Olvasási idő: 
6 perc

Évfordulók

2021. április

125 éve lett olimpiai bajnok
Hajós Alfréd

Szöveg: Rózsavölgyi Gábor

Hajós Alfréd (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:Hajós_Alfréd.jpg)

125 éve, 1896-ban rendezték meg az első újkori olimpiát, melynek egyik nagy bajnoka volt a „magyar delfin”. Ki volt ez a fiatalember? Miért került nemzetünk nagyjai sorába? Lehet-e példaképnek állítani? Miért volt „magyar delfin”? Sorjáznak a kérdések Hajós Alfréd személye kapcsán.

A 19. század derekán a kialakulóban lévő modern világ megteremtette az emberiség nagy kincsét, a szabadidőt. Eltöltésének lehetőségei közé került a sport, ami az egészség megőrzése mellett a versenyzés izgalmát is jelentette. Coubertin báró kezdeményezésére – a magyar Kemény Ferenc közreműködésével – az ókori olimpiák felelevenítése szándékával 125 évvel ezelőtt megrendezték az első újkori olimpiát. Kemény egyébként a Millennium alkalmából Budapestet jelölte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, de a történelmi hagyományok Athén mellett szóltak, így 1896. április 6-án I. György király Athénban megnyitotta az első újkori olimpiai játékokat, melyen 13 ország 285 versenyzője 43 versenyszámban versenyzett.

Az első magyar olimpiai bajnok 1878. február 1-jén Guttmann Arnoldként Budapesten született. 13 éves volt, amikor kikötői munkás édesapja a Dunába fulladt. Ez a súlyos gyermekkori trauma erős motivációt jelentett számára. Akárcsak korának sport iránt érdeklődő fiatalemberei, több sportágban is kipróbálta magát. Egyetemi hallgatóként is hajnali ötkor kelt, a Rudas-fürdő medencéjében úszott egy órát. A 18 éves egyetemista Hajós Alfréd 1896. április 10-én kelt levelezőlapján az alábbiakat írta édesanyjának: „Tennem kellene valamit az amerikaiakkal szemben”. Másnap a Zéta kikötő 11 fokos vízében úszva megszerezte nemzetünk első olimpiai győzelmeit (arany helyett ezüstérmet kapott akkor még minden győztes). Az olimpiai úszóversenyek nagy kihívást jelentettek a meleg vízhez szokott úszó számára, aki a jéghideg vízben, beolajozott testtel két versenyszámban is első lett. Visszaemlékezésében így ír: „… a gondolatától is reszkettem annak, hogy mi fog történni, ha görcsöt kapok a hideg vízben. Sokkal inkább az életemért, mintsem a győzelemért úsztam… Pisztolylövés jelezte az indulást, s vadul nekivágtam a tarajos, húsba vágó hideg víznek… Még fel sem eszméltem, amikor a mindinkább erősödő moraj és a tömeg zúgása jelezte, hogy a versenyzők célba értek. Egyszerre csak a kiáltozásokból a „Zito I Hungaria!” (Éljen Magyarország!) hangjai váltak ki, s a versenybíróság hajóján a legmagasabb árbocra felhúzták Stobbe Ferenc bokrétaünnepi zászlaját. A zenekar pedig rázendített az osztrák himnuszra, de egyszerre elhallgatott a zene … néhány ember ajkán megszólaltak a magyar himnusz hangjai.”

Hajós olimpiai bajnoki eredménye 100 méteres gyorsúszásban 1 perc 22,2 másodperc volt, a versenyen nyolc nemzet tizenhárom versenyzője vállalkozott az úszásra. Hajós az ünneplés miatt az 500 méteres rajtot lekéste. Nem sokkal később 1200 méteren 18 perc 22,1 másodperccel fölényesen nyerte második „aranyérmét” a „magyar delfin”, ahogy az Akropolisz nevű lap újságírója elnevezte. A váltott karú úszását, amit a dunai matrózoktól tanult, magyar stílusnak nevezték el. Az eredményhirdetéshez kapcsolódik a legenda, mely szerint György király németül megkérdezte: „Mondja fiatalember, hol tanult meg ilyen jól úszni?” Mire hősünk nagy derültséget okozva, zavartan válaszolt: „A vízben, Felség.”

19 évesen felhagyott az úszással és sikeres tornász lett, majd 1897. május 9-én a Millenáris-pályán megrendezett első futballmérkőzésen már a BTC csapatában játszott. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak, s balösszekötőként az első magyar válogatottnak. 1906-ban az első magyar szövetségi kapitány lett. Az 1910-es évek közepén sportcikkeket publikált, egy ideig szerkesztette a Sport-Világ című lapot, labdarúgó játékvezető is volt. A Műegyetemen építészetet tanult, ahol olyan kiváló mesterek tanították, mint Alpár Ignác vagy Lechner Ödön. Lauber Dezsővel közösen készített „Ideális stadion” terve ezüstérmet nyert az 1924-es párizsi olimpia művészeti kategóriájában. Olyan híres építményeket tervezett, mint a ma már a nevét viselő margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, az újpesti Megyeri úti stadion, a debreceni Arany Bika Szálloda, a győri versenyuszoda, a szombathelyi Nagy Lajos gimnázium, vagy a miskolci Hitelintézeti Palota. Küldetésének érezte, hogy vakoknak, értelmi sérülteknek és siketeknek is építsen iskolákat, illetve hogy megtervezze az első magyar szülőotthont. Kormányfőtanácsosként elkerülte a munkaszolgálatot, a vészkorszakban a legendás úszó Halassy Olivér bújtatta a villájában. 1955. november 12-én hunyt el Budapesten. Így lettem olimpiai bajnok címmel a következő esztendőben publikálták visszaemlékezéseit. Szerencsére nem érte meg egyetlen, szeretett műegyetemista unokájának 1956-os hősi halálát. Emlékét az általa tervezett épületeken kívül róla elnevezett intézmények, utcák, díjak is őrzik. 1966-ban az Egyesült Államokban beválasztották az úszás halhatatlanjai közé.

Reméljük, hogy idén júliusban, Tokióban ismét fellobban az olimpiai láng.

Hajós Alfréd (labdával) 1947-ben, az első osztrák-magyar meccs 50. évfordulóján (Forrás: futballfuggo.blog.hu)

Felhasznált irodalom: