Olvasási idő: 
13 perc
Author

„Ez élmény volt mindenkinek”

Interjú Szlama Tibornéval

A Kisnánai Szent Imre Általános Iskola tantestülete az elsők között vezette be a Komplex Alapprogramot (KAP). Az első reakciókról, motivációjukról és a tanév tapasztalatairól Szlama Tiborné intézményvezetőt kérdeztük.

Ha jól tudom, az Önök intézménye már a bevezetési szakaszban csatlakozott a Komplex Alapprogramhoz. Miért?

Ennek több oka is volt. Először is rendkívül innovatív tantestületben dolgozom: mindig is szerettünk az elsők között lenni – legyen szó tehetségpont létrehozásáról vagy boldogságórák bevezetéséről. Úgy gondoljuk, nagyszerű lehetőség valami újba kezdeni, akár tevőlegesen is alakítva egy-egy új projektet, módszert. Lényegében tehát a KAP-hoz való csatlakozás sem volt kérdés számunkra. Sőt, mások is tudták ezt rólunk, ezért a tankerületi központ tájékoztatóján az igazgató asszony külön is felhívta a figyelmemet arra, hogy ez a módszer „nekünk való” lenne. Az egyik TÁMOP-pályázat keretében már évekkel ezelőtt jártunk a hejőkeresztúri mentoráló intézményben a Komplex Instrukciós Program (KIP) kapcsán. (A Komplex Instrukciós Program olyan tanítási módszer, mely lehetővé teszi a tanárok számára a magas szintű csoportmunka szervezését azokban az osztályokban is, ahol jelentősek a tanulók közötti tudásbeli és kifejezőkészséget érintő különbségek – a szerk.) A látottak alapján már akkor megfogott bennünket az a módszer, sőt el is kezdtünk ennek szellemében dolgozni, de akkor még nem volt lehetőségünk a csatlakozásra, és az adaptációnk sem volt sikeres. Amikor tehát lehetőség adódott a KIP-et is magába foglaló Komplex Alapprogramot megvalósítani, örömmel csatlakoztunk. Annál is inkább, mivel mindenképpen szerettünk volna javítani a kompetenciamérésünk eredményein: csalódottan láttuk ugyanis, hogy a különböző programok, a lehetőségek, a felzárkóztató foglalkozások, tehetséggondozás ellenére sem tudunk ebben sokkal előrébb lépni.

Vannak, akik inkább kötöttségként élik meg a változásokat…

Sokan talán azért nem akarnak egy-egy szakmai újítás bevezetésekor az elsők között lenni, mert félnek, hogy mintaintézménnyé kell válniuk, és velük szigorúbbak lesznek az adott módszer kidolgozói. Mi viszont azt tapasztaltuk – és ezt azóta is mindenkinek elmondjuk, aki ellátogat hozzánk –, hogy a Komplex Alapprogramot minden intézmény a saját képére formálhatja, és megőrizheti korábbi hagyományait, sőt ebben segítenek is a KAP szakmai támogatói. Személy szerint ezt tartom a Komplex Alapprogram egyik nagy erősségének: gyakran látogattak meg bennünket szakmai támogatók, akik nem a szabályokat hangsúlyozták, nyitottak voltak a közös gondolkodásra. Segítettek átalakítani, illetve adaptálni a már meglévő jó gyakorlatainkat a KAP kívánalmainak megfelelően, meghallgatták észrevételeinket, javaslatainkat. Szükség esetén módosítottak az előírásokon – lényegében tehát számos konzultáció eredményeként a mi intézményünkre szabtuk, formáltuk a programot. Így a következő tanévtől már új, részben általunk kialakított „színfoltokkal” indul el nálunk az oktatás.

Melyek voltak ezek a „színfoltok”?

Jó példa az Életgyakorlat-alapú alprogrammal kapcsolatos esetünk. Eleinte úgy gondoltuk, hogy a Komplex Alapprogram elektronikus tudástára segítségével vezetjük be nálunk az alprogramot, így az ott lévő tematikák, foglalkozástervek alapján indultak el a kollégáim. Rövidesen szembesültünk azonban azzal, hogy míg a többi KAP-os óra „felpörgeti”, tevékeny munkára sarkallja a gyerekeket, addig az Életgyakorlat-alapú alprogram inkább az elmélkedősebb feladatokat részesíti előnyben, mivel tanulóközpontúan, a személyiségfejlesztés oldaláról közelíti meg az adott tevékenységet. Szakmai támogatóink együttműködésével találtuk meg az áthidaló megoldást: a kulcs a madárbarát tankertünk lett. Ökoiskolaként ez a projekt mindig is fontos volt számunkra, és sikeresen integráltuk is az alprogramba – jelentős mértékben aktivizálva a tanulókat. A másik saját színfolt a palettánkon a „Te órád” foglalkozással kapcsolatos. Ez lényegében a hajdani szakkörök, illetve a korrepetálás szisztémájának megfelelően a gyerekek igényeihez alkalmazkodó óratípus: a felzárkóztatás, a tehetséggondozás speciális, személyre szabott alkalmait jelenti. Eleinte éppen ezért kevesebbet foglalkoztunk vele, de három hónap sem kellett hozzá, hogy felismerjük a fontosságát, és tartalmat adjunk a foglalkozásoknak: a korábban már jól működő tehetséggondozó műhelyeink, illetve boldogságóráink adták ezen órák tartalmának gerincét. Mindkét adaptációnk igen sikeresnek és hatékonynak bizonyult.

Említette, hogy korábban már próbálkoztak „KAP-szerű” órákkal, szerényebb eredményekkel. Milyen változást hozott a KAP-hoz való csatlakozás e téren?

A rendszer átfogó ismerete nélkül nem célszerű a Komplex Alapprogram egy-egy elemét ötletszerűen adaptálni. Mi is beleestünk ebbe a csapdába: nagyon tetszettek a Hejőkeresztúron látott státuszkezelő órák, de nem tudtuk ezeket hatékonyan „rekonstruálni”. A mi csoportjainknak sokszor még tanári segítséggel is nehézséget jelentett egy-egy feladat megoldása. Mindez szinte pillanatok alatt változott meg, amikor csatlakoztunk a Komplex Alapprogramhoz, és a szakmai támogatónk segítségével már nyílt végű feladatokat adtunk az egyes csoportoknak: egyre jobb lett az órai hangulat, ami azonban nem ment a munka rovására – éppen ellenkezőleg: a gyerekek örömmel és könnyedén végezték órai feladataikat. Hasonló helyzet alakult ki a táblajátékokkal is: már korábban bevezettük őket az iskolában, de lényegében csak a szabadidő hasznos eltöltésére használhatták ezeket a gyerekek. A Logikaalapú alprogram bevezetésével azonban a játékok szervesen beépültek a tanórákba, a készség- és képességfejlesztés, valamint a gyakorlás fontos eszközeivé váltak.

Változott-e az osztályok közösségi élete a Komplex Alapprogram hatására?

Igen, elsősorban a KAP által igényelt együttműködésnek volt fontos szerepe ebben. Köztudott, hogy egy osztályteremben igen nehéz a státuszkezelés, hiszen a pedagógusnak szem előtt kell tartania az egyéni értékeket és készségeket, képességeket, akármennyi gyerek jár is az osztályába. Nem véletlen tehát, hogy régebben ezt kevéssé hangsúlyozták a tanári munkában – ma már jobban odafigyelünk erre. Ha egy osztályteremben csoportmunka folyik, és a csoport nyílt végű feladatot kap, akkor a csoport meg tudja oldani, hiszen mindenki hozzátehet valamit a feladathoz. Ez komoly sikerélményt jelenthet minden tanulónak, és támogatja a közösségépítést is. Mindez természetesen nem egy pillanat műve, hanem hosszú folyamat eredménye, hiszen a közösségi létet mindenkinek tanulnia kell.

Hogyan zajlott a Komplex Alapprogram bevezetése az intézményben? Hogyan reagáltak a gyerekek az újfajta órákra?

Nem okozott különösebb gondot az „átállás” – gyorsan meg is történt. Az eredmények természetesen csak később mutatkoznak meg, de már most is tapasztaltunk pozitív osztálytermi változásokat. Jó példa erre az órai magatartás: jóval kevesebb a rendbontás, a fegyelmezés a komplex órákon. Sőt, maguk a gyerekek hívták fel a figyelmet arra, hogy sokkal fegyelmezettebben dolgoznak ezeken az órákon, mert érzik, hogy figyelnek rájuk a többiek. Három-négy hónap elteltével már bennük is tudatosodott, hogy a komplex órákon könnyebben megértik a feladatokat és aktívabban részt vesznek a munkában. Így nem is unatkoznak – a rendbontásra pedig lényegében nem marad idejük, és kedvük sincs hozzá. Örömmel látjuk tehát, hogy ők is érzékelték a változást, és meglepően tudatosan tekintettek saját órai viselkedésükre is. Arról nem is beszélve, hogy hatalmas lépést jelent a hátrányos helyzetű, illetve magatartási problémákkal küzdő tanulók integrálásában. Komoly feladat elé állított a Komplex Alapprogram bevezetése az első osztályban, hiszen a kisdiákok még ismerkedtek az iskolai élettel, se írni, se olvasni nem tudtak. Esetükben ezért a csoportmunka elsajátítására került a fő hangsúly. November-december táján, amikor órát látogattam náluk, már igen eredményesen tevékenykedtek együtt.

Milyen volt a pedagógusok visszajelzése?

Intézményvezetőként ragaszkodom ahhoz, hogy „közös akarattal”, minél nagyobb tantestületi támogatással szervezzem az iskola szakmai munkáját. Különösen igaz volt ez a Komplex Alapprogram bevezetésére, mivel ragaszkodtam hozzá, hogy minden pedagógus részt vegyen benne. Nyilvánvalóan nem tehettem megosztottá az iskolai munkát, és arra sem kényszeríthettem a tanulókat, hogy például az első osztályt a Komplex Alapprogram szellemében végezzék, a másodikat „hagyományos” tanterv szerint, a harmadikat ismét a KAP kívánalmainak megfelelően… Ráadásul igen hatékonynak ítéltük a Komplex Alapprogram rendszerét, tehát eleve úgy éreztük, hogy hátrányba kerülnek azok az osztályok, amelyek nem így tanulnak.

Tapasztalataink szerint a felkészülés a kezdeti időszakban a korábbiakhoz képest több energiát igényel a pedagógusoktól, de e téren is komoly mentori segítséget kaptunk. Egy idő után egymás felé is megnyíltak a kollégák, egyre kevésbé tartottak a jó szándékú kritikától, és a mentor javaslatait, javításait is megosztották egymással.

Teambeszélgetések kezdődtek, és megerősödött a kollégák közötti együttműködés is, hiszen rájöttek, hogy együtt sokkal könnyebben dolgoznak. Volt arra példa, hogy lyukasórájukban órát látogatva beültek a gyerekek közé a csoportmunka idejére, hogy ilyen módon is segítsék kollégájuk munkáját, és arra is, hogy egy óratervet csak egy közvetlen kolléga véleményezése után küldtek el mentori konzultációra. Természetesen mi sem mindig örültünk a program által megkívánt pluszfeladatoknak, de az év végi értekezleten megfogalmaztuk, hogy sokkal több pozitív oldala volt, mint negatív (még akkor is, ha ezt utólag könnyebb belátnunk). Közvetlen kollégáink tapasztalatain túl nagyon fontos számunkra az is, hogy az elmúlt év során igen sok intézményből látogattak el hozzánk (még Debrecenből is fogadtunk vendégeket!). Nyitottak voltunk, és az volt a jelszavunk: „Ha segítetek együtt gondolkodni, akkor mi is javíthatunk, és ti is tanulhattok belőle.” Szerencsére számos pozitív visszajelzés feledtette az év során felmerülő esetleges nehézségeket. Nagy öröm számunkra az is, hogy alakulóban van a KAPOCS-iskolahálózat, amely már most komoly szakmai támogatást jelent.

Kaptak-e visszajelzést tanítványaik szüleitől?

Természetesen. Kezdetben szokatlan volt számukra a program néhány eleme (például a házi feladatok hiánya) vagy az egész napos, délutánig tartó tanítás, és nem feltétlenül értették, még gyermekeik otthoni beszámolóiból sem, hogy pontosan milyen az új rendszerű oktatás, mit is takar a Komplex Alapprogram, annak ellenére, hogy lehetőségeink szerint folyamatosan tájékoztattuk őket az iskolai történésekről. Nem meglepő tehát, hogy különös hangsúlyt fektettünk a nyílt napokra és azokon belül is a komplex órák látogatására. A szülők részt vehettek a csoportmunkában is, és így közvetlenül megtapasztalhatták, hogyan is dolgoznak gyermekeik a KAP óráin. Sokan álltak fel a következő mondattal: „Az én időmben miért nem voltak ilyen órák?” Azt gondolom tehát, hogy az ő számukra is pozitív a kép.

Mi volt a legfontosabb változás, amelyet a Komplex Alapprogram hozott intézményükbe? Mit kaptak a KAP-tól?

Nagyon fontos volt számunkra a Komplex Alapprogram projektmenedzsmentjének támogatása és nyitottsága. Nagyon nagy pozitívum, hogy nem engedik el az ember kezét, hanem folyamatosan nyomon követik a munkáját, sőt kíváncsiak a meglátásaira, véleményére. Nagy élmény volt a szakmai támogatók látogatása: meghallgatták tapasztalatainkat vagy akár problémáinkat, és hatékonyan segítettek is a megoldásukban. Komoly hajtóerőt jelentett kollégáink szakmai érdeklődése, hiszen annak ellenére, hogy csak most kezdtük alkalmazni a programot, több településről is érkeztek hozzánk pedagógusok (Boldog, Verpelét, Debrecen), akik kíváncsiak voltak a tapasztalatainkra. Egyik legfontosabb élményünk a kompetenciaméréssel kapcsolatos. Nem tudjuk még az eredményét, de fontos pozitív tapasztalatunk volt ennek kapcsán, hogy – a mérésvezető kollégák elmondása szerint – a korábbi években tapasztaltaknál sokkal jobban tudtak figyelni a gyerekek, és aktívabbak is voltak feladatmegoldás közben. Összességében azt mondhatom, hogy a Komplex Alapprogram mindenki számára élmény volt: gyereknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt fontos és jó tapasztalatot jelentett.