Évfordulók

2022. október

Klebelsberg Kuno
1875. november 13. – 1932. október 11.

Szöveg: Karkó Ádám

100 évvel ezelőtt, 1922-ben nevezték ki Klebelsberg Kunót vallás- és közoktatásügyi miniszternek, így cikkünkben – még ha röviden is – citáljuk a méltán elhíresült politikus gondolatait. „Aki népoktatást szervez, az szórja bőven a művelődés magvát a nép széles rétegeinek televény földjébe, mint a magyar magvető. Aki tudósnevelés körül törődik, az legyen orchideakertész, foglalkozzék minden cseréppel külön-külön.” A kultúrpolitikusként ismert államférfinek számos oktatási, tudományos és kulturális tényezőt köszönhet az utókor. Klebelsberg egész életét áttekinteni képtelenség lenne ennyire röviden, megemlékezésünk célja azonban, hogy a neves politikus életművére örökségként tekintsünk, hiszen Klebelsberg jelenvalósága – ha úgy tetszik, jelenidejűsége – örökérvényű.

A közoktatás-politikát megreformáló Klebelsberg megteremtette a középiskola-rendszert, középfokú iskolaként törvényesítette a polgári iskolákat, valamint megreformálta a középfokú lányoktatást is. A sorból pedig kihagyhatatlan tevékenységének egyik legnagyobb lépése: a tanárképzés megújítása. Népiskola-politikáját egyébként a nagyarányú analfabetizmus elleni küzdelme jellemezte. Olyan eszme alapjait tette le, amellyel segítette a társadalom olyanfajta fejlődését, amelyből egy széles, biztos és határozott népeszme bontakozhatott ki. Ennek pedig az volt a célja, hogy a fejlődés tekintetében egy társadalmilag és gazdaságilag stabil társadalomra számíthasson az ország. „A nemzet pozitívumokat, koncepciókat, tetteket, elhatározásokat, műveket akar és nem izgalmakat.”

 

Teleki Blanka
1806. július 5. – 1862. október 23.

Szöveg: Bencze-Illés Emese, angol–történelem szakos tanár

Teleki Blanka grófnő, leánynevelő-intézeti igazgató, pedagógiai szakíró, a magyar nőnevelés úttörője 1806. július 5-én született Kővárhosszúfalván. A női emancipációval kapcsolatosan a korszakban meglehetősen progresszív nézeteket valló és az első kisdedóvót alapító Brunszvik Teréz grófnő (1775–1861) unokahúgaként osztotta nagynénje véleményét a témában. Saját munkássága során nemcsak továbbvitte, hanem ki is szélesítette nagynénjétől eredő, nők egyenjogúsítására vonatkozó nézeteit: a nők számára az egyetemek megnyitását, szavazati jogot és teljes egyenlőséget is követelt.

Teleki Blanka 1846-ban Pesten alapította meg magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetét, amelyet a magyar arisztokrata családok leányainak szánt. Fontos szerepet kapott a képzésben a hazaszeretet eszméjének átadása a növendékek számára. Teleki Blanka és intézete mind határozottabban állt a női egyenjogúság pártjára, és hatására egyre hangosabbak lettek azok a vélemények, amelyek szerint nem tartható fenn a nők kiskorúsított állapota. Végül hadbíróság elé állították radikális nemzeti nézetei, a szabadságharcban való részvétele, a bujdosók rejtegetése, illetve az erőteljes női emancipációt szorgalmazó tevékenysége miatt. 10 év várfogságra ítélték, amiből 5 évet töltött le. Szabadulása után, betegen külföldön folytatta humanitárius és a női jogokért folytatott harcát. Párizsban hunyt el 1862. október 23-án.

Felhasznált irodalom: