Fokozatosság, biztonság és emocionális támasz

Sokszor foglalkozunk az óvoda-iskola átmenettel, a diákok azonban tanulmányaik során később is találkozhatnak megpróbáltatásokkal. Milyen nehézségekkel kell szembenézniük az alsó tagozatból a felső tagozatba, illetve a felső tagozatból a középiskolába való átmenetek időszakában?

A diákok életében mérföldkő az alsóból felsőbe, illetve a felső tagozatból a középiskolába történő átkerülés, mely jelentős változásokkal jár, és számos kihívást állít a tanulók elé. Az átmenetek során megváltozik a pedagógusok személye és száma, a tanítás helyszíne, új tantárgyakkal bővül az oktatás, újfajta, sokrétűbb követelményekkel kell számolni, melyekhez új tanulási módszerekre lesz szüksége a diákoknak. Mindemellett a gyermekek életébe beköszönt a serdülőkor, az ezzel együtt járó jelentős biológiai, érzelmi változásokkal.

A felső tagozatba lépőknek komoly változás, hogy el kell válniuk az alsó tagozatos tanítójuktól, aki több éven keresztül folyamatosan velük volt, vigyázott rájuk, támogatta őket. Felsősöknél már megkövetelt az önállóbb iskolai lét, melyhez a diákoknak alkalmazkodni szükséges. Felső tagozatba lépve több tanárt kell megismerniük, elfogadniuk, hirtelen sok tanárhoz kell alkalmazkodniuk, több elvárásnak megfelelniük, meg kell tanulniuk rugalmasan kooperálni. A tanárórákat már nem az évekig megszokott saját tanterem biztonságos ölelésében töltik.

A megindult serdülőkori változások, a tanulási munkarend és a pedagógusok személyében bekövetkező változások következményeként átformálódhatnak maguk az osztályközösségek is, kialakulhatnak a csoportban elfoglalt új szerepek, pozíciók, kötelékek, melyekhez szintén alkalmazkodni szükséges a gyermekeknek.

A középiskolába történő átmenet pedig a diákok életében az egyik legjelentősebb változás, még több elvárással kell szembenézniük, és a kortárs kapcsolatoknak is még meghatározóbb szerep jut. Radikális változást jelent a teljesen új közösség, új helyszín, új pedagógusok, ami még több alkalmazkodást és önállóságot követel meg a tanulóktól.

A felső tagozat rengeteg új élethelyzetet hoz a gyerekek életébe, például megszűnik a saját osztályterem otthonossága, ahol az egész napot tölthették, helyette az óraközi szünetekben a diákoknak vándorolniuk kell az iskola épületében. Hogyan lehet úrrá a diák ezen a hontalansághoz hasonlítható érzésen, kihez fordulhat, ha túl sok inger éri egyszerre ebben az időszakban?

A felső tagozatos tanulóknak alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy immáron más-más tanteremben zajlanak a tanórák, kevesebb időt töltenek a termeikben, ezáltal megszűnik számukra a korábban jól ismert osztályterem állandó bázisa, ahol a saját személyes tárgyaik, dekorációik vették körül őket, és amely kicsit második otthonukká vált. Hiányozhat a régi osztályterem, az alsós tanító személye, melyek kisebb veszteségélményként is felfoghatóak. Ez a gyermekek életében bekövetkező változás tovább nehezítheti az amúgy is számos tekintetben megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodást. A még ismeretlen helyszínek, tanárok, követelmények bizonytalanságot, feszültséget kelthetnek a gyerekekben, így átmenetileg érzékenyebbé, vagy akár agresszívabbá is válhatnak. Ez a viselkedésváltozás alapvetően átmeneti, viszont ha a problémák állandósulnak, akkor érdemes az iskolapszichológus segítségét igénybe venni.

De alapvetően az átmeneti időszakban a változások okozta bizonytalanságokon való segítségnyújtásban a családnak van fő szerepe. A család tudja megadni a gyermekek számára azt a stabil pontot, biztonságos, támogató közeget, ahol a gyermek azt érezheti, hogy testileg-lelkileg otthon van, ahol támogatják, mellette állnak. A biztos alapokon nyugvó, szeretetteljes családi háttérből érkező gyermek túlnyomórészt könnyedén képes alkalmazkodni a változásokhoz. Az együttérzésen, elfogadáson alapuló szülő-gyermek kapcsolatokban a gyermek bátran kérdezhet, megoszthatja kétségeit, érzéseit, melyekre megnyugvást, megoldást talál a szülők támogatása által. Kulcsfontosságú a gyermekbe vetett bizalom, a pozitív megerősítések, melyek erősítik önbizalmát, és mely által a gyermek hiszi és tudja, hogy képes keresztüllendülni az új kihívásokon.

Az iskolai környezetben a gyermeknek az is megnyugvást adhat, ha korábbi, jól ismert tanítójához is fordulhat esetleges kérdésekkel, vagy csupán pár megnyugtató, kedves szóért. Az is sokat segíthet az új helyzettel való megküzdésben, ha a felsős osztályfőnök is kellőképpen nyitott az osztályára, és bátorítja a gyermekeket a felmerülő problémák megosztására, közös megbeszélésére, ahol egy olyan támogató iskolai tér teremtődik, ahol lehet bátran kérdezni és együttesen megoldásokat találni.

Hogyan támogathatják a pedagógusok, az osztályfőnökök a tagozatváltás gördülékennyé tételét?

Természetesen az a legszerencsésebb, ha az osztályfőnök a többi szaktanárral egy egymást segítő szakmai közösség részeként működhet együtt, mely nemcsak a pedagógusi munkát, hanem a diákok jóllétét is nagymértékben segíti.

A gyermekeket már alsó tagozatban is érdemes fokozatosan, kisebb-nagyobb lépésekkel egyre nagyobb önállóságra nevelni, ami gördülékenyebbé teheti a felső tagozatba való átlépést. A leendő felső tagozatos osztályfőnökök − akár hospitálás útján − megismerkedhetnek leendő diákjaikkal, amennyiben van rá lehetőség, a felső tagozaton tanító osztályfőnököknek érdemes beülni a még negyedikes évfolyam egy-egy órájára, ami nemcsak a gyerekek felső tagozatba való átmenetét segítheti, hanem a pedagógust is támogathatja, amikor éppen kirepül a 8. osztály, és hirtelen kellene átváltani a „kicsikre”, és a velük történő kommunikációra.

Az alsós és felsős pedagógusoknak érdemes lehet az eddig átadott ismereteket és követelményeket összeegyeztetni, ezáltal is elősegíthetik a diákok hatékonyabb tanítási folyamatát. Ezenkívül a felsős tanároknak nagyon fontos megvizsgálni, hogy mennyi ideig tart a feladott tananyag megtanulása, megírása, hiszen a gyermekeknek a napi 5–6 tanóra után még fel kell készülni a következő napra, ami tárgyankénti fél óra tanulással is még napi plusz 2−3 órát jelent, ami nagyon megterhelő lehet, hiszen ez napi 8 óra munkának felel meg alsó hangon. Ideális lehet a kisebb osztálylétszám vagy differenciált tanulócsoportok létrehozása, sokrétűbb értékelési rendszerrel. Sokszor a kevesebb több, vagyis nem érdemes sok „kötelezőt” feladni, csak a leglényegesebb tanulnivalókat, helyette viszont lehet sok szorgalmi feladatot adni, amiért járjon értékes jutalom.

A fentieken túl az áthidalással járó átállást segíthetik a pedagógusok az osztályközösségek és a tanár-diák kapcsolat erősítését célzó szabadidős, játékos programokkal.

A tantárgyak bővülése nemcsak új ismereteket, hanem újfajta követelményeket is hoz a gyermekek életébe, akiknek ehhez mérten újfajta tanulási módszerekre lesz szükségük. Milyen nehézségeket okozhat a teljesítményértékelés, az osztályozás szigorodása?

Felső tagozatban sok gyermek számára okozhat nehézséget az osztályozás szigorodása. Az új, nehezedő követelmények kapcsán a gyermek teljesítménye csökkenhet, kiegyenlítetlenebbé válhat, mely során becsúszhat akár egy-egy gyengébb osztályzat is, ami még a legszorgalmasabb tanulóval is megeshet. Egy-egy rosszabb osztályzat becsúszása pedig megrémisztheti az amúgy jó képességű és jól teljesítő tanulót, hiszen azt éli meg, hogy az eddig alkalmazott tanulási módszerei nem elengedőek, és tehetetlenséget, frusztrációt, dühöt, vagy épp szorongást élhet át ennek következményeként. Rosszabb esetben bűntudat, szégyen is megjelenhet, ha a gyermek túl magasra teszi a lécet, vagy ha fél a szülők reakciójától, büntetésétől. Ezért kiváltképp fontos, hogy a szülők elvárásai legyen racionálisak a gyermek valós képességeihez mérten, és beszéljék át, hogy ha időként be is csúszik egy-egy rosszabb érdemjegy, akkor sem kell megijedni, hanem bátoríthatják, hogy van lehetőség a javításra.

Hogyan segíthetik a szülők a gyermeküket ebben a kritikus életszakaszban?

A gyermekek számára a család az a közeg, mely az állandóan változó világban stabilitást, biztonságot, emocionális támaszt tud nyújtani. Így a család szerepe különösen meghatározó abban a tekintetben is, hogy a gyermeknek miként sikerül megfelelni az iskola kihívásainak. A szülőknek érdemes a gyermeküket lépésről lépésre a korosztályukhoz elvárható mértékben egyre nagyobb önállóságra nevelni, mely segíti boldogulását az átmenetek során, nem utolsósorban pedig az önbizalmát is erősíti, hiszen ezáltal azt élheti meg a gyermek, hogy a szülei bíznak benne és a kompetenciáiban. Ugyanis bármilyen kritikusabb időszakban nélkülözhetetlen erőforrás az önbizalom, mely elsősorban a családban alapozódik meg.

A szülők segíthetnek a gyermeknek, hogy megtalálja a hatékony módját, hogy számon tudja tartani, milyen tárgyból milyen lecke végzendő el, illetve a szülők megtaníthatnak különféle eredményes tanulási stratégiákat, például hogyan kell átlátható vázlatot, jegyzetet készíteni egy tankönyvi fejezetből. Fontos kiemelni, hogy az intenzív ellenőrzést érdemes kerülni, hiszen ezzel azt sugalmazza a szülő a gyermeknek, hogy nem bízik meg benne, hogy el tudja készíteni a leckét. Viszont ha a gyermek kéri a segítséget, akkor szerencsés, ha a szülő jelen tud lenni a gyermek számára. Persze itt is fokozottan érdemes ügyelni arra, hogy ne a szülő oldja meg helyette a feladatot, hanem segítsen neki a feladat értelmezésében, és biztassa önálló gondolkodásra. Amennyiben a szülő azt észleli, hogy gyermeke túlterhelt, akkor mindenképp érdemes jelezni ezt az osztályfőnöknek, majd meg kell találni a túlterhelés okát, hogy kiderüljön, csak az adott gyermeket érinti-e a nehézség, vagy az egész osztályközösséget, ezt követően pedig meg kell találni a megoldást közösen együttműködve.

A szülők a középiskolát megkezdő fiatalokat is úgy tudják leghatékonyabban támogatni, hogy biztosítják őket arról, hogy biztos pontként mindig lehet rájuk számítani, és mellettük állnak lelkileg, mikor szükségét érzik. Ha a szülő megbízik a gyermekben, és ezt közvetíti felé, akkor a gyermek is meg tud bízni a szülőkben, és nyitottabban mer segítségért fordulni hozzájuk krízishelyzetben, így nagyon fontos az együttérző, őszinte, elfogadó kapcsolat szülő-gyermek között. Sem az iskolai átmenetek, sem pedig maga az ezzel átfedésben lévő viharos serdülőkor nem könnyű időszak a fiataloknak, de ezeket az életszakaszokat sok esetben a gyermek környezete is nehezen éli meg. Ugyanis ebben az életciklusban a gyermeknek természetszerűen el kell távolodni a szülőtől, lazulnak a kötelékek. A kamasz egyre inkább a saját útját járja, megkezdődik az érzelmi leválás, a saját identitás keresése, mely során elsősorban a kortárskapcsolatokra helyeződik a nagyobb fókusz. Ebben a korszakban a kamaszok sokszor dacosak, lázadnak, hangulatingadozás vagy éppen iskolai teljesítményromlás is gyakran megjelenhet (hiszen saját énjük kialakítása veszi el a legtöbb energiát), melyek mind nehezen kezelhetőek a szülők számára. Így a szülő ilyenkor azzal segíthet legtöbbet, ha nem faggatózik, ha nem ellenőrizget folyton, hanem toleráns, megértő, elfogadó, és nem kritizálja a gyermekét.

A szülőknek újra kell fogalmazni a gyermek iránti elvárásokat, egyúttal persze fontos, hogy maradjanak betartandó szabályok a hétköznapokban, hogy a kellő szabadság biztosítása mellett tudja a szülő, hogy az új közösségben kik a gyermek új barátai, és merre jár. Középiskolás gyermekük számára érdemes a szülőknek rávilágítani, hogy az érdemjegyek már kiváltképp meghatározóak a továbbtanulás és a későbbi élet szempontjából.