Olvasási idő: 
7 perc

Évfordulók

2021. május-június

Szöveg: Hrubiák Laura, történelem–magyar szakos tanárjelölt (PPKE BTK Vitéz János Tanárképző Központ)


Harangzúgással kezdodött minden…
A milleniumi ünnepségek 125. évfordulója alkalmából

Az 1867-es kiegyezést követően a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság összeolvadásával létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia. Ez a döntés átformálta az egész magyar gazdaságot, társadalmat és politikai hozzáállást. A gazdasági fejlődésből sajnos sok feszültség alakult ki, így, hogy ezeket oldani tudják, az 1896-os esztendőre a Monarchia vezetése egy olyan rendezvénysorozatot szervezett, ami által meg lehetett ünnepelni az ország ezeréves fennállását, valamint a politikai pártok közötti feszültséget is háttérbe lehetett szorítani.

A milleniumi évet 1895 szilveszter éjszakáján az egyszerre megszólaló harangok zúgása köszöntötte, illetve 1896 áprilisában a Parlament törvénybe is iktatta az esemény méltó ünneplését. Ennek hatására ebben az évben számos beruházást adtak át, amivel Budapest hírnevét és turisztikai értékét növelni tudták, mint például a földalatti vasutat, az akkori Ferencz József hidat, valamint a Nagykörutat. Erre az évre készült el a Vígszínház épülete, az Országház kupolacsarnoka, valamint a Kúria épülete és még számos más értékes emlékmű.

Az ünnepségsorozat fő eseménye, a Városligetben megrendezett kiállítás 1896. május 2-a és november 3-a között volt megtekinthető, melynek célja nem pusztán a múlt bemutatása volt, hanem az ország jövőjét is reprezentálni kívánta. A kiállítás ügyeinek intézésére Országos Bizottságot kértek fel, valamint a Kiállítási Igazgatóság felelt azért, hogy az impozáns tárlatot ne csak itthon, hanem külföldön is népszerűsítsék.

A kiállítás megnyitására 125 évvel ezelőtt került sor, vagyis 1896. május 2-án. Ferenc József a Városligetben felállított ünnepi sátorban, a kereskedelemügyi miniszter ünnepi beszéde után, a magyar miniszterek, főméltóságok és külföldi diplomaták előtt nyitotta meg a rangos eseményt. A Himnusz elhangzása után az uralkodó saját maga is megszemlélhette, hogy milyen színes forgatag található a ligetben. Az azonos témakört érintő tárlatokat egy pavilonban mutatták be. Már fentebb említettem, hogy a kiállítás tematikáját tekintve a múltat és a jövőt kívánta bemutatni, így ez alapján két részre osztották: a Széchenyi-szigeten és a Vajdahunyad várában mutatták be a Történelmi kiállítást, míg a Jelenkori kiállítást az Iparcsarnokban és az ahhoz közel eső szabad területen rendezték be. Ezt a két részt egy híd kötötte össze, ezzel is szimbolikusan jelezve, hogy a résztevevő két idősíkot tekint meg, ezek áthidalásához nyújt segítséget ez a híd. A kiállítás része volt a zenepavilon is, ahonnan a zárás után is muzsikaszót lehetett hallani, illetve a Néprajzi Falu, ami az első magyar skanzen is volt egyben. Olyan pavilonok is húzódtak még a főbejárat mentén, amelyek Budapest történetével, a gasztronómiával, gyermekneveléssel, egészségüggyel, művészettel, iparral és bányászattal is foglalkoztak többek között. Ezeket a kiállítókat a kiállítás végén díjakban és kitüntetésekben részesítették, ami hatalmas dicsőségnek számított. Nemcsak a kiállítás területén volt alkalom a szórakozásra, hanem a látogatók a mai Vidámpark területén a török kori Buda életébe is betekintést nyerhettek, valamint számos jelmezes felvonulást és mulatságot szerveztek az egész város területén.

Az esemény este az Operaházban folytatódott, ahol előadták Erkel Ferenc: István király című művét. Az események másnap, május 3-án folytatódtak Budán, a Nagyboldogasszony-templomban, ahol 11 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, melyet Vaszary Kolos esztergomi érsek (1891–1912) és bíboros celebrált.

A májusi események után Ferenc József és felesége, Erzsébet koronázásának 29. évfordulójáról is megemlékeztek június 6–8. között, amely során a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket mindenki megtekinthette a Nagyboldogasszony-templomban. Az ünnepség kezdőnapján a király letette a Budavári Palota nyugati szárnyának (a mai kor embere Országos Széchényi Könyvtárként ismeri) alapkövét, majd a következő napon Ferenc József a főispánokat és a fővárosi küldöttséget fogadta a Budai Várban. A háromnapos esemény zárásaként, június 8-án díszmenet indult a Vérmezőről egészen a Budai Várig, majd a koronázási ékszereket az Országházba szállították, és az újonnan átadott kupolateremben ünnepi ülést tartottak. Ennek végeztével a koronázási jelvényeket kiállították az Országház lépcsőjén. A díszmenet ekkor kétfelé vált, az egyik csoport visszahaladt a Lánchídon keresztül a Vérmezőig, míg a menet másik része a Budai Várba ment, hogy részt vegyenek a Magyar Országgyűlés hódolatán Ferenc Józsefnek, amit a Királyi Palota nagytermében rendeztek. A hagyományokhoz megfelelően ez a háromnapos esemény is színházi előadással zárult, amit a résztvevők a Nemzeti Színházban tekinthettek meg.

Ez az év a magyarok számára maga volt az álom és a szimbolikus béke jelképe. Egy ünnepélyes harangszó indította el ezt a fenséges ünnepségektől hemzsegő és káprázatos 1896-os esztendőt, ami szilveszter estéjén ért véget. Az a harangszó, ami akkor kondult meg, az új év emberének egy sokkal komorabb, mulatságoktól és csodálatos látványvilágtól mentes világot mutatott.

A Millenniumi Országos Kiállítás plakátja (forrás: Wikipédia)

A megnyitás napja (forrás: Wikipédia)

A megnyitás napja (forrás: vigszinhaz.hu)

Vajdahunyad vára (forrás: Wikipédia)

A díszmenet az igazságügyi palota előtt (forrás: Wikipédia)

Felhasznált irodalom:

  • Az ezredév. Budapest, Neumann Kht., 2003.
     
  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993. 140.
     
  • Simon Bernadett (2013): „…egész Budapest illuminálva volt…”. In: Modern Magyarország II. 1. sz. 45–69.