A pedagógus nyara nyilván pihenésre, feltöltődésre való. A feltöltődés mindenkinek mást jelent. Sokaknak fizikai munkát. Például emberművelés helyett kertművelést. Nagy öröm a kiskert… – mondják. Meg: Tiszta udvar – rendes ház. Ha nincs saját kert, szóba jöhet a közösségi kert. Új városi mozgalom, nem kell hozzá semmi, csak egy kis szervezés. A Városligetben láttam egy alkalmi közösség által (nyilván a kertészek engedélyével) gondozott virágágyást. Kitettek rá egy táblát: „Közösségi munka, vigyázzanak rá!”
Pihenhetünk akár otthon, a saját gyerekeinkkel, vagy egy kicsit nélkülük, mert éppen táborban vannak. A pihenésbe beletartozik egy kis semmittevés: kellenek olyan napok is, amikor nem szigorú napirend szerint élünk. Remek kapcsolaterősítő, ha van „te napod”, amit nem magunknak tervezünk, és van „én napom”. Gyermeknap pedig mindig van, tervezni sem kell.
A pedagógus nyara a tanulásé is, habár nem mindenki él vele. Nem árt tudni, hogy egy diploma mögötti tudás – ha nem használjuk, nem frissítjük – egy évtized alatt elévülhet. Akkor is, ha a tanár használja a tudását, hiszen évről évre végigmegy osztályaival a tananyagon. A friss tudományos eredményeket mégis követni kell. Hogyan? Részt vehetünk egy-egy szakmai képzésen, táborokban, konferenciákon. Szoktam nyáron találkozni tanárokkal hasonló rendezvényeken (pl. Országos Honismereti Akadémia, Beszélni nehéz! körvezetők tábora, nyelvésztábor). De képezhetjük magunkat egyénileg is. Érdemes folyamatosan figyelemmel követni szakterületünk folyóiratait, honlapjait, új kiadványait. De tovább is léphetünk. Egy-egy kedves vagy éppen nehezen tanítható témánk kapcsán ma már könnyűszerrel gyűjthetünk tapasztalatokat másoktól. A világhálón egy-egy témának számos feldolgozása (egyetemi előadás, prezentáció, szakanyag) megtalálható. Persze azért óvatosan. Az én egyetemi retorika-előadásaim is rajta vannak a világhálón – egy lelkes hallgatóm lejegyzésében. Nem mindegyik gondolatomra ismerek rá…
A pedagógus nyara a szakmai kapcsolatok bővítéséé is lehet. Vajon tudja-e minden kolléga, hogy valamennyi szakterületnek van egyesülete? S ha igen, akkor kereste-e már velük a kapcsolatot? Az egyesületeket ugyanis arra találta ki a társadalom, hogy a hasonló érdeklődésű, helyzetű emberek találkozzanak, és saját elképzeléseik szerint alakítsanak közösségeket. Mi, magyarok annyira jók vagyunk, hogy egy-egy szakterületnek sokszor két egyesülete is van: az egyik inkább ilyen, a másik inkább vagy nagyon olyan… Lehet tehát választani, s ha egyik sem tetszik, akkor lehet újat is alakítani. Ebben is jók vagyunk. Én mégis hiszek az egyezkedésben, összefogásban, együttműködésben. Higgyünk a hálózatkutatóknak, akik azt mondják, hogy az efféle, leginkább „gyenge” (másként: laza) közösségi kapcsolatok erősítik a társadalmat, és sokban segítik az egyént is. A legtöbb támogatás, segítség ugyanis nem az erős (szoros) kapcsolatok irányából, hanem éppen innen érkezik. Az erős kapcsolatok száma és támogatási lehetősége ugyanis természetes, de véges.
Mintha írtam volna már: a pedagógus nyara nyilván arra való, hogy feltöltődjön. Már csak olyan „feladatok” szoktak hátramaradni, mint a táboroztatás, az évközben elmaradt otthoni teendők (alváshiányról, festésről, takarításról ne is beszéljünk).
Minden kollégánknak kellemes, gazdag nyarat kívánok!
