Éltes (Ellenbach) Mátyás
1873. február 26. – 1936. október 17.
A Győrszentiványban született gyógypedagógus fiatalkori elhatározásból papi pályára készült, azonban 1893-ban tanítói diplomát szerzett Grazban. Ötévnyi tanítói munka után Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1898-ban tanárgyakornokká nevezte ki, méghozzá a Képezhető Hülyék és Gyengeelméjűek Nevelő- és Tanintézetébe – amely Frim Jakab gyógypedagógus korábbi intézete volt, melyet már nem tudott fenntartani, ezért 1896-ban felajánlotta az államnak. Frim Jakabról korábban itt (https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/evfordulok-48) írtunk.
Éltes Mátyás tanítói munkája után lehetőséget kapott arra, hogy külföldi kutatóútra menjen, ahol 1902-ben gyógypedagógus diplomát szerzett. Élete ezt követően lassan más irányt vett, hiszen miután gyógypedagógusi karrierjében továbbhaladt, taníthatott a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, később felelős szerkesztője lett a Magyar Gyógypedagógia című folyóiratnak, majd A Gyermek című lap munkatársa is lett. Kutatásaiban gyakran bírálta a tekintélyelvű porosz pedagógiai irányzatot, helyette sokkal inkább modernebb gyermekpszichológiai- és tanulmányozási eredményeket publikált, amelyekben a gyermekre helyezte a hangsúlyt. 1902-től kezdve harminc évig igazgatója volt az első Budapesti Állami Kisegítő Iskolának. Mindemellett vezetőségi tagja volt a Magyar Gyógypedagógiai Társaságnak, valamint aktív szerepet vállalt a Magyar Pedagógiai Társaságban és a Magyar Gyermektanulmányi Társaságban.
Hírnevét Ranschburg Pál ideggyógyász és pszichológus mellett szerezte meg, ugyanis a Binet–Simon-féle intelligenciateszt első magyar képviselője és alkalmazója volt. Éltes lefordította Alfred Binet és Théodore Simon intelligenciamérő eljárását. A módszer lényege az volt, hogy Éltes értelmes és fogyatékos, különböző fejlettségű gyerekeket szókincsvizsgálattal jellemzett. A módszert egyébként néhány száz elemi iskoláson és másfél tucatnyi kisegítő iskolás gyermeken tesztelte, később még több vizsgálatot végzett. A gyógypedagógus úgy gondolta, hogy számos vizsgálatot kell végezni, valamint a környezeti összefüggések által befolyásolt teljes személyiség figyelembevételével szabad dönteni arról, hogy milyen iskolába küldjük a gyereket.
Munkájában három gyógypedagógus inspirálta Éltes Mátyást. Szenes Adolf, Roboz József és Berinza János egyaránt elhivatottak voltak szakmájukban, és szerették volna, hogy a gyenge képességűek számára is több lehetőség legyen biztosítva, ugyanúgy, mint az egészségesek számára is elérhető lehetőségek.
Éltes Mátyás nevét máig olvashatjuk számos intézmény névtábláján. A budapesti Mosonyi utcai, a mosonmagyaróvári, valamint a nyírbátori iskola vette fel a híres gyógypedagógus nevét. 1992-ben Éltes Mátyás-díjat alapítottak a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete javaslatára. A díj a kiemelkedő gyógypedagógiai munka elismeréséül adományozható, amelyet az oktatási miniszter ad át.
A 20. század első felének egyik legkiemelkedőbb pedagógusát és gyógypedagógusát 1936. október 17-én bekövetkezett halála után a Kerepesi temetőben helyezték nyugalomra. Sírját a rendszerváltást követően áthelyezték az Új Köztemető 55. parcellájába.
