április 5.
ÖRKÉNY ISTVÁN
102 éve született Örkény István. Az általa meghonosított műfajjal, egy egypercessel emlékezünk rá.
Egyperces groteszk egy groteszk életről
65 évesen, véletlenül tudta meg, hogy a Karinthy Frigyes szülőházával szemközti lakásban jött világra. A gimnázium hetedik osztályában megbukott magyarból; később felváltva járt két egyetemre, így vegyészmérnöki és gyógyszerészi diplomát is szerzett. Első novellája József Attila lapjában, a Szép Szóban jelent meg, mire apját a nyomozók értesítették, hogy rossz társaságba keveredett, legjobb, ha egy időre külföldre küldi.
A párizsi bohéméletet rövidesen munkatábor és ötévi hadifogság váltotta fel.
Az ötvenes években sorozatos botrányokat vívott ki írásaival. De legalább hasznát vehette eredeti végzettségének, amikor a mellőztetés ideje alatt egy gyógyszergyárban dolgozott.
A 60-as években felfedezték. Világsikert aratott a Tótékkal és a Macskajátékkal, az Egyperces novellákkal pedig megteremtette a „magyar abszurd” műfaját.
1973-ban végre megkapta a Kossuth-díjat. Két évtizeddel korábban már jelölték egyszer, s csak útban a Parlament felé értesült róla, hogy az utolsó pillanatban kihúzták a listáról. 1979 júniusában kórházi ágyon fejezte be Forgatókönyv című drámáját, s néhány nap múlva meghalt.
április 12.
SARKADI IMRE
53 éve halt meg Sarkadi Imre, mindössze 40 évesen, és máig tisztázatlan körülmények között. Magánéleti válsága hihetővé tenné az öngyilkosságot, utolsó műveinek végkicsengése azonban véletlen balesetként indokolja lezuhanását egy ház hatodik emeletéről.
Az író a nagy múltú városból, Debrecenből indult. Egy ideig jogot tanult, de 21 évesen megunta, és átnyergelt újságírónak. Több lapnál is dolgozott egyszerre; írt vezércikket, színházi kritikát, sporttudósítást egyaránt.
A háború után Pesten próbált szerencsét. A rutinból írt cikkek mellett már novellái, szociográfiái is megjelentek. Élénken foglalkoztatta az ország újjászületése, a parasztság helyzetének megváltozása. Ekkoriban vállalt szerkesztői állást a Falurádiónál, s így napról-napra szembetalálta magát a problémákkal, melyeket azután elbeszéléseiben fel is dolgozott. Írói mintaképe Móricz volt, hőseit pedig a gyerekkori vakációkon megismert tanyasi emberekről mintázta.
Az 50-es évek közepét az írói sikerek jellemezték Sarkadi életében: Körhinta címmel megfilmesítették Kútban című novelláját, melynek bemutatójára Cannes-ba is elutazhatott; elismerést aratott Verébdűlő című kötete és Szeptember című drámája, majd egymásután megkapta a József Attila- díjat és a Kossuth-díjat.
Bár családi élete rendezett volt, pályája pedig jól alakult, a politikai helyzet nyomasztó hatása őt is válságba sodorta. Meghasonlott önmagával, a társadalommal, a városi életformával, az értelmiségi léttel egyaránt. Több évi hallgatás és vívódás után egyszer csak mintha megtáltosodott volna. Két év alatt írta meg legjobb műveit: a Bolond és szörnyeteget, az Oszlopos Simeont, A gyávát és az Elveszett paradicsomot.
április 13.
EÖTVÖS KÁROLY
A századforduló körüli évtizedekben gyakran lehetett kisebb csődületet látni az Abbázia kávéház egyik sarokasztalánál. Egy testes, szakállas, selyemsapkás férfit ültek körül csodálói, s erdélyi származására utalva, tiszteletük jeléül csak Vajdának szólították. Ő volt Eötvös Károly, aki 98 éve halt meg.
Egy dunántúli birtokos nemes fiaként született 1842-ben. Apja 48-as honvéd volt, nem csoda hát, hogy már gyerekkorában átitatódott a szabadságharc eszméjével és a Kossuth iránti rajongással.
A jogi egyetem elvégzése után Veszprémben lett aljegyző, igaz, nem sokáig, mert 21 éves korában egy Habsburg-ellenes összeesküvésben való részvétele miatt várfogságra ítélték. A kiegyezés után parlamenti képviselőként és Deák Ferenc Pesti Naplójának munkatársaként tevékenykedett.
Ügyvédi hivatását sem hanyagolta el; pesti irodáját szinte elözönlötték az ügyfelek, aki pedig nem jutott be hozzá, nyugodtan felkereshette a kávéházban, ott is bárkinek szívesen rendelkezésére állt. Az emberek nemcsak szakmai tudását tisztelték, rajongtak humoráért és szórakoztató anekdotáiért is.
1899-ben egy addig ismeretlen oldaláról is bemutatkozott. Mindenki tudta ugyan, hogy remek szónok és sziporkázó stílusú elbeszélő, de azt nem gondolták, hogy szabadidejében le is írja történeteit. A Jókai szellemében papírra vetett novelláit, csevegő hangú közéleti portréit, a nagy perről megemlékező könyvét és az Utazás a Balaton körül című vaskos elbeszélésgyűjteményét egyaránt nagy tetszéssel fogadta a közönség, a magyar irodalomtörténet pedig becses értékként tartja számon.
