A lelkész dinasztiából származó Pápai Páriz Ferenc reneszánsz alkatú emberként jól ismerte a tudományosság lantjának fortélyait, többszólamúságát, sokoldalúságát gazdag életpályája szemlélteti. Pápai 375 évvel ezelőtt, a Szolnok-Doboka megyei Désen látta meg a napvilágot 1649. szeptember 10-én. Iskoláit először Magyarországon – többek között az erdélyi magyar kultúra bölcsőjének számító nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban –, majd külföldi egyetemeken végezte. Az orvosi tanulmányokat követően Heidelbergben bölcsészdoktorrá avatták, s Bázelben orvosdoktori és az orvosi kar ülnöki címét is megszerezte.
1675-ben visszatért Erdélybe, ahol magánorvosi praxisának keretében Teleki Mihály kancellár és Bornemissza Anna fejedelemasszony gyógyítójává vált, majd 1688-tól Apafi Mihály erdélyi fejedelem egészségéért felelt. 1678-ban ezzel párhuzamosan korábbi alma materébe, a Nagyenyedi Református Kollégiumba a görög nyelv és erkölcstan professzoraként tért vissza. Ebbéli tisztségében két fő tárgya mellett fizikát, metafizikát, históriát és orvosi alapismereteket egyaránt oktatott.
A korabeli orvosi ismereteket Pax Animae (1680) és Pax Corporis (1690) című munkáiban foglalta össze. A holisztikus szemléletű művekben – mint az egyik legkorábbi univerzális látókörű magyar szerző – hitet tett a test és a lélek békéjének elválaszthatatlansága mellett. Olyan jelenségekre is felfigyelve ez által, amelyek a mai orvosi, pszichológiai szakirodalomnak is homlokterében helyezkednek el, előre látva többek között a Parkinson-kór és a fantomfájdalom tünetegyüttesét.
Pápai Páriz nyelvi és filológiai érdeklődésének egyik ékes példája az általa szerkesztett latin–magyar és magyar–latin szótár, a Dictionarium latino-hungaricum, amely 1708-ban a Rákóczi szabadságharc közepette jelent meg a nagyságos fejedelem támogatásával. A 15 évnyi aktív munkával készülő tudástár nemcsak bővítette és modernizálta a korábban rendelkezésre álló szóanyagot, betekintést nyújt a szerkesztő életterének és korának kulturális összefüggéseibe is. Munkájában megjelennek az állattartásra, a mezőgazdálkodásra és a mindennapokra irányuló román kölcsönszavak, és a 19. századra formát öltő latin–oláh–germán–magyar szótár alapjául szolgált.
Tudományos munkássága mellett Pápai irodalmi alkotásai ugyancsak ismertek. A művészetek iránti igényét üdvözlő versekben, halotti búcsúztatókban és egy iskoladrámában örökítette meg. Költeményeit magyar, latin és görög nyelven vetette papírra. Kiemelkedő műve tanítványa és barátja, a nyomdász Misztótfalusi Kis Miklós halálára írt Életnek könyve (1702) című verse. Alkalmi lírájában a kiválasztott személyeket nem politikai vagy társadalmi aktorként értelmezte, hanem a művelődési élet nagy alakjainak állított emléket.
Pápai Páriz Ferenc – akinek tudományos tevékenysége az erdélyi politikai átalakulással egybeesett – tartalmas életét 1716. szeptember 10-én fejezte be Nagyenyeden. A világlátott és világot láttatni akaró, diákjait ösztöndíjjal segítő professzor munkabírásáról fennmaradó anekdota szerint a látását vesztett nyelvtudós szótárának megalkotásakor feleségének tollbamondta annak szövegét. Még ha ennek hitelessége kérdéses is, a polihisztor Pápai Páriz életútja elénk tárja a fáradhatatlan értelmiségi archetípusát, aki, ha kellett, külföldön, ha kellett, fegyverzajban dolgozott, munkája közben gyökereit nem feledve, Erdély, Nagyenyed és a magyar kultúra primátusát mindig szem előtt tartva.
-
Csiffáry G. (2009): Pápai Páriz Ferenc: Az orvos. In Rejtett arcok: Híres magyarok más oldalról (p. 28–34). Budapest, Scolar.
-
Lászlóffy A. (1998): Pápai Páriz Ferenc. In Erdélyi Panteon: Művelődéstörténeti vázlatok. 1., p. 183–187. Marosvásárhely, Mentor.
-
Pápai P. F. (1977): Pápai Páriz Ferenc (1649–1716). In G. Nagy (szerk.): Békességet magamnak, másoknak p. 5–133. Bukarest, Kriterion.
-
Petrőczi É. (2017a): Holisztikus vonások Pápai Páriz Ferenc Pax animae és Pax corporis című műveiben. In „Hogy Atyád hírébül semmit is le ne hagyj”: Pápai Páriz Imre és Pápai Páriz Ferenc p. 101–116. Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület.
-
Petrőczi É. (2017b): Tótfalusi Kis Miklós és Pápai Páriz Ferenc barátsága. In „Hogy Atyád hírébül semmit is le ne hagyj”: Pápai Páriz Imre és Pápai Páriz Ferenc p. 49–64. Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület.
-
Tóth B. (szerk., 1957): Pápai Páriz Ferenc tanulótársa. In A magyar anekdotakincs p. 58–59. Budapest, Gondolat.
