„Ez a program valódi megújulást hozhat”
Interjú a Komplex Alapprogram bevezetéséről Bögös Istvánnal, a ceglédi Várkonyi István Általános Iskola igazgatójával
Bár még csak rövid idő telt el a bevezetése óta, talán már be tud számolni a Komplex Alapprogrammal kapcsolatos első tapasztalatokról. Miben látja a program legfontosabb előnyeit a Várkonyi István Általános Iskola igazgatójaként?
Köztudott tény, hogy iskolarendszerünk erősen szelektáló, és szinte konzerválja a gyerekek szociális státuszából adódó hátrányokat. Bár megpróbáljuk ezeket a hátrányokat kompenzálni, változást nagyon nehéz elérni. Mindez megmutatkozik a kompetenciamérés eredményeiben, az iskolai hiányzásokban, a magatartási problémák szaporodásában. Vég nélkül tudnám ezeket sorolni, és minden szakmai vagy magánbeszélgetés során eljutunk arra a közös álláspontra, hogy a családi háttér nagymértékben meghatározza az iskolai eredményességet és végső soron a jövőbeli ambíciókat, az érvényesülést.
Tudjuk, hogy nincsenek csodák, de ha minden változatlan marad, és csak sopánkodunk, akkor nem várhatunk fejlődést, eredményt. Véleményem szerint a Komplex Alapprogram abban segíthet, hogy élményszerűvé tegyük az iskolai tanulást, az ismeretszerzést.
Intézményvezetőként azt is fontosnak tartom, hogy ne csak a gyerekek motiváltságát és sikerélményét növeljük, hanem a pedagógusokét is. A tanítás-tanulás egy folyamat, az eredményessége közös öröm, amihez közös munkán át vezet az út. Lehet, hogy ez közhelyesen hangzik, de attól még igaz. Egy osztályközösség számára nem lehet felhőtlen boldogság a mindennapi közös munka, ha vannak leszakadók, akik a kudarcokat devianciával kompenzálják, vagy kerülik az iskolai kudarcokkal való szembesülést, így magát az iskolát.
A pedagógusok is így gondolkodnak az iskolájukban?
Néhány évvel ezelőtt felmerült az iskolaközpontok terve, benne az akkor még „KOALA” nevet viselő koncepcióval. Ugyanakkor ez az irány nem valósult meg, a Komplex Alapprogram más célokat szolgál. Mielőtt a mostani Komplex Alapprogrammal megismerkedtünk, már volt információnk a hejőkeresztúri iskola által meghonosított és elterjesztett Komplex Instrukciós Program (KIP) eredményeiről. Nevelőtestületünk több mint 90%-ban egyetértett azzal, hogy csatlakozzunk a Komplex Alapprogramhoz. Az iskolánk pedagógusai mindig is nyitottak voltak az innovációra, főleg ha azt látták, hogy nem pillanatnyi divatokról, hanem átgondolt, tartalommal megtöltött programokról van szó.
Miért fontos a személyközpontú nevelést-oktatást lehetővé tevő módszertani kultúra megerősítése a köznevelési intézményekben, illetve konkrétan az Önök ceglédi iskolájában?
Akik az elmúlt 30-35 évet a közoktatásban töltötték, azok átélhették a reformok üldözte reformokat. Ebbe bele lehetett szédülni, bele lehetett fásulni. A módszertani kultúra megújítása nem új keletű gondolat. A kreatív pedagógusokra mindig is jellemző volt az új utak keresése, nevezhetjük ezt innovációnak is. Keresték a hatékony, élményszerű és izgalmas módszereket, az új megoldásokat az oktatásban, és ha rábukkantak ilyenre, akkor természetesen kipróbálták, majd bevezették, kollégáiknak is továbbadták a tapasztalataikat. Azoknak a pedagógusoknak, akik a tanulók személyiségét szem előtt tartva oktattak-neveltek, nem kellett sokat magyarázni a szakmai továbbképzéseken a differenciálásról. Ez ma is így van. Elmondhatom, hogy a fiatal kollégák is igénylik a módszertani tapasztalatok átadását, saját módszertani kultúrájuk erősítését, fejlesztését. A mi iskolánkban különösen fontos a módszerek gazdag tárháza az oktatás, a nevelés során.
Milyen arányú a nehéz sorsú, hátrányos helyzetű diákok létszáma az iskola tanulói között?
Iskolánkban is érzékelhető az, ami országos szinten tapasztalható: növekszik a hátrányos helyzetű és a csonka családok száma, aránya. A mi iskolánk esetében ez 12 százalékot jelent. Az is érzékelhető, hogy a tagozatos osztályok, illetve az általános tantervű osztályok hagyományos elosztása több hátránnyal jár. Az utóbbiak sokszor partvonalon kívülinek érzik magukat, egyre motiválatlanabbak. Belekerülnek egy örvénybe, amelyből nagyon nehéz szabadulni. Azt is mondhatnám, hogy egyenes út vezet a leszakadáshoz.
Ebben a tanévben szakítottunk ezzel az osztályszervezéssel, és heterogén osztályokba soroltuk az elsősöket. Számomra az is fontos volt, hogy ez ne felsőbb – azaz igazgatói – utasításra történjen. Kollégáim mondták ki, hogy próbáljuk meg, mert az eddigi módszer zsákutca.
Milyen gyakorlati megoldásokkal segítik iskolájukban a hátrányok leküzdését?
Három éve a felső tagozaton bevezettük a kompetenciafejlesztő órákat. Ezeken a foglalkozásokon gyakorlatilag olyan játékokkal, feladatokkal foglalkoznak a gyerekek, amelyek nem „tananyagízűek”. Három kollégám nagyon végiggondolt, megtervezett programot készített, amelyet lelkesen, a csüggedést legyőzve valósítanak meg óráról órára.
Nagy hangsúlyt helyezünk a környezetvédelemre, Örökös Ökoiskola vagyunk. Az ezzel kapcsolatos feladatok átszövik a mindennapjainkat. Emellett Örökös Boldog Iskola is vagyunk, a boldogságórákon a mindennapi együttéléshez szükséges kompetenciákat ismerhetik meg a gyerekek.
Iskolánk kis színjátszó palántái hol betlehemessel, hol színdarabbal örvendeztetik meg a kicsiket, nagyokat egyaránt. Rendszeresek nálunk a táncórák, a kézműves foglalkozások. Elmondhatom, hogy igazán változatos az iskolai életünk. Mindezt végiggondolva úgy vélem, hogy a Komplex Alapprogram egyes részeit, melyek a differenciált oktatáshoz kapcsolódnak, mi már évek óta megvalósítjuk, a program azonban számos újdonságot is kínál.
Milyen eszközfejlesztésre lenne szükségük a Komplex Alapprogram teljes körű megvalósításához?
A digitális fejlesztés folyamatossága nagyon fontos. Az utóbbi években jelentős digitális eszközfejlesztés volt a tankerületben. Ennek köszönhetően is kerülhetett minden tanterembe számítógép, projektor. De nem csak digitális a világ!
Ha valaki most adna tízmillió forintot, akkor kérnék még tízet! A Komplex Alapprogram nem fog működni csak lelkesedésből és hitből! Ahhoz, hogy a programot magas színvonalon tudjuk megvalósítani, szükségesek bizonyos eszközök. Igaz, a KAP kidolgozói törekedtek rá, hogy a program ne legyen túlságosan eszközigényes. A fogyóeszközöket – mint papír, írószer, tálca, doboz stb. – folyamatosan pótolni kell, ezt érdemes előre egyeztetni a fenntartóval. A logikai és fejlesztőjátékok, sporteszközök, sportszerek természetesen hozzájárulnak a program sikeres megvalósításához, és beszerzésük egyszeri feladat, de ha nem állnak az iskola rendelkezésére, kis kreativitással részben ez is áthidalható. Például a Művészetalapú alprogram keretében elkészíthetőek a Logikaalapú alprogramhoz szükséges játékok. Így a tanulók valószínűleg jobban meg is fogják becsülni az eszközeiket, hiszen saját maguk készítették őket.
Ön szerint mennyire lennének nyitottak a tanárok a Komplex Alapprogramhoz szükséges szemléletváltásra, a módszertani képzésekre?
Azt gondolom, valamennyien nagyon nyitottak lennének, hiszen látjuk, tapasztaljuk, hogy szükség van a megújulásra, a szemléletváltásra. De higgye el, rengeteg képzésen vagyunk túl! Voltak jobbak és kevésbé jók. Annyiszor volt már szó a változás szükségességéről az elmúlt évtizedekben, és oly sokszor éltek már vissza a „szemléletváltás és módszertani megújulás” szlogennel.
Viszont öröm volt látni, hogy a Komplex Alapprogram képzései során a pedagógusok élvezettel végezték a feladatokat. Jó volt látni, hogy a közösen végzett munka öröm, és több az eredménye, mint az egyedül végzettnek. Ez adhat hitet abban, hogy valóban jó ez a program, és az eredménye valódi megújulást hozhat.