Évfordulók

2020. november-december

Szöveg: Katona András, a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata elnökségének tagja


Bánk bán
200 éve jelent meg kultúrkincsünk gyöngyszeme

Katona József drámája és annak története, sőt üzenete is közismert, hiszen valamennyien tanultunk/tanulunk róla az iskolában. Története tökéletes bizonyítéka annak, hogy a remekmű nem mindig kapja meg azonnal azt az elismerést, ami jár neki. Kezdődött azzal, hogy a dráma az Erdélyi Múzeum 1815-ös pályázatán nem kapott semmilyen elismerést – bár az is lehet, hogy meg sem érkezett. Öt évvel később, 1820-ban nyomtatásban megjelenhetett ugyan az 1819-ben átdolgozott végleges változat, de 13 évig kellett várni arra, hogy Kassán színre kerüljön a darab. Ezt Katona már nem érhette meg.

Az 1833-as ősbemutató visszhangtalan maradt, majd Kolozsvár, Buda és Debrecen után 1839-ben „került fel” Pestre a dráma, mely 1845-től lett a Nemzeti Színház műsorának része, miközben megvívta a maga harcát a gyűlölt cenzúrával. Még Széchenyi is így ír a naplójában, amikor 1839-ben látta a drámát: „Felfoghatatlan, hogy a kormány hogy engedhet ilyen esztelenséget játszani. – Rossz, veszedelmes tendencia.” Az igazi elismerést a forradalom napjaiban kapta meg a dráma. A március 15-i díszelőadás még félbeszakadt a forradalmi események miatt a Pesti Magyar Színházban, mely ekkor már Nemzeti Színházként működött az akkori Kerepesi út és Országút, azaz a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán. Így a művet a forradalom győzelmét követően csak március 23-án adhatták elő teljes terjedelmében. 1861-ben Erkel Ferenc dolgozta fel operává Egressy Béni szövegkönyve alapján, és az önkényuralmat követően mindkét mű haladhatott a maga rögös, de alapvetően diadalútján.

Katona József Bánk bán című tragédiája két fontos problémát vet fel: az egyén személyes konfliktusait és az egyén és társadalom viszonyát. Ezek az életérzések a XXI. században ugyanúgy meghatározzák világunkat, mint Bánk nagyúr és Katona korában.

„Itt-itt-itt a világ,
a könnyek eltakarják ezt előlem,
Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Nincs árva más több, csak az én gyermekem!”
– halljuk Bánktól a tragédia végén.

A mű fokozatosan – ahogy Schöpflin Aladár fogalmazott – „hazafias alkalmakra való ünnepi játék”-ká merevedett, és vissza-visszatérő vita tárgya lett az átdolgozása. A XX. században, sőt legújabb századunk elején is többen a szöveg korszerűsítésével igyekeztek a darab örök üzeneteit közelebb hozni a kortársakhoz. Már Vörösmarty is szóvá tett szövegbéli hibákat, de az első átdolgozó – akkor nem kis vihart kavarva – egy színházi ember, Hevessy Sándor volt, aki az 1920-as években próbálkozott korszerűsíteni a drámát. A kirobbant Bánk bán-vita az országgyűlésig is eljutott, majd az 1930-as években Németh Antal öltöztette új köntösbe a drámát. Illyés Gyula az 1970-es években vállalkozott Katona szövegének az átformálására; 2011-ben Kecskeméten Szabó Borbála és Békéscsabán Zalán Tibor ültette át mai nyelvre a darabot, 2019-ben pedig Nádasdy Ádám tette ugyanezt prózában – változó eredménnyel. Számos néma- és hangosfilm, valamint tévéjáték készült a XX. század eleje óta a dráma és az opera adaptációjából. De leginkább nagyszerű színházi előadások születtek, nemcsak Budapesten, a Nemzeti Színházban, hanem Miskolcon, Kolozsvárott, Pécsett, Sepsiszentgyörgyön, Komáromban és Kassán is.

Tehát a Bánk bán igazi nemzeti színmű maradt, mely túlélt minden rendszer- és kurzusváltozást. A dráma az első száz évében inkább a színészeké volt, többen választották jutalomjátékul. A második száz év viszont a rendezőké, akik bátran „belenyúlnak” az előadásokba, bár ekkor is nagyszerű színészi teljesítmények születtek. Az viszont egyértelmű, hogy a Shakespeare és Schiller nyomdokain járó drámaíró Katona olyan emberi és közösségi érzelmeket szólaltat meg – igaz, vitatható történelmi háttérrel –, mint hatalomvágy, becsületérzés, szerelmi féltékenység, a gyermek szeretete, lovagiasság, hálaérzet, honvágy, nemzeti identitás és öntudat, valamint idegengyűlölet. Ki tagadná ezek aktualitását a mű bicentenáriumának évében?!

Katona József. Barabás Miklós litográfiája 
(Forrás: Wikipedia)