelés,
     
  • olvasási képesség fejlesztése (kifejező és értő olvasás fejlesztése),
     
  • együttműködési képesség fejlesztése,Ű
     
  • önbizalom, önismeret, önkifejezés képességének fejlesztése,
     
  • tolerancia növelése, érzékenyítés,
     
  • várakozás képességének kialakítása,
     
  • figyelem fejlesztése,
     
  • műveltség fejlesztése.​​​​​​


A résztvevők kiválasztásának szempontjai:

  • felmérések eredményei: szövegértési és hangos olvasási képességek,
     
  • életkor és érdeklődés,
     
  • tanulási motiváció,
     
  • részvétel a tanoda egyéb foglalkozásain.


Néhány alkalmazott javaslat, eszköz, módszer, ami kimaradt

  • A foglalkozáson feldolgozott szövegek nem iskolai kötelező olvasmányok, és a részt vevő gyerekek is hozhatnak olyan olvasmányt, amivel szívesen foglalkoznának.
     
  • A gyerekek aktívan alakítják a foglalkozást, például a foglalkozás kereteinek, szabályainak kialakításával, írott formában, ami bármikor újraalkotható.
     
  • A részvétel önkéntes, a csoporttagok cserélődnek, nincs egy állandó csoport.
     
  • A részt vevő gyerekek valamilyen jutalmat kapnak, ami motiválja őket, és a jutalmat ésszerű keretek között saját maguk határozhatják meg és választhatják ki.
     
  • Az értékelés módja jól látható, érthető.
     
  • A jutalom mindig csak a közösségnek jár, nem egy-egy kiemelkedően teljesítőnek, és csak abban az esetben, ha minden egyes csoporttag úgy ítélte meg a foglalkozás végén, hogy elégedett volt az együttműködésükkel. Az aktivitással a versenyzés elkerülése és a közös győzelem megélése a cél.
     
  • Nincs büntetés és fegyelmezés, senki nincs a foglalkozásról kiküldve, elbocsátva; amikor valaki nem tartja magát a szabályokhoz, a foglalkozásvezető felhívja erre a figyelmüket, majd hallgat egészen addig, ameddig a csoport minden egyes tagja ismét képes fókuszálni a figyelmét. Ennek következtében az a tapasztalat, hogy a részt vevő gyerekek egymást utasítják rendre.
     
  • A foglalkozásokon mindig van kezdő és zárókör, ezek célja a lelki megérkezés és a folyamat lezárása. Ilyenkor megoszthatják azokat a gondolatokat, amelyekkel a foglalkozásra érkeztek, a zárókörön a foglalkozás tartalmára, a foglalkozásvezető működésére vonatkozóan adhatnak visszajelzéseket, javaslatokat tehetnek változtatásokra.
     
  • A foglalkozás a résztvevők igényeihez igazodik, egyensúlyban a fejlesztési célokkal.
     

Irodalomjegyzék:

Bábosik Z. (2004): Diesterweg és Herbart pedagógiájának összevetése. In: Új Pedagógiai Szemle, 54 (2) 113−116. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00079/2004-02-mk-Babosik-Diesterweg.html (Utolsó letöltés: 2017. 10. 30.)

Csíkszentmihályi M. (1991): A munka mint áramlat. In: Csíkszentmihályi M. (1991): FLOW – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája, 71−79. Akadémiai Kiadó, Budapest.