Figyelemfelkeltés felsőfokon –a sikeres pedagógus titkai

Érdemes követni, hogy annak a tudományterületnek, amelyet képviselünk, a közéletben mi a szerepe, jelentősége, lehetőségei. Ismerni kell, hogy a mai generáció honnan és mi alapján informálódik – az internetről vagy a médiából –, és mik azok a téves, szaktudományhoz kapcsolódó információk, amiket ki kell igazítani egy objektív, hozzájuk közel álló ismeret segítségével.

A kutatásai alapján egy első éves hallgatónak, aki a katedrára készül, mi az elképzelése a tanári pályáról?

Nagyon jelentősen hat a fiatalokra a korábbi tanári minta, az, hogy őket hogyan tanították általános- és középiskolában. Ez reflexként jön elő a tanítási gyakorlat alatt. A fiatalok szerint lényeges a szaktudományos terület legnagyobb szintű tudása, illetve ennek eljuttatása a gyerekekhez. Általában az érdeklődés felkeltésével kapcsolatban merülnek fel problémák. A kutatásom és a tanítási gyakorlatok konklúziója is az, hogy kevésbé a szaktudományos ismeretekkel, inkább a tanítás-módszertannal, szervezéssel vannak problémák.

Az egyetemi képzés végére ezt igyekeznek egyensúlyba hozni?

Próbáljuk az oktatási módszertanunkat úgy felépíteni, hogy a hallgatóknak is legyen saját élményük arról, hogyan hat rájuk a tananyag. Így meg tudják tapasztalni azokat a módszereket, amelyeket később ők is hasznosíthatnak. A kezdő tanárok legfőbb problémája, hogy a tananyag alapján osztják be az időt. Az a rendező elv, ami feszes ütemet diktál. Így, ha közbejön egy probléma, ami lassítaná az órát, az nehézséget okoz. Ilyen például, ha egy tanuló nem érti az anyagot, míg a többiek igen. A fiatalok úgy érzik, nem lehet megállni, mert tartani kell az időbeosztást. További probléma, amellyel találkoznak, a motiváció hiánya – nem elég érdekes a tananyag a fiatalok számára –, illetve a fegyelmezetlenség. A képzés alatt igyekszünk megismertetni a motiváció és a figyelem fenntartására vonatkozó óraszervezési módokat és tanítási módszereket is, hogy gördülékenyebben menjen a problémamegoldás.

Ehhez persze arra is szükség van, hogy a tanár megtalálja a közös hangot a diákjaival. Ez egy kezdő tanárnak vagy egy rutinos, idősebb kollégának könnyebb feladat?

A tapasztalat olyan eszköz, amivel egy kezdő pedagógus még nem rendelkezik. Egy idősebb tanárnak, aki már évtizedek óta együtt dolgozik a gyerekekkel, olyan segítség ez, melyet jobban tud bizonyos helyzetekben alkalmazni. Ugyanakkor lehet hátrány is, ha megkövült rutinná válik, amitől érdemes óvakodni. Ezt elkerülendő időről időre érdemes követni, hogy annak a tudományterületnek, amelyet képviselünk, a közéletben mi a szerepe, jelentősége, lehetőségei. Továbbá ismerni kell, hogy a mai generáció honnan és mi alapján informálódik – az internetről vagy a médiából –, és mik azok a téves, szaktudományhoz kapcsolódó információk, amiket ki kell igazítani egy objektív, hozzájuk közel álló ismeret segítségével. Így a száraz tényanyag sokkal emészthetőbbé válik a diákok számára.

Mennyire reális az az igény, hogy a szaktanár a saját területén kívül is magasan képzett és tájékozott legyen, afféle polihisztor?

Mivel manapság nagyon rövid a szaktudományos ismeretek avulási ideje, nem elvárható, hogy egy pedagógus igazi polihisztor legyen, viszont lényeges, hogy az adott szaktudománynak a helyét a tudományos életben és a közéletben is tudja értelmezni. Mikor például a tanítási gyakorlat során egy biológia szakos hallgató középiskolásoknak tanít genetikát, ahhoz, hogy az információk a kevésbé érdeklődő tanulókhoz is eljussanak, új csatornákat kell találni, amelyek közelebb hozzák a száraz tudományt. Mindenkinek fontos lehet, hogy tudja, mit jelent a génkezelt gabona vagy a génmanipulált élelmiszer fogalma, sőt Angelina Jolie mellrák elleni, megelőző műtéte óta a géntérkép fogalma is része a közbeszédnek. Ez közel van a tanulók tapasztalati világához, így az összefüggéseket felhasználva könnyebb lehet megszólítani őket. Ehhez persze a pedagógusoknak folyamatosan aktualizálni kell az ismereteiket.

Ezek szerint a szakmai fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a pedagógus magánemberként is frissen tartsa a tudását, tájékozott legyen és aktívan használja a médiában megjelenő példákat?

Lényeges a tíz, húsz évvel ezelőtt megszerzett információk leporolása. A szaktudományos ismeretek folyamatosan bővülnek, ezért érdemes figyelemmel kísérni hol tartanak a kutatások és mik az aktuális eredmények. Másrészt a módszertani megújulás is előny, a pedagógiai, pszichológiai, gyakorlati ismeretek elsajátítása alátámasztja a tudást és felülvizsgálja a kialakult rutint.

Mivel a tanárt példaként is figyelik, nem csak egy szaktudományos terület információhordozójaként tekintenek rá. Ha széleskörűen műveltnek és tájékozottnak látják, akkor hitelesebb a mondanivalója. Az egyik legsikeresebb út a kiégés ellen is az ismeretek folyamatos bővítése. A hidat az elméleti és a gyakorlati tudás között a folyamatos önreflexió biztosíthatja, hogy a pedagógus képes legyen elemző módon látni magát, a vezetett óráját és a tanulókat. Ennek a legfőbb eszköze a kérdésfeltevés önmagának és szerencsés esetben a kollégáknak is.

Ahhoz, hogy biológiaórán az információk a kevésbé érdeklődő tanulókhoz is eljussanak, új csatornákat kell találni, amelyek közelebb hozzák a száraz tudományt. Mindenkinek fontos lehet, hogy tudja, mit jelent a génkezelt gabona vagy a génmanipulált élelmiszer fogalma, sőt Angelina Jolie mellrák elleni, megelőző műtéte óta a géntérkép fogalma is része a közbeszédnek.