Fogas kérdés

Kifogások

A felnőttkori fogazat minősége kisgyermekkorban alapozódik meg. Természetesen befolyásolja a genetika is, de sokkal kevesebb dolgot lehet a számlájára írni, mint amennyit az emberek szoktak. A gyakran emlegetett családi öröklődés („Anyámnak sem volt foga 40 évesen”) sokszor csak önmagunk felmentése. Hiszen, ha valaki tudja, hogy a szülei hamar elvesztették a fogaikat, akkor az előrelátó gondolkodás azt diktálná, hogy ők többször járjanak el fogászati kontrollra, és időben, még a súlyos állapot kialakulása előtt kezeltessék a fogaikat. Ehelyett sokszor elbagatellizálják a kialakult problémát – jóllehet az orvosuk felhívta a figyelmüket a lehetséges következményekre és a korai kezelés fontosságára. Sokan nyugtatják magukat azzal, hogy ez törvényszerű, hiszen genetikailag ezt hozták magukkal. Pedig ez koránt sincs így.

A szülői minta

A kisgyermek másol. Mindent. Így a fogápolási szokásokat is. A napi kétszeri vagy háromszori fogmosást akkor tudjuk nála tartósan kialakítani és egy idő után magától értetődővé tenni, ha tőlünk is ezt látja. Nem biztos, hogy 6-7 évesen elmegy fogat mosni, ha csak küldjük, de tőlünk a megelőző években nem ezt látta. Ennyi idős korára már felfogja, sőt vissza is szól: „Anya, te csak mondod, de sosem csinálod!” A helyes minta sokkal mélyebbre ivódik benne, ha egész pici korától látja, hogy anya és apa is fogat mos. Hagyni kell, hogy egyedül is próbálkozhasson. Az sem baj, ha néhány fogkefét szétrág. Csak aztán anya vagy apa segítse még szebbre pucolni a fogát. Mindig. Következetesen. Akkor is, ha álmos, ha nyűgös. Ez nem lehet alkudozás tárgya. És akkor is, ha anya fáradt. Sokszor a szülő is hajlamos rá, hogy elhagyja a reggeli/esti fogmosást. Mert épp későn értünk haza, már késésben vagyunk, a gyerek sír, jó film megy a TV-ben, stb. Bizony, sokszor magunkon kell először erőt venni.

A felnőttek vajon jól csinálják?

Amikor 6-7 évesen a gyermek iskolába kerül, még nem alakult ki nála az alapos fogmosáshoz szükséges finommotorikus mozgás, ezért nem szabad teljesen rábízni a fogmosást. Hagyni kell őt fogat mosni, de a szülőnek kontrollálni, és ha kell, korrigálni kell. Ennek viszont az az alapja, hogy a szülő maga is tudjon fogat mosni. Tudja, hogy mely területek hogyan tisztíthatók, hol és miért szokott elsődlegesen lepedék, majd abból fogkő kialakulni. A fogkő pedig megint egy sarkalatos pont: sokan hiszik, hogy örökölték rá a hajlamot. A fogkő mennyisége valóban függ a nyál összetételétől, de sokkal inkább a fogmosás minőségétől. Ha minimalizáljuk az ott hagyott lepedéket, nagyban csökkentjük a fogkő kialakulásának esélyét.

A tapasztalat az, hogy az emberek kb. 20%-a tud igazán precízen fogat mosni. Ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem mosnak, csak nem jól mosnak fogat – és ez óriási különbség! Sokszor tapasztalom, hogy amikor megmutatom azokat a helyeket, ahol ott maradt a lepedék, akkor vagy elkezdenek védekezni, hogy márpedig ők mostak fogat, vagy meglepődnek, mert fogalmuk sem volt róla, hogy 40-50 éves korukig egy számukra evidens dolgot nem jól – jelen esetben eredménytelenül – csináltak.

A helyes fogmosási technika

A technika szó a fogmosásnál mozdulatokat, mozdulatsorokat jelent, amik a tisztítandó felülethez alkalmazkodnak. Ezek a tisztogató mozdulatok a gyakori fogmosóknál berögzülnek, automatikusak, éppen ezért nagyon fontos, hogy szakember ellenőrizze az eredményességet. Fogmosás során a különböző fogfelszíneket, illetve -oldalakat különböző fogkefetartás mellett tudjuk alaposan megtisztítani. Egy bevált és gyakran alkalmazott fogmosási technika, ami a fogak külső felszínének tisztán tartására szolgál, hogy a fogkefesörtéket merőlegesen tartjuk a fogfelszínre, és az ínyszéleket is érintve, körkörös mozdulatokkal megmossuk a fogakat. Ahogy a pácienseknek szoktam mondani: „faltól falig” kell mosni. Ezután vízszintes mozdulatokkal megtisztítjuk a fogak rágófelszínét alul és felül is. Majd a fogak nyelv felőli oldalát is meg kell mosni, szintén vízszintes mozdulatokkal. Fontos, hogy a sorrend mindig ugyanaz legyen, mert így lehet minimalizálni azt, hogy egy-egy terület kimaradjon.

Miben tud segíteni a pedagógus?

Először is kérjen meg egy fogorvost vagy dentálhigiénikust, hogy mutasson neki olyan fogmosási technikát, amely gyermekek számára megfelelő, és gyakoroljon a gyerekekkel.

A fogmosás legyen játékos. A folyamatot fel lehet bontani kisebb részekre. Például először a bal oldal tisztítását tanulják meg a gyerekek. A tanító néni mutatja a szemléltetőeszközön, a gyerekek pedig utánozzák a padban ülve fogkrém nélkül, bevizezett fogkefével. Ellenőrizni nyilván csak részben lehet, de a mozdulatot, hogy a gyerek pl. körkörösen mossa a fogát, lehet az osztályban is.

A fogmosást így részekre bontva (jobb oldal, bal oldal, rágófelszín alul/felül, nyelv felszíne) az 1. és 2. osztályosok délutáni foglalkozásain néhány hét alatt végig lehet érni az egész folyamaton.

Oktatóábrák készítése is hasznos lehet, például egy fogsor oldalirányból, és a gyerekek azon kiszínezhetik, lerajzolhatják, hogy hogyan kell helyesen fogat mosni. Különösen kell rá ügyelni, hogy az ínyszél is benne legyen a beszínezett területben, ezzel is tudatosítva a fognyakak tisztán tartásának fontosságát. Hívhat a tanító néni segítséget is: az osztályt kezelő iskolafogorvost (fogorvos, fogászati asszisztens szülőt, ha van) vagy dentálhigiénikust. Nekik általában vannak demóeszközeik is, melyek segítségével meg tudják mutatni a helyes fogmosást. Lehet beszélgetni a gyerekekkel a táplálkozás fontosságáról. A fognyűvő manókat tápláló és eltakarító ételekről (pl. csoki és alma). Elmesélhetik, lerajzolhatják, miért félnek a fogorvostól vagy a fogászati beavatkozásoktól. Nézhetnek közösen oktató jellegű filmeket, meséket is (pl. Tomi mesék – Tomi fogat mos; Kerekmese – Fogmosó dal; Bori a fogorvosnál stb.).

A fogváltás

A 8-10 évesek keze már ügyesebb, de náluk is fontos a begyakorolt mozdulatok, illetve az eredmény ellenőrzése. Ebben a korban sokuknál már elkezdődik az oldalsó tejfogak leváltása. Sok gyerek a tejfog kiesésével kap egy második esélyt. Tudatosítani kell bennük, hogy az újonnan növő fogaik már maradnak, helyettük nem fog még egy következő nőni. Ha ez a foguk is elromlik, akkor azt időben be kell tömni, mert ha egy maradó fogat ki kell húzni a sorból, akkor annak hosszú távon komoly következményei lehetnek: a megmaradó fogak elvándorolhatnak, bedőlhetnek, elongálódhatnak (kiemelkedhetnek a fogmederből), mindezek következményeként pedig a fogakat tartó fogágy is károsodhat. Fontos lenne velük megértetni azt is, hogy – bár ki fognak esni – a tejfogakat ugyanúgy ápolni kell.

Ha egy tejfog mozog, akkor a körülötte lévő íny gyulladt lehet, és érzékennyé válhat. Ezért a gyermek azon az oldalon nem rág, és a fogkefével is elkerüli a területet. Amennyiben ez több héten keresztül tart, célszerű felkeresni a fogorvost, hogy eltávolítsa a panaszt okozó tejfogat.

Ha az iskolában esik ki egy tejfog, és nagyon vérzik az íny, nem kell megijedni. Ha van kéznél gézlap, úgy hajtogatni kell belőle egy bucit, a gyereknek rá kell harapni, és öt percig szorítani, majd kidobni. Ha nincs kéznél semmi, úgy meg kell kérni a gyereket, hogy ne piszkálja a kezével, csak nyelje le a nyálát. A vérzés pár percen belül el fog állni. Aztán nyugodtan ehet és ihat a gyermek.

Először a fogorvosnál

A legtöbb ember azért nem szeret fogorvoshoz járni, mert gyermekkorában nagyon rossz tapasztalatokat szerzett, ami miatt mindig félelemmel gondol a fogászati kezelésekre, és ezért akkor megy csak el, ha valami már tűrhetetlenül fáj. Ahhoz, hogy a gyermeknek az első és egyben meghatározó élménye a fogorvosról pozitív legyen, az kell, hogy egészen kicsi korban, akár 2-3 évesen már vigyék el egy a szülő számára szimpatikus fogorvoshoz, ahol megismerkedhet a rendelővel, a fogászati székkel, a doktor nénivel/bácsival. Ha van rá lehetőség, akár lehet liftezni a székkel, spriccelni, az ügyeseknek matrica jár, és egy mosolygós gyermek távozik a rendelőből, aki akkor is bizalommal ül be legközelebb a székbe, ha tényleg kezelésre szorul. Azokat a gyerekeket, akik bedagadt arccal, fájós foggal érkeznek először, nehéz meggyőzni, hogy semmi nem fog fájni, hiszen már fáj nekik valami. Ez mindkét félnek nagyon nehéz, mert az orvos segítene, de ehhez egy kooperáló gyermekre van szükség, és nem minden gyermeket lehet ilyenkor meggyőzni, hiába a kedves asszisztens vagy a szülő kérlelése. Ahogy idősödik a gyerek, úgy lesz egyre könnyebb a helyzet, de addig el kellene jutni a lehető legkevesebb kilyukadt foggal. Az osztályfőnökök felhívhatják rá a szülők figyelmét, hogy nyugodtan vigyék el a gyerekeket az iskolai ellenőrzésen kívül is fogorvoshoz. A tejfogat még leváltják, és ezzel a szülő számol is. „De ugye az még csak tejfog?” Pedig ez is számít, jobban, mint gondolnánk, mert a későbbi torlódások jelentős részéért a túl korán elvesztett tejfogak a felelősek.

Ha ortopédiai eltérés mutatkozik

A nagyobbak – 10-12 évesek – nagyrészt már leváltották a tejfogukat, és egyre inkább megmutatkoznak az állcsont esetleges ortopédiai eltérései. Sokan ekkor szembesülnek azzal, hogy fogszabályzó kezelésre lenne szükségük. Súlyos tévhit, hogy csak az összes maradó fog előtörése után lehet fogszabályozni! A fogazati vagy állcsonteltérések jelentős része mögött rossz szokás (pl. ujjszopás, szájlégzés, rossz nyeléstípus, renyhe ajakizomzat) áll. Ezek korrigálását célszerű minél korábban, akár 5-6 éves korban elkezdeni. Ma Magyarországon a 18 év alattiaknak jár a tb által részben finanszírozott fogszabályozó kezelés. Azt viszont nem árt tudni, hogy egyes körzetekben, városokban várólista van, ami néhol években mérhető. Így az a gyermek, akinek a kora (lányoknál 11-12, fiúknál 12-13 év körül) vagy az eltérés miatt az azonnali kezdés lenne javasolt, nem biztos, hogy rögtön bekerül a rendelésre. Az osztályfőnök figyelmeztetheti erre a tényre a szülőket, esetleg utánajárhat, hogy náluk kb. mennyit kell várni, és megoszthatja az információt szülői értekezleten. A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni, ezért félnek attól, hogy az osztályban kigúnyolják őket. Az osztályfőnök esetleg felfigyelhet arra, hogy a gyermek nem mosolyog szívesen, eltakarja a száját mosolygás vagy beszéd közben. Esetleg hallja, hogy valakit kigúnyolnak, mert rosszul állnak a fogai, vagy kellemetlen a lehelete. Ha egy tanár ezt észreveszi, nyugodtan szólhat a szülőnek, hogy vigye el fogorvoshoz vagy fogszabályzásra a gyermekét.

Több szem többet lát

Ebben a korban már rendszeresen viszik a gyerekeket iskolafogászatra is. De az osztályfőnök szülői értekezleten kihangsúlyozhatja, hogy ez egy mindenkinek járó, államilag finanszírozott kontroll, azonban ha valakinek kételye vagy kérdése támad, és van rá lehetősége, nyugodtan vigye el a gyermekét máshova is ellenőrzésre. A gyermeknek az az érdeke, hogy minél előbb ellássák a szuvas fogát. Minél kisebb a lyuk, annál egyszerűbb és tartósabb a fog ellátása. Ezért célszerű a gyermeket évente fogászati szűrésre vinni.

Kamaszkori lázadás

A 15 év felettiek sokszor már felnőttnek képzelik magukat, és fogazat/fogszabályzás szempontjából sokszor akként is kezelendőek. Növekedésük már lelassult, és erősen  kamaszodnak. Egy részük fellázad a fogmosás ellen, és háborog, vagy megrándítja a vállát, ha a szülő szól, hogy alaposabban mosson fogat. Azok a gyerekek, akiknek kicsi koruktól kezdve életük részévé vált az alapos és rendszeres fogmosás, általában kamaszkorukban is kevésbé hanyagolják el a fogaikat. De amelyik gyereket addig sem érdekelte, és nem is volt rászorítva a rendes, helyes fogápolásra, azt nehéz motiválni. Sokszor még az sem érdekli, ha lyukasak a fogai, vagy ha ki kell húzni közülük egyet-kettőt. Pedig a kamaszkorban (14–17 éves korban) elvesztett fogak nehezen pótolhatók. Mind a híd, mind az implantátum túl korai még, és jóval költségesebb megoldás, mint rendeszeresen fogat mosni. Így ebben az életkorban a legfontosabb a rendszeres kontroll és a javasolt kezelések elvégzése. A kamaszkorból kinőve aztán többnyire visszatérnek a régi kerékvágásba, de az addig elszenvedett „károkat” örökségként cipelik magukkal.

Ezt a korosztályt személyesen lehet hatékonyan megszólítani. És nagyon kényes egyensúlyt feszegethet az osztályfőnök. Elsősorban ezért a szülőnek kell tudomására hozni, hogy a gyerek társas érintkezési problémái valószínűleg a fogproblémáira vezethetők vissza. Csoportban, az egész osztály előtt lehet arról beszélni, hogy mennyire fontos a szép, ép fogazat. Hogy a későbbiekben akár egy-egy munkahelyre való felvétel múlhat azon, hogy most mennyi energiát fektetnek a foguk ápolásába. Vagy a párkeresést könnyítheti meg, ha szép és igényes a mosolyuk. Nehéz mindenkivel megtalálni a közös hangot, ahogy a matekra sem lehet mindenkit egyformán jól megtanítani. Sokszor érzi úgy az ember, hogy „a falnak beszél”, de a kamaszkor után aztán sok gyerek hirtelen „megvilágosodik”, és fontossá válik neki a tiszta, ápolt fogazat. Így „csak” addig kell a lehető legkevesebb maradandó károsodással eljutni.

Végezetül

Tudom, hogy a pedagógusoknak rengeteg feladatuk van, és nem várható el tőlük, hogy a gyerekek foga fölött is ők őrködjenek. Nem is az ő feladatuk. De egy-egy osztályfőnöki órába vagy délutáni foglalkozásba beilleszthető lehet néhány a fenti gondolatok, ötletek közül, amivel közelebb viszi a gyermekeket ahhoz, hogy minél tökéletesebb fogazattal érjék el a felnőttkort.