Évfordulók

Madách Imre
1823. január 20. – 1864. október 5.

Madách Imre 200 évvel ezelőtt, 1823. január 20-án látta meg a napvilágot a felvidéki Alsósztregován. Fő műve, Az ember tragédiája, a magyar irodalom legtöbb nyelvre lefordított műve, amely a világirodalom fontos részévé vált. Jellemzően egyműves szerzőnek tartják, bár való igaz, Az ember tragédiája megjelenése előtt nem sokan ismerték a nevét – még irodalmi berkekben sem – az addig megjelent első verseskötete, a Lant-virágok még nem hozott neki átütő hírnevet.

A drámai költemény – vagy más műfaji megjelöléssel, az emberiségköltemény – a szerző életében nem került színpadra, halála után majd’ húsz évvel, 1883-ban került sor az ősbemutatóra, ám innentől kezdve mint színdarab is egyre nagyobb elismerést szerzett.

A mű értelmezésének megannyi formáját olvashatjuk, melyekből tudhatjuk, hogy Madáchnak enyhén szólva sem volt problémamentes a nőkkel való kapcsolata, ami az egész gondolkodásmódjára és világlátására kihatott. Az édesanyja, Majthényi Anna és felesége, Fráter Erzsébet közötti folyamatos konfliktus, versengés alapjaiban rázta meg Madách nőkbe vetett hitét és bizalmát. Tapasztalatai és negatív élményei örökre megváltoztatták elképzeléseit arról, hogy hol helyezkedik el a nő a férfi életében. Az anyós és a feleség közötti összekülönbözésekbe szinte felőrlődött Madách, közte és felesége között a végső törést az jelentette, hogy amikor Madách egyéves börtönbüntetését töltötte, neje egy másik férfi oldalán talált boldogságra. A válást követően Fráter Erzsébet visszaköltözött a szülői házba, Nagyváradra, ahol a Madáchtól megszerzett vagyonból tartotta fenn magát. De a pénz elmaradozott, hiába könyörgött Erzsébet még a betegágyán írt levelében is, élete zuhanásnak indult: otthontalan lett, hidak alatt aludt, a gyermekeit soha többé nem láthatta. Testileg és lelkileg is megtört, végül a szegények kórházában halt meg 47 éves korában.

A műben nemcsak az emberiség nagy, fontos kérdéseit taglalja, hanem arra is keresi a választ, hogy maga az egyén hol lelheti meg a boldogságot. Ha megvizsgáljuk a három szereplő – Ádám, Éva és Lucifer – egymáshoz való viszonyát, illetve, hogy ebben a triumvirátusban kinek hol a helye, megismerhetjük az író aktuális nehézségeit, problémáit, és az is kiviláglik a műből, hogy kudarcba fulladt házassága Fráter Erzsébettel miként befolyásolta, hogy a nő milyen aspektusban van jelen a párkapcsolatban: így alkotta meg Éva jellemét Az ember tragédiájában is.

Ádám és Lucifer kettősége egyértelmű, a gondolkodásmódjuk és világlátásuk alapjaiban ellenkezik. „Ádám az idealizmus, Lucifer a realizmus […] Ádám a lelkesedő optimista, Lucifer a számító józan ész pesszimizmusa […], de mit keres ebben a teljes, harmadikat kizáró dualizmusban Éva, a harmadik?”

Éva és Ádám érzelmi viszonyulása fontos következtetést enged levonni Madách nőkről való elgondolásáról: Éva az élet, az élni akarás, a kitartás motívuma. Ő szülhet gyermeket, benne fejlődik az élet forrása. A nő elengedhetetlen ahhoz, hogy megjelenjen az élet új csírája, a magzat. A 11. színben mindenki beletáncol a sírgödörbe, de Évában olyan erős az élni akarás, hogy a mélybe zuhanás helyett dicsőségesen, glóriával emelkedik fel. Ádám minden egyes színben fokozatosan veszti el a bizalmát az emberiségben, mellyel párhuzamosan a lelke egy részét is elveszti. A főhős rengeteg korban, helyen és társadalmi pozícióban megfordul, ugyanakkor mindig csalódnia kell, és e csalódások sorozata vezet az öngyilkosság gondolatához. Évának azonban sikerül meggyőzni őt terve értelmetlenségéről: megsúgja neki, hogy a gyermekét hordja a szíve alatt, az élet folytatódik tovább, így hiába halna meg Ádám, halála értelmetlenné válna. Ekképpen győzött az élet. Ádám az örök kudarc, a kiábrándulás, amelyen csak a nő, Éva segítségével tud átjutni; a férfi csupán a nővel együtt képes teljes értékű életet élni. És ezt a motívumot erősíti az is, hogy míg Ádám a színekben egyre idősebbként reinkarnálódik, Éva a színek többségében fiatal, életerős, kívánatos nő képében jelenik meg.

Madách Imre csalódott a feleségében, a válás után mégsem kizárólag borúlátóan szemlélte a nők szerepét. Az ember tragédiája című művéből leszűrhetjük, hogy bár a szerző házassága kudarcba fulladt, Madách mégis hitt abban, hogy a nő szerves része a férfi életének: kiegészítik és segítik egymást a külvilág nehézségeivel szemben.