Filmes sikerek és kihívások a pedagógiában

Hogyan illeszkedik a filmművészet a tanítás világába? Miért fontos egy alapvető filmes tájékozottság, műveltség átadása a diákoknak?

Konczer Kinga (K. K.): Úgy gondolom, a film fontos médium a tanításban, mivel kiváló eszköze a kreativitásra, gondolkodásra nevelésnek – amellett, hogy a tananyag elsajátítását is támogatja. Lehetőséget ad arra, hogy az értelmezéssel foglalkozzunk, hogy egy (vagy több) irodalmi mű kapcsán fogalmazhassunk meg izgalmas kérdéseket. A művek által inspirált beszélgetések alkalmával fabula és szüzsé megkülönböztetése vagy a nézőpontok, a lezárás, a keret vizsgálata mellett akár az irodalmi mű sajátosságaira is fény derülhet. Így például vizsgálhatjuk a lírai novella sajátosságait azok vizuális megjelenítésén keresztül Krúdy Gyula novellaalakja nyomán a Huszárik Zoltán és Sára Sándor által közösen készített Szindbád című filmben. Éppígy felvethető, hogy Jókai Mór Az arany ember című regényének romantikus és realista vonásai hogyan jelennek meg a vásznon.

Hasonlóképp nagyban képes segíteni Révész György Karinthy Frigyes regénye nyomán azonos címmel rendezett Utazás a koponyám körül című filmje az író Én és énke, Találkozás egy fiatalemberrel, illetve A cirkusz című novellájának értelmezését. Ha egy téma képes felkelteni az adott csoport figyelmét, kiváló beszélgetésindítónak bizonyulnak egyes filmek, filmrészletek. Az adott mű vonatkozásában pedig már könnyebben felvethetők olyan elvontabb kérdések is, mint hogy lehetséges-e kivonulni a társadalomból; mi a hős és az antihős; hogyan függ össze bűn, büntetés és bűnhődés; vagy hogy miként épül fel egy árnyalt nőábrázolás. Egyes toposzok kiválóan vizsgálhatók néhány megfelelő filmrészlet, film segítségével. A Fábri Zoltán által rendezett nagysikerű Örkény-adaptáció, az Isten hozta, őrnagy úr! filmes megoldásain keresztül például remekül felvethető a nyelvi és a képi abszurditás jelensége; éppígy kiváló vitatéma a nyelvi megragadhatóság és megragadhatatlanság problémája, vagy az őrnagy és Tót úr egymást kiegészítő ellentétpárjaként való megjelenítése. Hasonlóképp válik megközelíthetővé nyelv és mélylélektan kérdése Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényének és Ranódy László azonos című filmadaptációjának párba állítása által – és még „csak” a kötelezőknél járunk! René Laloux Az idő urai című animációs filmjének disztópiajelenete, valamint George Orwell Az állatfarm című szatirikus kisregényében felbukkanó „törvények” például kiválóan használhatók az utópia és disztópia fogalmainak megvilágítása kapcsán. Éppígy teremt remek lehetőséget a modernizálás, aktualizálás miértjeinek – és nem utolsósorban a shakespeare-i nyelv és egy adott mű nyelviségének – vizsgálatához, ha egymás fényében vetjük össze a Stephen Sondheim, Arthur Laurents és Jerome Robbins együttműködésében, Leonard Bernstein zenéjével színpadra vitt West Side Story című legendás musicalt William Shakespeare Romeo és Júlia című drámájával.

Erdős Emese (E. E.): Én inkább tartalmi perspektívából szeretem vizsgálni és megmutatni a filmeket, főként a történet, a téma, a látványelemek, a jelmezek, a szövegek használata szempontjából. Számomra leginkább a művek alkotói kontextusa fontos, az, ami a film kapcsán plasztikusan előtérbe kerül, és ami egy komplex világot, miliőt vagy korszakot illusztrál. Ennél fogva az NFI Filmarchívum szervezésében megvalósuló programokban és segédanyagokban elsődlegesen nem arra fókuszálunk, hogyan készül az adott film, hanem az elkészült műalkotás értő átadására. A film rendkívül komplex művészeti forma, amelyben egyszerre jelennek meg képző-, zene-, vagy színházművészeti elemek, ezek kombinációja pedig sokszor egész lehengerlően képes leképezni egy adott témát, korszakot vagy miliőt. Tanárok bevonásával ezt a komplex tapasztalatot szeretnénk átadni a fiataloknak.

Milyen céllal jött létre a Klassz program? Milyen lehetőségeket kínál akár a diákság, akár a filmes tárgyakat oktató pedagógusok számára?

E. E.: Kezdetektől célja a Filmarchívumnak, hogy beillessze a filmeket az oktatásba, illetve, hogy visszajuttassa a klasszikusokat a fiatalokhoz. Maga a program 2020-ban jött létre, de már azelőtt is létezett egy fontos előzményfelületünk: a https://nfi.hu/alapfilmek-1. Ez egy olyan, mindenki számára elérhető, folyamatosan fejlődő és bővülő filmtörténeti weboldal, ami kimondottan a film iránt érdeklődők, a film szerelmesei és az oktatási szereplők számára jött létre. Csupa olyan filmet gyűjtöttünk itt össze, amelyeket fontosnak tartunk, hogy megismerjen és emlékezetében tartson a nagyközönség. Az oldal kezdetben száz filmmel indult, azóta viszont már ötszáz filmet számolunk. Erre a gyűjteményre alapozva indítottuk el annak idején a Klassz program online részét is. Mivel ekkoriban tört ki a világjárvány, eleinte csak digitális anyagokat fejlesztettünk, hiszen nem volt lehetőségünk személyesen találkozni sem a pedagógusokkal, sem a diákokkal. Arra fordítottuk tehát a figyelmünket, hogy minél több hasznos és izgalmas online anyag váljon elérhetővé számukra. Mindemellett több akciót is meghirdetett ebben az időben a Filmintézet. Egy alkalommal például 90 filmes regényadaptációt osztottunk meg a honlapunkon. A tanári segédanyagok mellett viszont az azok alapjául szolgáló filmeket is fontos feladatunk volt elérhetővé tenni az oktatás szereplői számára.

A Klassz programot indulása óta folyamatosan fejlesztjük, hogy minél több tanári segédanyag és film váljon elérhetővé. A tervezőfolyamatok során elsősorban a tantárgyakon keresztül kerestünk kapcsolódási pontokat, hogy az adatbázisunkban elérhető filmek közül melyek képesek jól szemléltetni egy-egy történelmi, irodalmi korszakot. Az mindvégig nagyon fontos volt, hogy valami csavart, egy kis újdonságot is belecsempésszünk a már jól ismert filmes kötelezőolvasmány-adaptációk feldolgozásába. Izgalmas kihívást jelentett annak kigondolása, hogy milyen perspektívából lehetne még vizsgálni ezeket az alkotásokat. Hatalmas segítségünkre voltak ebben azok a vállalkozószellemű szaktanárok, akik saját szakmai tudásuk és rálátásuk szerint segítettek összeállítani és megírni ezeket az anyagokat. Mielőtt belevágtunk a munkába, fontos volt, hogy megkérdezzük őket, mire volna igazán igényük, mi jelentene számukra segítséget. Ezek az előzetes felmérések azért is voltak fontosak, mivel rajtuk keresztül alkothattunk képet arról, hogy milyen tantárgyakhoz használtak már korábban is filmeket és hogy milyen tapasztalataik voltak ezekkel. E beszélgetések mentén választottuk ki a segédletekbe épített kreatív feladatokat, amelyek ajánlott lehetőségek lévén teljesen szabadon használhatók és építhetők be a pedagógiai gyakorlatba.

Mennyiben támaszkodik az iskolai filmpedagógia az irodalomtanítás és a klasszikus műelemzés eszköztárára és gyakorlatára? Hogyan lehet jól használni, egyszersmind oktatni a filmet?

K. K.: A klasszikus műelemzés során az olvasási szintet (a történetet, a szereplőket, a helyszínt vagy az időt) leválasztjuk az értelmezési szintről, és különböző stratégiákkal közelítjük meg a szöveget (ellentétpárok állításával, a jellemfejlődésre, motívumokra, viszonyrendszerekre való fókuszálással stb.). Ezek természetesen egy film kapcsán is éppúgy „működnek”. Magyartanárként nekem az a fontos, hogy egy szöveg közel kerüljön a diákokhoz, és megérintse őket – azaz legyen valami, ami az adott csoportot valóban foglalkoztatni tudja egy mű kapcsán. De lehet akár maga az adaptáció a téma – hogyan is adaptálnának a diákok egy szöveget filmre? Forgathatnak akár kisfilmeket is! Általában nagyon népszerűek ezek a feladatok, és sokszor egészen rendkívüli alkotások, értelmezések születnek.

Egy epikus szöveg kapcsán pedig a megjelenítés kérdései merülnek fel: például Karinthy A cirkusz című novellájának adaptációjában megjelenítenék-e a diákok az elbeszélőt – ha igen, hogyan? Vajon a megjelenítése adna-e keretet a történetnek és lezárná-e azt? Rámutathatunk arra is, hogy egy adott szereplő megjelenése már eleve értelmezés is egyben – melyik színésznek kellene játszania vajon Esti Kornélt? Egy regény kapcsán közösen összegyűjthetjük mindazon (forduló-) pontokat, ahol a főhős másként is dönthetett volna – egy adaptációban ezek biztosan szerepelnének. Mindezekkel a gyakorlatokkal pedig a szövegértés (olvasási szint) és az értelmezés is egyaránt fejleszthető.

A vászonra vitt „kötelezők” segítségére vagy kárára vannak inkább a tananyag átadásának? Hogyan változik a művet közvetítő médiumtól függően a befogadói élmény: ugyanazzal a művel találkozik az, aki a filmadaptációt nézi, mint aki az eredeti művet olvassa?

K. K.: Szívügyem, hogy az irodalomtanítás módszertanába beemeljem a dráma-, film- és művészetpedagógia eszközeit. Egy igényes adaptáció egyáltalán nincs kárára a tananyag átadásának – feltéve, hogy nem csupán megnézetik a gyerekekkel a filmet. Sajnos még mindig előfordul, hogy film (vagy színházi előadás) megtekintésével próbál helyettesíteni egy-egy pedagógus kötelező olvasmányokat, nem készítve fel a gyerekeket a mű befogadására, és utólag sem beszéli meg velük a látottakat. A felkészítő és feldolgozó foglalkozások sok esetben nélkülözhetetlenek. Szerencsére egyre több színház szervez kimondottan ilyen jellegű programokat, és az NFI-Klassz program tanári segédanyagai is erre kínálnak megoldást. Véleményem szerint kiemelten fontos egy-egy foglalkozás beépítése a mozi- vagy színházlátogatás előtt (és után).

Saját pedagógiai gyakorlatomban általában két esetben nézek a gyerekekkel kötelezőkből készült teljes filmet: ha összehasonlítjuk a szöveget a filmmel – vagy ha nincs idő. Mert bizony sok kötelező van – Szabó István Az ajtó című filmjét például idén moziban nézzük meg. Mindemellett persze nem beszélhetünk ugyanarról a műről egy adaptáció kapcsán – hiszen a film más médium, más a nyelve, és a médium már maga meghatározó az értelmezés szempontjából. Más a befogadói élmény, hiszen az olvasás során a képzelet működik (ezért is lehetséges, hogy mindenki másként építi fel magának ugyanazt a fiktív világot) – ezért is fontos, hogy már az első közös mozizás vagy tantermi vetítés előtt tisztában legyenek a diákok a film jelentésképző eszközeivel. Vannak persze különbségek, amelyek nyilvánvalóak a filmes nyelv ismerete nélkül is: ha például a rendező elhagy, hozzátesz vagy összevon szereplőket, jeleneteket. Ezek is vethetnek fel izgalmas kérdéseket, de (ugyanúgy, mint az irodalmi műveknél) sokkal jobban fejleszti a diákok gondolkodását és a kreativitását – és még többet is ad számukra –, ha a hogyan kérdéseiben is elmerülhetnek.

A kötelező olvasmányok mintájára lehetne beszélni „kötelező filmekről” is?

K. K.: Igen is, és nem is. Tisztában vagyok az úgynevezett „alapműveltség” létezésével. Nem szeretem ezt a szót, annak ellenére, hogy én is hajlamos vagyok azt gondolni, van, amit muszáj ismernie mindenkinek – de a másik oldalon ott vannak a gyerekek, a csoport. Ha látom, hogy Babits Mihály A gólyakalifa című regénye nekik való olvasmány, akkor azt olvasom velük – ha kötelező, ha nem, sőt, akár a kötelező „kárára” is. Ha tudom, hogy Kostyál Márk Kojot, Francis Ford Coppola A keresztapa vagy Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című alkotásai érintenék meg őket, akkor ezeket nézzük meg. Szívem szerint évfolyamonként állítanék össze ajánlott listát vegyesen olvasmányokból és filmekből, hogy aztán a tanár válogathasson az adott csoportot leginkább megszólító művekből.

E. E.: Úgy gondolom, minden filmnek megvan a maga helye úgy a kánonban, mint az oktatásban. Noha eddig csupán humán területen: történelem, irodalom, vizuáliskultúra, illetve más művészeti tárgyakhoz készítettünk tanári segédanyagokat, legújabb projektünkben a természettudományokkal próbáljuk ötvözni a filmeket. E formabontó vállalkozásba szerencsénkre több pedagógus is beszállt; sokakat érdekel, miként is lehet beépíteni a reáltárgyak oktatásába filmes elemeket. Minket is meglepetésként ért, amikor ráeszméltünk, hogy például Szabó István Te című filmje nem csupán vizuáliskultúra-, de biológiaórán is remekül helytáll, lévén kiválóan szemléltethető az izmok és csontok működése azon, ahogy Esztergályos Cecília balett-táncos módjára ide-oda libben. Vannak persze egészen evidens filmek is, amiket szintén lehet több tanóra keretében vetíteni: ilyen például Az aranyember című Jókai-klasszikus filmadaptációja Korda Sándor rendezésében, aminek első ránézésre irodalom- és történelemórán van egyértelmű relevanciája, noha kiváló téma lehetne például földrajzórán felvetni a filmben bemutatott folyami viszonyokat, a Kazán- és a Vaskapu-szoros vízrajzát, élővilágát, vagy az Al-Duna római kor óta ismert kereskedelmi jelentőségét. Temérdek perspektívából újra lehet tehát gondolni film és tanóra viszonyát, hiszen a szemléltetésnek csupán a pedagógiai kreativitás szab határt.

Mindezeken túl a Videotorium nevű filmes oldal (https://videotorium.hu/hu/category/151/filmm-veszet) is remek lehetőséget kínál a böngészésre, ahol több, mint kétszáz filmet és filmrészletet lehet megtekinteni (márciusban 300-ra bővül a kínálat). Az elmúlt időszakban például az olyan kísérletező filmek voltak a legnépszerűbbek, mint Maurer Dóra Keressük Dózsát című alkotása, de több klasszikusunkat is rekordszámban nézték. 2023-ban a legnézettebb filmjeink között szerepelt Jankovics Marcell János vitéz című animációs feldolgozása, Gothár Péter Megáll az idő és Bacsó Péter A tanú című filmje, a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagok és Fábri Zoltán A Pál utcai fiúk című klasszikusa, de nagy meglepetésünkre Bereményi Géza A tanítványok című filmdrámája is bekerült a top hatba.

A 2024-es évben a már említett Egri csillagok, és a szintén Fábri Zoltán által rendezett nagysikerű Örkény-adaptáció, az Isten hozta, őrnagy úr! című alkotásokhoz készült tanári segédanyagaink voltak a legnépszerűbbek. Mindemellett A Pál utcai fiúkhoz készített tanári segédanyagunkat is sokan használják, filmek közül pedig a már említett Szindbád került fel legújabban a térképre. Noha mindig is célunk volt tanári segédanyagokat készíteni a legismertebb filmekhez, kezdettől fogva kiemelt figyelmet szentelünk a rejtett kincsek és az oktatásban egyelőre kevésbé használt filmes alkotások népszerűsítésének is, így örömünkre Jancsó Miklós Szegénylegények, Szabó István Mephisto, Sára Sándor Cigányok, Rózsa János Pókfoci és Gábor Pál Angi Vera című alkotását is egyre gyakrabban használják fel órai környezetben. Jó látni, hogy ilyen merészen, kísérletező szellemmel használja a pedagógustársadalom ezeket a remekműveket.