Az 1490-es években, Kolumbusz Kristóf és Vasco da Gama felfedezéseinek köszönhetően Európa belépett a nagy földrajzi felfedezések korszakába. Az öreg kontinens területi nyújtózkodása már az észak-afrikai portugál terjeszkedéssel, Ceuta elfoglalásával (1415) és a Bojador-fok átlépésével (1434) megkezdődött. A következő évtizedekben portugál kolóniák létesültek a később fontos szerepet betöltő Zöld-foki-szigeteken, miközben hajóik egyre délebbre merészkedtek az afrikai partvonal mentén.
A 15. század második felében Portugália már kiterjedt kereskedelmi hálózattal rendelkezett a déli kontinensen, így Lisszabonba végeláthatatlanul özönlöttek a nemesfém-, fűszer- és rabszolgaszállítmányok. Részben ennek is köszönhető, hogy a portugál uralkodóház nem kívánt nyugatra új felfedezéseket indítani és köszönte szépen, de nem tartott igényt a portugál családba beházasodott Kolumbusz szolgálataira. Nem így az ibériai gazdasági vetélkedésben visszaszorult Spanyolország, ami minden lehetőséget megragadott Lisszabon ellenében.
Az évtizedes versenyfutás eredményeként 1494. július 2-án Aragóniai Ferdinánd és felesége, Kasztíliai Izabella ratifikálta a tordesillasi szerződést, melyben Spanyolország és Portugália felosztotta egymás között a világtengereket. Az egyezmény értelmében a portugál kézen lévő Zöld-foki-szigetektől hozzávetőlegesen 2000 kilométer távolságra egy meridiánt húztak a két sarkpont között, amelytől nyugatra a spanyol, keletre pedig a portugál uralkodó tarthatott igényt a megismert és még fel nem fedezett területekre.
Portugália számára Afrika kincseinek monopol kiaknázása volt az elsődleges szempont. Magabiztosan haladt előre az indiai szubkontinens, a mesés vagyont ígérő fűszerek felé, ám 1492-ben váratlanul megzavarták a diadalmas afrikai gyarmatosítását. Ebben az évben a spanyol katolikus uralkodópár elfoglalta az utolsó ibériai emírséget, Granadát, majd az Atlanti-óceánra küldte Kolumbusz Kristófot, aki októberre sikeresen megérkezett a karibi szigetvilágba. Hamarosan elterjedt a hír, hogy Spanyolország hajói eljutottak Indiába, ami egy csapásra diplomáciai bonyodalmakat idézett elő a két ibériai királyság között: úgy tűnt, hogy a spanyolok egyetlen expedícióval felülmúlták a portugálok addigi összes eredményét. A kibontakozó vitában természetesen a római Szentszék is igyekezett érvényesíteni akaratát: a muzulmán vallású Oszmán Birodalom európai térnyerése miatt az új földrészek megismerését a hittérítés szempontjából tekintette fontosnak. Valószínűleg VI. (Borgia) Sándor pápa spanyol származása is szerepet játszott abban, hogy az 1493-ban kiadott Inter caetera kezdetű bullájában a spanyolok számára kedvező módon bírálta felül a portugálok terjeszkedését. II. János portugál király a pápai oklevél szövege alapján a már meghódított afrikai birtokok feletti rendelkezési jogát is félteni kezdte. A portugál fél diplomáciai erőfeszítéseinek eredményeként 1494. június 7-én a Valladolid közelében fekvő Tordesillas városában megszületett az a szerződés, mely a történelem során először osztotta fel a világot két terjeszkedő európai birodalom között. Az egyezmény a VI. Sándor-féle bullák rendelkezéseit annyiban módosította, hogy a spanyol érdekszféra határát a Zöld-foki-szigetektől nem 100, hanem 370 liga távolságra (megközelítőleg 1554 km) állapította meg, és kiemelte, hogy a meridiántól keletre fekvő terület a portugál király fennhatósága alá tartozik. A tordesillasi szerződésben szereplő választóvonal pontos helyét egy közös expedíciónak kellett volna kijelölnie, erre azonban soha nem került sor. Ennek eredményeként az egyezményt a későbbiekben meglehetősen szabadon értelmezték, ám jelentősége csak az 1500-ban felfedezett Brazília gyarmatosításakor volt.
A tordesillasi szerződés kapcsán nem mehetünk el amellett, hogy a kontraktus csak a Föld nyugati oldalán jelölte ki az érdekszférák határát. Ez a hiányosság az 1520-as években, a Magellán-expedíció és a Fűszer-szigetek körül támadó spanyol–portugál konfliktus során tűnt ki, orvoslására a felek az 1527-es zaragozai szerződést találták kézenfekvőnek.
A világ teljes felosztására tett ibériai központú kísérlet azonban már nem rendelkezett annyi gyakorlati jelentőséggel, hogy a 16. század végén kibontakozó brit, holland és francia gyarmatosítást megakadályozhassa.
-
Tarján M. Tamás: Spanyolország ratifikálja a tordesillasi szerződést. In: Rubicon online https://rubicon.hu/kalendarium/1494-julius-2-spanyolorszag-ratifikalja-a... (Letöltés: 2024. 05. 16.)
-
A spanyolok és a portugálok felosztják a világot. In: Múlt-kor történelmi magazin 2004. 09. 13. https://m.mult-kor.hu/cikk.php?id=9877 (Letöltés: 2024. 05. 16.)