Évfordulók

Magánélete

Tragédiákkal teli magánélete volt. Egyik utolsó interjújában mondta: „Olyan tragikus életem volt, hogy abba többször is bele lehetett volna halni.” Férjével, Magyar Lajos újságíróval, az első világháború elején házasodtak össze, egyetlen fiuk 1915-ben született. 1922-ben férjét Moszkvába szállították, feleségével soha többé nem látták egymást.

Fiuk 17 éves korában követte apját Moszkvába. A színésznő még egyszer találkozott a fiával; a fiú nem kívánt hazatérni, sőt 1941-ben önként jelentkezett a frontra, s a Moszkva környéki harcokban eltűnt. Anyja húsz éven keresztül kerestette hiába a Vöröskereszttel.

Színházi pályája

A Színművészeti Akadémián 1914-ben végzett, Bajor Gizi évfolyamtársaként. Első szerződése a Vígszínházhoz szólt, majd pályája során számos jelentős színházban megfordult. Péchy Blanka kortársai közül kiemelkedett versmondó képességével. Ady költészetének egyik első népszerűsítője volt.

Kiváló nyelvtudásának köszönhetően 1928 és 1934 között a bécsi Max Reinhardt Társulat tagja lett, amely lehetőséget adott a nemzetközi színtéren való kibontakozásra. Hazatérése után a főváros szinte valamennyi nagy színházában játszott, majd a második világháború után a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1948-ban visszatért Bécsbe, ahol a magyar követség kulturális attaséjaként, valamint a Collegium Hungaricum igazgatójaként tevékenykedett. Mindeközben soha nem hagyott fel a színjátszással, és 1952-ben ismét visszatért a budapesti színházi életbe, a Magyar Néphadsereg Színházának, majd a Vígszínháznak volt tagja 1964-ig, amikor visszavonult színházi pályájától. 1959-ben elnyerte az Érdemes Művész kitüntetést.

Jóságos, megbocsátó, méltóságát őrző asszonyok szerepeivel tűnt ki. Színházi alakításai közül pár fontosabb: Eta (Földes Imre: Künn a bárány, benn a farkas), Ingrid (Ibsen: Peer Gynt), Násztya (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Ilonka (Molnár Ferenc: A vörös malom), Liza (Tolsztoj: Élő holttest), Az ápolónő (Maugham: A szent láng), Lehotay Mária (Karinthy F.: Holnap reggel), Vera Mihajlovna (Afinogenov: Kisunokám), Mama (Mesterházi L.: Pesti emberek) és Vronszkája (Tolsztoj: Karenina Anna).

Filmszínésznőként olyan filmekben játszott, mint A 9-es kórterem (1955), Gyalog a Mennyországba (1959) vagy a Fűre lépni szabad (1960).

Irodalmi munkássága

Színészi munkája mellett irodalmi tevékenysége is jelentős volt, írói pályafutása 1942-ben kezdődött, amikor megjelent első novellája a Magyar Nemzetben. A színpadtól való visszavonulása után írói tevékenysége felerősödött, több regényt és dokumentumregényt írt. 1958-ban jelent meg Jászai Mariról szóló életrajzi műve. A Hűséges hűtlenek című könyve Bulyovszkyné Szilágyi Lillát, a magyar színjátszás nagy alakját állítja középpontba. Fordítóként is dolgozott, Afinogenov Kisunokám című művét fordította magyarra. Szépírói munkásságának zárásaként jelent meg Este a Dunánál című könyve 1977-ben, amely egy emlékfüzér, mely életének és találkozásainak mozaikjait mutatja be.

Nyelvművelő tevékenysége

Péchy Blanka nemcsak a művészetekben ért el sikereket. Elkötelezetten ápolta a magyar nyelvet, az 1960-as években a Zeneművészeti Főiskolán tanított színpadi beszédet, jelentős szerepet vállalt a fiatal művészek oktatásában. 1960-ban alapította meg a Kazinczy-díjat, amelyet a szép magyar beszéd jutalmazására hozott létre. Így ír az alapítvány alapító oklevelében:

„A magyar nyelv szolgálatában eddig 46 esztendőt töltöttem színpadon, előadói pódiumon, s néhány évtizedet íróasztal mellett. Halálom után is szeretném szolgálni anyanyelvemet, mely nekem megélhetést, életemnek tartalmat, szépséget adott, ezért elhatároztam, hogy alapítvány segítségével adok lökést egy folyamatnak, melynek elindítását múlhatatlanul szükségesnek látom. Most milliós tömegek lépik át a művelődés küszöbét. Sokszoros felelősség hárul a szép magyar beszéd hivatásos terjesztőire és művelőire. Beszédkultúránk színvonala azonban korántsem kielégítő. Sőt, fájdalom, veszedelmes gyorsasággal süllyed. Gátat kell vetnünk a rossz hangsúly, értelmetlen tagolás, helytelen kiejtés mételyező hatásának. Sürgősen föl kell ébresztenünk a felelősségteljes érdeklődést az élő beszéd és anyanyelvünk szent ügye iránt. Bizonyosra veszem, hogy az alábbi alapítvány siettetni fogja e cél elérését, később pedig az érdeklődés folyamatos ébrentartását.”

A díjjal különösen a színművészeknek, a rádió- és televízióbemondóknak a figyelmét szerette volna felhívni az igényes, példamutató beszéd fontosságára, majd a kiejtési versenyek elindításával az ifjúságot és az őket nevelő pedagógusokat is bevonta a kedvezményezettek körébe. Önmagával vívott harcaiból, gyötrődéseiből könyv született Beszélni nehéz! címmel. Azonos címen 1976 novemberétől egészen haláláig vezette a rádióban indított nyelvművelő sorozatát, amely több mint 300 adást élt meg. 1986-ban néhai férje, Magyar Lajos emlékére díjat alapított újságírók számára.

Öröksége és emlékezete

Péchy Blanka életműve, amely a színjátszástól az irodalmon át a nyelvművelésig terjedt, a magyar kultúra gazdagításának szolgálatában állt. 1988-ban, 94 éves korában, Budapesten hunyt el. Megemlékezésül a Magyar Televízió sugározta az életét feldolgozó portréfilmet, méltó módon emlékezve gazdag és tartalmas életpályájáról.

Az általa létrehozott Kazinczy alapítvány 1994 óta adományoz évente Péchy Blanka-díjat pedagógusoknak.

„A Kazinczy-díjat megalapító Péchy Blanka érdemes művész születésének 100. évfordulója alkalmából, emlékét megőrizve, személye és nyelvművelő munkássága iránti tisztelet kifejezéseként, Péchy Blanka-díj létrehozását határozta el a Kazinczy-díj Alapítvány. A kuratórium a díjjal az élőbeszéd művelését szolgáló mozgalmakban kifejtett kiemelkedő tevékenységet kívánja elismerni, illetve jutalmazni.”

Végső nyughelye a budapesti Kerepesi temetőben található. Emlékét őrzi a Kazinczy-díj, a Péchy Blanka-díj, valamint számos kulturális rendezvény, a Beszélni Nehéz! mozgalom, amelyek Péchy Blanka szellemi örökségét ápolják és viszik tovább. Neve ma is a szép magyar beszéd, a színházi előadó-művészet és a kortárs irodalom szeretetével és ápolásával forrt össze.