Felsőoktatási jövőkép

 
− Elkészült az új felsőoktatási struktúrajavaslat, a 2030-ig szóló felsőoktatási koncepció. Melyek lesznek a legfőbb változások? Mit emelne ki a koncepció legfontosabb elemei közül?

− A koncepció kialakítását erőteljes társadalmi egyeztetés előzte meg, hiszen nagyon összetett feladatról van szó, amelynek a minőség javítása a lényege. Tehát, amit csinálunk – legyen az kutatás vagy oktatás –, az változást eredményezzen az elvégzett tevékenység minőségében. Nem a felsőoktatás reformjáról beszélünk. Célunk, hogy a minőségi javításra váró feladatokat gyorsítsuk föl és oldjuk meg. Ezen feladatok közé tartozik a Nemzeti Felsőoktatási Törvény módosítása, ami gyakorlatilag a koncepció elemeit képezi. Melyek ezek? A tudományos irányra felkészítő alapképzések mellett ki kell alakítanunk egy olyanfajta képzési formát, ami rögtön a munkaerőpiacra állít elő kiváló szaktudással rendelkező szakembereket. Létrehoztunk egy olyan oktatói kategóriát, ahol ipari vagy külső szakembereket, klinikai orvosokat tudunk bevonni az oktatásba – őket mesteroktatónak hívjuk majd.

Van magának a törvénynek egy specifikus területe, amely a felsőoktatási rendszer egyértelműsítésével foglalkozik. Meghatároztuk azt a fogalmat, ami a főiskolát váltja föl bizonyos szempontból, de ez egy másfajta intézmény, az alkalmazott tudományok egyeteme. Itt a követelmények mások, magasabbak, mint a mai főiskola követelményei.

A felsőoktatási törvény létrehozta a közösségi működtetésű intézmények fogalmát, a közösségi központokat. Itt arról van szó, hogyha egy közösség olyan képzést akar, amit nem tudnánk finanszírozni, de erre forrásokat szán, akkor legyen erre módja. Ebben a közösségi központban meglévő egyetemek tudnak kihelyezett képzéseket indítani, ahol a diplomát ők adják, de a finanszírozásnak a jelentős része a közösségtől származik.

Az intézményirányítás területén is van számos olyan új elem, ami eddig nem volt. Létrejött a konzisztórium, melynek az a lényege, hogy külső szakemberek segítik a felsőoktatási intézmények működését bizonyos stratégiai ügyekben. A világon mindenhol létezik ilyen típusú – a fenntartó által felkért – szervezet, például Németországban, Amerikában, az angolszász egyetemeken, és ugyanilyen fenntartó testülete van Magyarországon az egyházi egyetemeknek és a magánintézményeknek is. Csak annyit tettünk, hogy ugyanezt létrehoztuk az állami intézmények számára is.

A második lényeges elem a bolognai rendszer átvizsgálására vonatkozik, amelyet tíz éve vezettünk be. A 2005-ben létrehozott szakstruktúrát elemeztük végig, tehát mintegy 650 képzési kimenetet, mindezt a Magyar Rektori Konferencia szakbizottságainak a szervezésében. Ezeken az egyeztetéseken részt vettek a kamarák, valamint a társminisztériumok is. Az volt a célunk, hogy megnézzük, jó-e ma is az a rendszer, amit tíz éve meghatároztunk, hiszen a világ 10 év alatt sokat változott. Április 21-én a Felsőoktatási Kerekasztal ülésén is azt tapasztaltuk, hogy vannak még nyitott kérdések, amelyekkel tovább foglalkozunk az egyeztetések során.

Vizsgáltuk továbbá, hogy jó-e még az a felsőoktatási intézményi struktúra, ami az elmúlt 25 évben kialakult. Meg kellett állapítanunk, hogy nem jó, mert nem működik optimálisan. Ha megnézzük bizonyos intézmények hallgatói létszámát, látjuk, hogy van olyan, amelynek 2008-ban még 7000 hallgatója volt, de mára a hallgatói létszám 2000-re csökkent. Nyilvánvaló, hogy az egykor 7000 hallgatóra felépített struktúrát – amelynek része az infrastruktúra, az oktatói stáb stb. – nem lehet hatékonyan működtetni 2000 hallgató esetén. Ez feltétlenül indokolja a rendszer áttekintését. Fontos azonban tisztázni: nem szűnik meg felsőoktatási hozzáférés, tehát ahol ma van felsőoktatási intézmény, ott továbbra is lesz.

− A vidék szempontjából különösen fontos ez, hiszen a felsőoktatási intézmények – főként vidéken – kulturális centrumot is jelentenek.

− Igen, éppen emiatt! Tudjuk, hogy egy felsőoktatási intézmény nemcsak oktat, kutat, hanem kulturális lehetőséget, közösségi teret is teremt. Mit jelent ez konkrétan? A felsőoktatási intézmény rendelkezik olyan tudással, amellyel segíteni tudja a vállalatok működését, részt vesz a felnőttképzésben, de gyakran szervez koncertet, kiállítást is. Ha egy felsőoktatási intézmény megszűnne, ezeket a funkciókat nehezen tudná más átvenni, alaposan meg kell gondolnunk, mit és hol változtatunk. Marad tehát mindenütt felsőoktatási hozzáférés, sőt, az említett közösségi működtetésű intézmények rendszerét úgy szeretnénk kialakítani, hogy ott is legyen intézmény, ahol jelenleg nincs.
Felmértük, hogy Magyarországon hol lenne szükség felsőoktatási intézményre, ugyanakkor egyfajta racionalizálást is végre kell hajtani, mert nem járható út, hogy Nyugat-Magyarországon egymástól 60 km-re lévő intézmények mindegyike indít gazdasági képzést, 20‑20 hallgatóval. A cél az lenne, hogy osszák meg egymás között a feladatokat! Ez az átalakítás lényege.

− Jó hír, hogy többszörös a túljelentkezés a duális felsőoktatási szakképzésre. Miben látja e képzésforma sikerének titkát?

− 2012-ben Kecskeméten indítottuk el ezt a típusú képzést. Elég nehéz ez a képzési forma, sokat kell dolgozniuk és tanulniuk a hallgatóknak, mert itt a vállalat is megjelenik mint képzőhely. Mégis magas az érdeklődés, mert pontosan értik a hallgatók, hogy itt olyan tudást szereznek, amivel utána bárhol el tudnak helyezkedni. Ez indokolja a nagyon magas jelentkezési arányt is: Kecskeméten már 2012-ben is hatszoros volt a jelentkezés, most nyolcszoros.

Annyira sikeres lett a duális képzés első bevezetése, hogy ez év szeptemberétől 21 egyetem 350 vállalattal, több mint 1100 hallgató duális formájú képzését vállalta. Most azt kell megvizsgálnunk, hogy ahol ez a képzésforma nem alkalmazható, ott milyen más megoldásokat vezethetünk be az oktatási innovációra, hogy a hallgatók számára a tudásátadás és a tudásszerzés élményét az eddiginél magasabb szinten biztosíthassuk.

− Mit jelent a felsőoktatás tervezett átalakítása az idén vagy a közeljövőben érettségizők számára? Milyen lépéseket tervez az Államtitkárság, és milyen ütemezésben, hiszen nagyon fontos a kiszámíthatóság, a tervezhetőség a középiskolás diákok számára.

− Ezek a változások nagyon pontosan meghatározottak, a felvételi rendelet nagyon sok mindent rögzít. Az egyik fontos változtatás a teljesítményről, a minőségről szól. 2020-tól kötelezővé tesszük a középfokú „C” típusú nyelvvizsgát mindenki számára, aki felsőoktatási intézményben akar továbbtanulni. Azt hiszem, ez ma Európában, Magyarországon nem egy bonyolult elvárás, hiszen nem a húsz évvel ezelőtti állapotról van szó, amikor nem volt lehetőségünk a nyelvgyakorlásra. Most, ha bekapcsolom a tv-t, kezembe veszem a telefont, felülök a vonatra és elmegyek egy másik országba, minden komplikáció nélkül gyakorolhatom a nyelvet. Igaz, a nyelvtudás egyik feltétele, hogy le kell ülni és meg kell tanulni. 2020-ig még van öt évünk, tehát ez a változtatás elsőként az általános iskola 7. és 8. osztályába járó tanulókat érinti. A szigorítás üzenete: aki egyetemre akar menni, az tanuljon többet.

Ugyanez igaz az emelt szintű érettségire is. Legyen magasabb a követelmény! Hajlamosak vagyunk alulértékelni gyerekeinket, tanárainkat egyaránt. A munkaadóknak minőségi szakemberekre van szükségük; már nem a nyelvtudás hiánya a legnagyobb probléma, hanem a jó minőségű szaktudás. Ez az, amit a vállalatok igényelnek, ez segíti, ösztönzi a fejlődésüket. Azt gondolom, ha van megfelelő motiváció, akkor a gyerekek nagyon sok mindenre képesek.

Ez év szeptemberétől a felsőoktatási intézményrendszerbe bekerülők számára lesz egy érdekes változás: minden hallgató kompetenciáját megmérjük egy olyan teszt segítségével, amely megmutatja, hogy a tanuló milyen tudással, kapacitással rendelkezik bizonyos területeken, és hogyha ez nem elég a tanulmányai elvégzéséhez, akkor például felzárkóztató kurzusok meghirdetésével igyekszünk segíteni neki a diploma megszerzésében; célunk a lemorzsolódás arányának csökkentése. Terveink szerint az egyetem végén is megmérjük majd, mit tett hozzá a képzés a hallgatók kompetenciaszintjéhez, hiszen így tudjuk minősíteni magunkat, az egyetemeket, az oktatókat.

− Hol áll hazánk nemzetközi szinten a diplomások számát tekintve? Melyek azok a nemzetközileg elismert képzési formáink, amelyekkel már ma is a világ bármely pontján érvényesülhetnek a magyar diplomások?

− A diplomások számát illetően különböző mutatók állnak rendelkezésünkre. Az Európai Unió a 30−34 éves korosztálynál 40%-ban határozta meg a diplomások kívánatos arányát. Magyarország egy alacsonyabb számot vállalt (30,4%-ot), de ezt már tavaly lényegesen túlléptük, ezért aztán a felsőoktatási stratégiában 35% lett a kitűzött cél. A 31%-os aránnyal már most is magasabb szinten állunk a volt kelet-európai országok jelentős részénél. A volt szocialista országok közül Lengyelország az egyetlen, ahol jobb eredményeket tudnak felmutatni. Itt az a kérdés, hogy a társadalom és a gazdaság szerkezete mennyi mérnököt, bölcsészt, illetve egyéb társadalomtudóst igényel. Ha ez módosul, mert kiderül, hogy már az összeszerelő soron is felsőfokú végzettségű szakemberekre van szükség, akkor persze ezen változtatnunk kell, de én azt hiszem, nem állunk túlzottan rosszul.

Hogy melyek azok a képzéseink, amelyek világszínvonalon is megállják a helyüket? Az egyik ilyen az orvosképzés. Magyarországon jelenleg 9000 külföldi orvostanhallgató tanul a négy orvosi egyetemünkön, mindenki megelégedettségére. Az is látszik, hogy a magyar orvosokat szeretik, szívesen alkalmazzák külföldön. Személyes véleményem szerint az egészségügyi rendszer átalakításával a végzett diákokat itthon lehetne tartani, és emellett több orvost kellene képezni. Az óvodapedagógus-képzésünk is rendben van, hiszen tudunk német nyelven, Bécsben ilyenfajta kihelyezett képzést folytatni. Műszaki képzéseink bizonyos része szintén európai színvonalú; tehát több olyan terület van, ahol versenyképes a magyar felsőoktatás. Persze van azért egy másfajta megközelítése is ennek a kérdésnek. A kiválósági listákon szerepelni fontos, mert összemérhetjük magunkat a többiekkel. Viszont nem a kiválósági listán elért eredmény a cél, hanem az, hogy a magyar felsőoktatás a magyar társadalom igényét magas szinten kielégítse; ezt követően a listákon is megmutatkoznak majd a jó eredmények.

− Államtitkár úr évtizedek óta egyetemi tanár. Milyennek látja a hallgatók jelenlegi viszonyát az oktatáshoz? Megmaradtak-e azok a tudományos körök a nagy professzorok mellett, mint pl. Szentgyörgyi Albertnél annak idején?

− Ma is vannak kiváló karakterek, és a hallgatók sem változtak. A választási lehetőség viszont kinyílt. Amikor én jártam egyetemre, fölvettek 30 tanulót egy tankörbe, és ebből 29 elvégezte, mert nyilván a 30 legjobbat vették föl. A rendszerváltozáskor mintegy százezer volt a hallgatói létszám a felsőoktatási intézményekben, 2005-ben ez 420 ezerre emelkedett, tehát megnégyszereződött; azóta ugyan csökkent, de most is mintegy 300 ezer a hallgatók száma. Nyilván ennek több indoka van. Ma igazán az a kérdés, mit akarunk tanítani. Változik a világ, változnak a követelmények, változnak az értékek. Az én generációmra jellemző volt a fegyelem, hogy reggel felkelünk és 5-re járunk dolgozni. Ma már más értékek kerültek középpontba. Az Y generáció addig dolgozik, amíg motivált, aztán ha a motiváció megszakad, akkor változtat. Nagyon sok fiatal kollégám van, és hosszú ideig nem értettem, miért akarnak máshova elmenni. Ez egy másfajta generáció, mindenütt a világon, és ez nekünk, oktatóknak is egy másfajta követelményrendszert jelent. Hogyan tanítsak vagy motiváljak én hagyományos előadással egy olyan gyereket, aki 2 perc alatt letölti a smartphone-jára a BMW legújabb autójának a terveit, és megnézi. Nem mondhatom el úgy, ahogyan elmondtam 25 évvel ezelőtt, hanem nekem is más módon kell tanítanom. Ezeket a változásokat tehát meg kell érteni, el kell fogadni, figyelembe kell venni és alkalmazkodni hozzájuk.

(Az interjú 2015. április 22-én készült.)

 

 
– A közvélemény-kutatások szerint a Magyar Tudományos Akadémia hazánk legmegbecsültebb intézménye, amelyben döntő szerepe van a tudományosság szolgálatának. Melyek lennének Elnök Úr főbb javaslatai a jelenleg kidolgozás alatt álló felsőoktatási koncepcióra vonatkozóan?

– Véleményem szerint jó irányba indult el a felsőoktatási koncepció, de néhány területen még egy kicsit tovább lehetne fejleszteni. Az egyik terület a közösségi főiskolák rendszere, amihez egy jól meghatározott képzési célt kellene rendelni. Közismert, hogy a mai érettségi nem ugyanazt jelenti, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt: sokkal nagyobb a tudásanyag és több a szükséges képesség, amit meg kell tanítani, közben csökkent a tanulmányi idő (én még például szombaton is jártam iskolába). Sokkal több ma a középiskolás, mint annakidején, viszont kevésbé válogatott a csapat, ami azzal jár, hogy lassabban tud haladni a tanár az anyaggal. Egy mai érettségizőre már nem lehet úgy tekinteni, mint annakidején, hogy képes lenne államigazgatási feladatokat is ellátni. Ma több idő kell a képzéshez, és ezt a közösségi főiskolák tudnák biztosítani. Úgy gondolom, érdemes lenne megfontolni, hogy középszintű vezetőt, üzletvezetőt vagy közigazgatási dolgozót itt képezzenek, s ez a szak nyelvtanulást, fogalmazni tudást, jogi, statisztikai, közgazdasági alapismereteket nyújtson, így aki ezt elvégezné, valóban részt tudna venni a helyi közigazgatásban, új vállalkozások elindításában.

A másik javaslatom, hogy érdemes lenne elgondolkozni a nulladik egyetemi év bevezetésén. Ez az év szolgálna arra, hogy a hallgató tökéletesítse idegennyelv-tudását, megtanuljon helyesen fogalmazni, elsajátítsa a szükséges jogi és egyéb, általános intelligenciához tartozó alapismereteket, miközben megismerkedne az egyetem működésével, a különböző karok és szakok jellegével. Így megalapozottabban tudna később szakirányt választani. – Ez nyilván olyan javaslat, amelynek végtelen sok elemét át kellene gondolni (fizetős legyen-e vagy sem; milyen alapon lehessen bekerülni), de komoly lehetőséget látnék benne. Érdemes lenne megnézni az ezzel kapcsolatos nemzetközi példákat is, mert a piac sok információt közvetít, számos megoldásról mond jó vagy rossz ítéletet, amiről lehet vitatkozni, de nem biztos, hogy az a vitapartner nyer, akinek igaza van.

– Elnök úr milyen jövőképet szeretne látni a közoktatás, a felsőoktatás, valamint a tudósképzés tekintetében?

– Én azt szeretném látni, ha azok a problémák, amelyek vannak, megoldódnának. Például Európa nagy részén természetes, hogy – ahogyan annak idején a céhlegények – a mester szakos hallgatók, doktoranduszok más országokba utaznak, a képzésüket ott fejezik be, majd egy harmadik országban valamilyen gyakorlati képzésben vesznek részt, aztán visszatérnek a szülőföldjükre, a családjukhoz, hiszen az ember ott érzi magát a legjobban. Nekünk is be kell kapcsolódnunk ebbe a nemzetközi mozgásba: hogy a mi fiataljaink is megismerkedjenek más szemlélettel, más tudományos módszerrel, és aztán hazatérjenek; közben pedig külföldi fiatalok is jöjjenek hazánkba, hiszen tudományos munkát nem lehet nemzetközi együttműködés nélkül végezni.

– Professzor úr szerint mit jelenthet egy mostani középiskolás, egyetemista vagy egy fiatal tudós számára a nemzetközi kitekintés szempontjából az, hogy az internet révén kinyílt a világ?

– Az internet és az ahhoz kapcsolódó információs technológia hatalmas, de vitatott lehetőségeket nyitott.  Tanár és diák között nagy szerepe van a közvetlen, személyes kontaktusnak, bár annak is megvan a maga előnye, ha – egy speciálisabb, technológiai vagy technikai jellegű tárgy esetében – a világ legjobb előadójától nézhetünk meg egy nagyszerűen előkészített kísérletet. Tehát ezek a kurzusok, amelyeket százezrek vesznek föl és töltenek fel az internetre, úgy tűnik, megállnak a maguk lábán. Szerintem inkább arány és szervezés kérdése, hogy ezeket a kurzusokat milyen formában lehet beépíteni az itteni képzésbe, illetve kreditet rendelni hozzá.

Az életkortól való függetlenség is fontos szempontja az oktatásnak, de ez sem új találmány, gondoljunk csak „A jó pap holtig tanul” mondásunkra. Régen fölismerte az emberiség, hogy nem lehet a tanulmányokat befejezni, a tankönyvet végleg letenni, és attól kezdve azzal a tudással boldogulni, amit addig megtanultunk. A mai világban ez lehetetlen, hiszen évről évre nemcsak a technológia változik, hanem állandóan fejlődik és változásban van a világnak az a része, amellyel kapcsolatba kerülünk. Aki például nemzetközi cégnél dolgozik, nem tudhatja, hogy jövőre nem Kínában vagy Dél-Amerikában találja-e magát, esetleg nem kell-e kínai vagy dél-amerikai partnerrel tárgyalnia. Nyilvánvaló, hogy a meglévő tudásunkat folyamatosan újra és újra bővítenünk kell.

A felsőoktatási koncepcióra visszatérve, szerintem nagyon fontos, hogy magát a koncepciót is állandóan alakítani, csiszolni kell, annak megfelelően, ahogyan a világ fejlődik és az oktatási módszerek változnak. Ebben teljesen egyetértünk Palkovics László államtitkár úrral. Ehhez az állandó alakításhoz pedig szükséges, hogy az egyetemeknek meglegyen az autonómiájuk, amely révén kísérletezni tudnak, illetve újszerű megoldásokat találhatnak az oktatás témájában, vagy módszertanában, hogy aztán, amikor azok elterjednek, legyenek olyan fölkészült oktatók, akik át tudják venni ezeket az új módszereket.

– A felsőoktatás esetében mindig felmerül a tanárképzés ügye, hiszen az óriási technikai, módszertani változásokra fel kell készíteni a hallgatókat. Hogyan segíti a felsőoktatást e tekintetben a Magyar Tudományos Akadémia?

– Az egyik ilyen segítség az egész társadalmat érintő, kutatási programként meghirdetett szakmódszertani pályázatunk. Tervezzük ennek folytatását, reméljük, tudunk hozzá forrást szerezni.

Az Akadémia rendezvényekkel, programokkal is igyekszik felkelteni a fiatalok érdeklődését a tudományok, valamint a tudományok közvetítésének igénye iránt. Ebben az évben rendezzük a Fény Évét, melynek kapcsán az iskolákban érdekes, színes bemutatókat tartunk. Az ilyen programokkal nemcsak azt tudjuk elérni, hogy a diákok megszeretik a fizikát vagy a kémiát, hanem ha látnak egy lelkesen magyarázva bemutatott érdekes kísérletet, talán maguk is kedvet kapnak ahhoz a tevékenységhez, tudományterülethez, akár annyira, hogy később életpályának válasszák. Ilyen módon reméljük, hogy többen fognak majd a jövőben tanárnak jelentkezni.

A magam részéről örömmel látnám, ha a jelenleginél szorosabb együttműködés lenne az egyetemek és a középiskolák között. Biztos vagyok abban, hogy az egyetemi hallgatók, akik nemrég még középiskolába jártak, a jelenleginél nagyobb feladatokat tudnának vállalni a középiskolák tehetséges diákjainak szakköri versenyre felkészítő és egyéb foglalkozásaiban. De arra is van lehetőség, hogy igazi tudományos kutatásban vegyenek részt középiskolás diákok. Ilyen programokat az akadémiai intézetek már ma is szerveznek, és úgy gondolom, lesz még lehetőség ezek továbbfejlesztésére.

(Az interjú 2015. május 7-én készült.)