Author

Évfordulók

2022. május-június

Összeállította: Karkó Ádám
 

Frim Jakab gyógypedagógus

1852. május 1. – 1919. április 29.

Amerikában, a Philadelphiai Egyetemen a pszichológia díszdoktorává avatták Frim Jakabot, aki 170 éve született. De hol is kezdődött a pályafutása, és miért aktuális a nevét megemlíteni?

Frim Benedek tímármester ötgyermekes családapaként – a kor szokásaihoz hűen – egyik gyermekét papnak adta. Az 1852. május 1-jén a Vas megyei Körmenden született Jakab kapta azt a nemes feladatot, hogy családjából papként tűnjön ki, a nagykanizsai papneveldébe való beiratkozása után azonban Jakabot „egy hülye gyermek látása arra indította, hogy e szerencsétlenek nevelésével kezdjen foglalkozni.” A Pallas Nagy Lexikona megfogalmazása bár a mai közbeszéd számára nem tűnhet szépnek, mindenesetre nem sokkal később Jakab beiratkozott a budapesti tanítóképzőbe, ahol tanítói oklevelet kapott. Mivel művészi vénája is volt, ezért a budapesti Rajztanárképzőbe (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) is járt, de később mégis jobban érdekelte a gyógypedagógia.

Trefort Ágoston (1817–1888) a korszak közoktatási és vallásügyi minisztere 1875-ben államsegélyt biztosítva Jakab számára, európai kutatómunkára küldte a fiatal tanítót. Számos európai országba látogatott el – járt Németországban, Hollandiában és Lettországban –, de még Oroszországban is megfordult. Gyógynevelő intézeteket kutatott fel annak reményében, hogy a Magyarországon élő szellemileg sérültek is részt vehessenek az oktatásban.

Frim hazatérése után szerette volna létrehozni az első magyarországi székhelyű gyógynevelő intézetet, viszont Trefort közbenjárása ellenére sem pártolta a kormány és a székesfőváros a – korabeli nevén – „hülyenevelő intézet” létrehozását, ezért Frim kapcsolatba lépett egy szabadkőműves páhollyal, akik segítségével 1875-ben Munka néven létrejött az első gyógyintézet Rákospalotán; így ő lett az első gyógypedagógus, aki intézetet hozott létre a fogyatékkal élők számára. Szakmai tapasztalata alapján vezette az intézetet, melynek eredményeként egy évvel később – bizonyára a szabadkőművesek közbenjárására – díszdoktori címet kapott az Egyesült Államokban.

1877-ben Frim 12 növendékével átköltözött egy nagyobb épületbe, 1880-ban pedig Budára helyezte át székhelyét. Számos írót és képzőművészt hívott vendégnek. Életmódján egész életében nem változtatott, annak élt, aminek életét szentelte. 1879-ben a párizsi világkiállításon érdeméremmel tüntették ki. 1884-ben bevezette hazánkban a gyógypedagógia fogalmát a pedagógiai szakirodalomban az értelmi fogyatékosok nevelésének megkülönböztetésére. A hülyeség és a hülye intézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire című könyvében a következőket írja: „A hülyeséget háromféle szempontból kell tekintetbe és pártfogásunk alá vennünk és pedig: a) gyógyítás-nevelés, b) orvosi és törvényszéki gyógytani és c) emberbaráti szempontból.”

Neveléstechnikái közül kiemelendő a zene, amelyet az egyik legfontosabb fejlesztőeszköznek tartott, ezen kívül az emlékezetet történetek újramondásával is fejlesztette.

A később Budára települt Hülyék és Gyöngeelméjűek Budapesti Intézetét viszont már nem tudta fenntartani, ezért 1896-ban felajánlotta azt az államnak, ő maga pedig visszaköltözött Pestre, ahol egy kisebb otthont létesített. 1919. április 19-én hunyta le örökre szemét.

Frim halálát követően számos olyan igazgatója volt az intézetnek, akik folyamatosan fejlesztették és építették a Frim által megkezdett munkát, mint például Bárczi Gusztáv (1890–1964) gyógypedagógus.

Felhasznált szakirodalom