Évfordulók
2023. május-június
Hess András és nyomdája
Az első Magyarországon nyomtatott könyv Hess András (Andreas Hess) nevéhez köthető, nyomdája 1473-ban nyitotta meg kapuit. Európai viszonyításban ez a dátum nagyon előkelőnek tekinthető, hiszen az első nyomtatott könyv 1450–1456 között készült Johannes Gutenberg műhelyében. A könyvnyomtatás technikája és korabeli módszere 1465-ben jutott el elsőként Itáliába, majd 1471-ben Franciaországba. A következő állomás – Angliát és Spanyolországot megelőzve – Magyarország volt.
A nyomda alapításának dátumát a Budai Krónikából (Chronica Hungarorum) ismerjük, ahonnan megtudhatjuk, hogy Hess András 1472-ben kezdte meg a munkálatokat, és 10 hónappal később, 1473-ban már ki is adta az első könyvet. A krónika említést tesz egy bizonyos Karai László alkancelláról, akinek biztatására kezdte el Hess műhelyének és alkotásának kidolgozását. Karai nevéből kiindulva fel lehet térképezni a folyamatokat egészen Hess András személyéig. Karai felett a kancellár helyezkedett el, aki abban az időben Vitéz János esztergomi érsek volt. A kapcsolati hálóból tehát arra lehet következtetni, hogy a humanizmust támogató Vitéz János kérésére Karai László kereshette fel Hess Andrást.
A forráson a krónika kolofonja található. A kolofon a középkorban a könyvek vagy kéziratok végén helyezkedett el. (Napjainkban a modern könyvek és könyvnyomtatás történetében ezt nevezzük impresszumnak.) Ahogyan a mai impresszum, úgy a középkori kolofon is fontos lényegi elemeket tartalmaz a másolóról (scriptor), kiadóról, a nyomdászról, a kiadás helyéről és idejéről, a megrendelő nevéről, illetve egyéb megjegyzéseket is tartalmazhat. A forráson szereplő első négy latin szó (finita Bude Anno dni) a munkavégzés helyét mutatja meg számunkra, ami Buda városa volt. A következő betűösszetétel egy római számkombináció (M.CCCC. LXXIII. = 1473), amely a munkafolyamat végét jelöli az olvasó számára. A kolofon utolsó sorának első fele (in uigilia penthecoftes) megjelöli azt a napszakot is, amikor a munkát befejezték, vagyis a hajnali órákban. A kolofon utolsó része pedig nem mást mutat, mint az alkotót: (per Andrea Hess) Hess Andrást.
Azt is biztosan tudjuk, hogy 1473. június 5. napja pünkösd előtt volt egy nappal. A kiadása időpontja nem lehetett véletlen, hiszen pünkösd napján nagyszabású vásárt rendeztek Budán, így nem nehéz kikövetkeztetni Hess alapvető gondolatát, ami az lehetett, hogy a pünkösdi vásáron mutatja be nagyszabású munkáját. A pünkösdi vásár ellenére nem tudott sokáig működni, ennek okait csak feltételezni tudjuk. Az biztos, hogy Hess nyomdája nem tartozott a legnagyobb nyomdák közé, sem nagyságában, sem felszerelésben. Betűkészletei sem voltak elegendőek, alig fél mázsát tettek ki, amely a nagyobb volumenű gyártáshoz nem volt elégséges. A második ilyen feltételezés maga a politikai átrendeződés kérdése, hiszen az elsődleges kapcsolattartó Vitéz János nevéhez volt köthető, de Vitéz 1473-ban már nem élt. Ezt a két okot összekapcsolva lehet felsorakoztatni, de természetesen az is közrejátszhatott, hogy a nyomdának 1490 után egyszerűen nem volt anyagi bázisa. Az enyészetet az is jól mutatja, hogy Európában egyetlen nyomdában sem maradt fenn a nyomda betűiből.
Buda ábrázolása a Schedel-krónikában (forrás: OSZK Régi Nyomtatványok Tára)
Hess nyomdai kiadványaiból nem sokat ismerünk. A leghíresebb és legterjedelmesebb a Budai Krónika, amelyet korábbi kéziratok alapján készített el a mester, és a magyarok történetét meséli el. A könyv nagyon jól reprezentálja, hogy valóban a nyomtatás korai időszakáról beszélünk, ugyanis nem tartalmaz borítót, a csatolt képen jól lehet látni a kiadás helyét, készítőjét. Megfigyelhető az is, hogy milyen betűtípust használt; a betűtípus Rómára utal, a klasszikus reneszánsz antik jegyeit mutatja. A nyomáshoz egyszínű tintát használt, majd a nyomás után – ahogyan az a csatolt ábrán is látható – piros színnel húzta ki a címeket és a kezdőbetűket. Ez a fajta kihúzás is jól mutatja, hogy valóban egy korai fázisról lehet beszélni. A Budai Krónika mellett említeni lehet még egy kisebb munkát, amely két alkotást foglal magába. Az egyik A költők olvasásáról (Basilius Magnus: De Legendis Poetis) szóló munka, a második része Szókratész védőbeszédét (Xenophón: Apologia Socratis) foglalja össze. A két munka terjedelmében sokkal kisebb, mint a Budai Krónika. Amíg első munkája összesen 70 levélből, azaz 133 nyomtatott oldalból, addig Hess második munkája minösszesen csak 20 levélből áll. A második munkája utánnyomás, tehát már egy meglévő munkának a lemásolása volt, ami napjainkkal ellentétben nem von maga után semmilyen szerzői vagy jogi kérdést. A két munkának közös a nyelvezete, ugyanis mind a kettő latin nyelven íródott.
A Budai Krónikából több mint 200 példány készült, de csak tíz darab maradt fent, amelyből két példány maradt Magyarországon. Az eredeti példányok egyikét az Országos Széchenyi Könyvtárban (OSZK) lehet megtekinteni, a másikat pedig az ELTE Egyetemi Könyvtárában. A maradék nyolc példány szerte a nagyvilágban lelhető fel (pl.: Csehországban). Mindezek mellett az oktatásban is megemlékezünk Hess András munkásságáról, hiszen 9. évfolyamban az utolsó lecke utolsó fejezetében így olvashatunk róla: „Bár a könyvnyomtatás is megjelent Budán (Hess András), a 15. században még nagyon kevés nyomtatott könyvet adtak ki.”
Hess András – vagy sokkal inkább Vitéz János – nagyon jól döntött arról, hogy a krónikának el kell készülnie, mert akkoriban Buda kiemelkedően fontos nemzetközi szerepet töltött be, ahol utazók sokasága fordult meg, főként I. Mátyás (1458–1490) magyar király politikájának köszönhetően. Nem sokkal később, amikor Thuróczy János 1488-ban megírta a Chronica Hungarorum című művét – vagyis a Thuróczy-féle krónikát – hatalmas sikert aratott. Nem véletlen, hiszen Thuróczy maga nagyon sok elemet átemelt a Hess-féle krónikából.
Felhasznált irodalom
Fitz József: Hess András – A Budai Ősnyomdász, Budapest, 1932. A Magyar Bibliophil Társaság Kiadása
http://typographia.oszk.hu/html/hun/nyomdak/hess.htm
https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_9_nat2020/lecke_06_022