Freskóterápia, freskópedagógia

A múlt több nagy mesterén (mint pl. Giotto, Michelangelo, Tiepolo) keresztül igazolta, miért fontos az alapokhoz, az akkori technikákhoz visszanyúlva, de már a 21. század hangulatában újjáéleszteni a freskófestészetet.  E nagy mesterek művei ugyanis a mai napig embertömegeket vonzanak, társadalmat formálnak és nevelnek.  A 20. században szinte teljes egészében eltűnt a freskófestészet, a 21. század hajnalán azonban elindult egy lassú folyamat, mely reneszánszát kelti mindezeknek; így feladatunk, hogy ezt a folyamatot segítsük, a társadalom számára újra elérhetővé és fontossá tegyük.

Ebben vállalt nagy szerepet Lencsés Zsolt festőművész, aki egy festékgyártó konszernnel együttműködve dolgozta ki azt a technológiát, amely az antikmészen alapszik, és megnyitja a speciális érlelési eljárással „öregbített” mész művészeti felhasználásának lehetőségeit.  Egy új szakmai oktatási program során a tanulók ezzel a természetes anyagokon alapuló, a szakma számára kreatív lehetőségeket nyújtó anyaghasználattal ismerkednek meg.

2002-ben a balassagyarmati műemlék Szentháromság templom felújításánál merült fel először komolyabban az „antikmészen alapuló művész meszes” falfestési eljárás oktatásának az igénye. Lencsés Zsolt a barokk templom munkálataihoz meghívta a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola oktatóit, tanulóit. A templom felújítása visszaigazolta azt a hitet, hogy a szakmunka felemelésének egyik eszköze lehet a freskópedagógia, a freskófestészet segítheti az oktatás hétköznapjait. A különböző szakmák tanulói gyakorlatukat a szakrális térben végezhették, ami a mai napig meghatározó élmény számukra. A program sikere nyomán az együttműködés a szakiskolákkal folyamatossá vált.

2008–2010-ben, először a világon, a szakmai képzést művészeti freskóterápiával kombinálva – hangsúlyozva a kulturális örökség tanításának fontosságát –, mint egységes képzést és terápiát, az ARTTÉKA Egyesület és az intézmény munkatársai sikeresen vezették be a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. A képzést az itt megszerzett tapasztalatokkal bővítve alakították át képzési és terápiás módszerré a büntetésvégrehajtó intézetek fogvatartottjai számára.

A freskóterápia európai siker, nemzetközi konferenciák témája. Közösségi és szakrális tér jött létre, mely számtalan kulturális esemény színtere. A jövőbeli tervek szerint büntetés-végrehajtás keretein belül megindulhat két hiányszakma, a műemlék-kőműves és a műemlék-festő szakmák kísérleti képzése. A későbbiekben ezek tovább gazdagíthatják a magyar szakképzési rendszer palettáját.

A freskóterápia civil életbe való átemelésének lett színtere a magyar szakképzés. A Szobafestő–Mázoló–Tapétázó Országos Ipartestület és az ARTTÉKA Egyesület 2010-ben közös nyertes pályázatot nyújtott be a Norvég Civil Alap részére. (A pályázat címe és mottója: „Szakmai elődeink művészi jellegű munkáinak átörökítése a ma és holnap mestereinek”.) A pályázat megvalósítása során hat képzési központ tanulói és szakoktatói vehettek részt a freskófestészet alapjainak elsajátításában, az antikmeszes eljárás alkalmazásában. A képzést az a meggyőződés hívta életre, hogy a szakoktatás fejlesztése az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy visszaállítsuk a szakma becsületét, helyére tegyük kulturális értékeinkkel kapcsolatos viszonyainkat és alapot teremtsünk a művészi jellegű munkák befogadására, a természetes anyagok használatának újjáélesztésére.

2011 januárjáig országszerte több szakképzési központ csatlakozott a programhoz, úgymint Pécs, Győr, Kecskemét, Székesfehérvár, Budapest, Dombóvár és Siófok.

Idén a müncheni képzési központ látogatott el Pécsre, hogy részt vegyenek az idén 100 éves Janus Pannonius Gimnázium freskójának festésében, és egy háromhetes oktatási programon sajátíthassák el az eljárás alapjait. Az iskolákkal való együttműködés folyamatos, a freskók utóélete felébreszti az igényt a hasonló programokon való részvételre. Az oktatáshoz íródott tankönyv a tapasztalatok tükrében több tanjegyzet megírása után végleges kidolgozás és akkreditálás előtt áll.

A szakmai örökség megismerésével és a technikák korszerű használatával a tanulókból a jövő mesterei válhatnak. Ezt a célt szolgálja az a feléjük közvetített többlettudás, amely az alapokon túl új perspektívákat nyit a festő szakmán belül. Hasonlóan a reneszánsz céheken belüli tanulási folyamathoz, a tanulók közvetlenül a mester mellett dolgozva sajátíthatják el a szakma fortélyait. Az elődök művészi munkáinak megismerése és megértése, a természetes és időtálló anyagok innovatív használata segít megőrizni értékeinket, és a produktumon keresztül visszaállítani a szakmunka és a szaktudás becsületét.

A szakképzési központokban az oktatás során a tanulók bevonásával freskófestészeti alkotások születnek. Ezek az alkotások az iskola falain belül, közösségi terekben valósulnak meg. Egyes filozófusok szerint a művészet nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megváltoztassuk a társadalmat, de nélkülözhetetlen eredeti immanens varázsánál fogva is. Amíg a táblaképet vagy keretes képet kiállíthatják, majd levehetik a falról, addig a freskó ott marad a falon. Aki abba a közösségi térbe belép, s ott tartózkodik, ahol a freskó van, arra a freskó hatni fog, akár akarja, akár nem. Talán megfogalmazni nem tudja, de érzi, hogy hat rá valami, hat rá a tér, hatnak rá a freskó közvetítette értékek.

A kész alkotás tehát ott marad az iskola falain belül, és tudatosan vagy tudat alatt tovább táplálja a szakmai fejlődés igényét. Olyan motivációt és megerősítést nyernek a tanulók ezáltal, amely remélhetőleg egész szakmai pályájuk során végig kíséri őket. A közösségi térben megalkotott freskó és az ezzel járó pozitív társadalmi visszajelzés bizonyítja a tanuló számára, hogy munkájában kezd kompetenssé válni. A művészi jellegű munkában vállalt rész visszahat az alap szaktudásra, emeli a tanuló igényszintjét, elvárásait. Ezzel az értékteremtéssel egy teljesen új szemlélet kerül be a szakoktatásba.

A freskó emberi és társadalmi üzeneteket jelenít meg, tehát megalkotásáig a művész és a folyamatban résztvevők ezekkel a társadalmi és emberi üzenetekkel foglalkoznak. Az üzenetek ember- és személyiségformáló fejlődésre sarkallnak. Ahhoz, hogy azokat helyesen interpretáljuk, és valódi hatással legyenek az üzenet címzettjeire, valódi emberi, morális kérdéseket kell – nem személyre lebontva, de általánosságában, egyetemességükben – megvitatni. Lehetőséget kell adni az azokról szóló témák meghallgatására, és hagyni a megformálást, miközben a tanulók személyesen is részt vehetnek a nem mindennapi festés kivitelezésében. Ezáltal „művésztárssá”, a művész segítőjeként önmaguk is az alkotói közösség részévé válnak.

A freskó a szakiskolában beindíthat egy olyan szakmai párbeszédet, amely öngerjesztő folyamatként a különböző szakmák tanulóit és oktatóit környezetük megváltoztatására ösztönzi. Megindul egy generációk közötti párbeszéd is, amelynek alapja a minőségi munka (minőségi anyagokkal) és a szakmunka tisztessége.

A szakiskolai oktatásban megjelenik az értékelvűség, megvalósul egy indirekt tanulási folyamat. A tanulók átélik az alkotómunka örömét, és az ezzel járó önbecsülés és társadalmi visszhang pozitív hatásait. Az együttműködés során toleráns magatartás alakul ki, hiszen mindannyian más-más képességekkel, elképzelésekkel kapcsolódnak be a munkába. A munka kuriozitása miatt „legendává” válik. A szakoktatásban olyan színfoltként jelentkezik a képzés, amely a kötelező minimum helyett a meglévő szakmai alapismeretekre épülve egy magasabb szintű szaktudás lehetőségét veti fel. A munkában részt nem vevő társaik, hozzátartozóik kíváncsiak lesznek. A közösség érdekében végzett tevékenység fejleszti a tanuló önbecsülését, egyfajta, közösségi értékek iránti felelősségérzetet hordoz magában. Remélhetőleg a szakma szeretetét is eredményezi, és segíti a jövő mestereinek pályáját megalapozni. Eddig ilyen típusú szakmai képzés és személyiségformáló terápia az iskolában nem volt.

 Tavaly készült el a „Templomunk a mi iskolánk” program. Célja a tanulók bevonásával nagyméretű freskó létrehozása az iskolák terében, amely tükrözi országunk sokszínű kulturális örökségét, nemzeti identitásunk és szűkebb közösségünk alapjait. A technológia mellett előtérbe kerül a tematika és az iskolák közötti kapcsolatok, a kifelé történő nyitás.

 A balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola munkálatai hívták fel figyelmünket arra a lehetőségre, amely a freskófestészeten keresztül létrejöhet. Ez nem más, mint az iskolák megnyitása a kortárs közösségek, intézmények felé. Az iskolák szimbiózisa, közösségi értékeik megfogalmazása, közvetítése. A balassagyarmati freskók elkészítéséhez pécsi szakmunkástanulókat, szakoktatókat, vendég diákokat hívtunk meg, akik munkájukkal gazdagították a fogadó iskolát.

Hasonló módon  a Janus Pannonius Gimnázium fogadta a pécsi Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium diákjait a müncheni tanulókkal együtt, akik három hétig dolgoztak az iskolában készülő új freskón. A pécsi Pollack szaktanára, Battyányi József így nyilatkozik a tapasztalatairól: „A pécsi Pollack Mihály Műszaki szakiskolában a pedagógiai program helyi tantervében a rendelkezésre álló szabadsávba illesztettük be a freskófestési tananyagrészt. Iskolánkban a díszítőfestésnek sok éves tapasztalata és múltja van. A szakmai gyakorlati hazai és nemzetközi versenyeken diákjaink ezekből az iskolában tanult technikákból készülnek fel, illetve be is mutatják azokat. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a siker modulja lett a Pollackban a díszítőfestés, ezen belül a freskófestés. Jönnek hozzánk tanulni Erdélyből, Németországból. Ezeken a közös projekteken maradandó alkotások születnek (pl. a Janus Gimnázium, a balassagyarmati börtönkápolna, vagy a pécsi egyházmegye Caritas központja dísztermének freskója). Most készülő közös feladatunk a fekedi római katolikus templom megfestése.”

A program legutóbbi helyszíne a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző iskola, ahol a tanulókkal közösen felépítették a város történelmi panteonját, történelmi montázsként a szakmák jegyében. Az iskola az elkészült alkotással csatlakozik a 2013-as Szent István Emlékév programsorozatába, az ünnepélyes átadásra május 22-én került sor. A freskó készítése a szakiskolák között élővé tette a szakmai kapcsolatokat, együttműködési megállapodások születnek, és határainkon túlról is érkeznek iskolák, szakmai képviseletek, hogy kifejezzék együttműködési szándékukat. A program során az iskolarendszer különböző intézménytípusainak nyitása egymás felé hiánypótló, segíti a kölcsönös elfogadást, elismerést, közösségi értékeink bemutatását, megismerését.

 
A hosszú távú elképzelések szerint a „Templomunk a mi iskolánk” program a szakmai gyakorlat kereteiben egy falak nélküli szakmai műhelyként kezdene működni. A szakképzés problémáit a rendszerváltás óta rengeteg, sokszor egymásnak ellentmondó szabályozással próbálták kezelni. A „Templomunk a mi iskolánk” program külső segítő közegként tud belépni ebbe a folyamatba. Az iskolák közötti együttműködés, átjárhatóság, a külső helyszínen történő, szakmailag magas színvonalú gyakorlat meghatározó tapasztalatokkal gazdagítja a jövő mestereit, munkájuk közkinccsé válik.