Author

Évfordulók

2020. szeptember

Költői Diktatúra Fiumében:
A Carnarói Olasz Kormányzóság

1919 szeptemberében új állam jelent meg Európa térképén, amelyet egy költőből lett politikus katonatiszt alapított új ideológiai alapokon. A Carnarói Olasz Kormányzóság története kevésbé ismert, ám nagyhatású pontja az első világháború végét követő és új rendet hozó békediktátum időszakának.

Olaszország az 1915-ös londoni egyezmény keretei között a Monarchia több régiójában szerzett új területeket, de Fiume városát egy titkos egyezmény miatt a Szerb−Horvát−Szlovén Királyságnak ítélték. Ez a döntés hosszú távú következmények mellett azonnali elégedetlenséget váltott ki, amelynek élére Gabriele D’Annunzio állt.

A költő-politikus figyelemre méltó karrierje tizenhat éves korában kiadott első verseskötetével, majd római és nápolyi újságok munkatársaként kezdődött. Rövidesen az olasz parlament képviselője lett, közéleti érdeklődése elsőként szocialista, majd nacionalista színt öltött. Fiatalkoráról a legtöbb forrás kalandos és csapongó, botrányokkal teli képet fest. A világháborús olasz részvétel hangos támogatójává vált, szónoklatai és irodalmi munkássága mellett katonaként is részt vett a harcokban, elvesztette fél szemét. Egy alkalommal egészen Bécsig repült egységével, hogy ott propagandaanyagokat szórjon szét. Az antant győzelem után felháborodva értesült a Fiumét érintő döntésről, amely azonnali cselekvésre késztette, szabadcsapatot szervezett, amellyel elfoglalta az angol−francia ellenőrzés alá vont kikötővárost.

A sikeres megszállást követően egy kérészállamnak tekinthető politikai kaland kezdődött, amely több mint egy évre (1919. szeptember – 1920. december) emelte az ekkorra leghíresebb olasz költőt Fiume élére, ezzel D’Annunzio neve összeforrt a rövid életű városállammal. A Carnarói Olasz Kormányzóság nem egészen egyéves fennállása sokkal inkább hosszú távú politikai hatása miatt fontos történelmi állomás. D’Annunzio önmagát Commandante (parancsnok) címmel, diktátori hatalommal ruházta fel, és nemcsak saját bélyeget, de önálló alkotmányt is kiadott, amelyben sok protofasisztának tekintett elem is megjelent, mint a szindikalizmus, a korporatív államelmélet és az ókori nagyságra támaszkodó olasz nacionalizmus. Ugyanakkor további érdekes részleteket is találhatunk a dokumentumban, amelyek a Commandante költő-idealista személyéről árulkodnak: az alkotmány hatvanötödik pontja szerint minden közösség kötelessége saját kórust szervezni, a fővárosban pedig grandiózus, tízezer fős koncertterem építését rendelte el, amelynek látogatása „Isten ajándékaként ingyenesen biztosított”.

Az állam külsőségeiben is Benito Mussolini diktatúrája elődjének tekinthető, D’Annunzio különítményei fekete egyenruhát viseltek. Az állam minden szempontjából mintaként szolgált az olasz, spanyol, portugál, japán és német szélsőségesen nacionalista diktatúrák számára. A futurista uralom egyéves fennállását még megünnepelhette, de az olasz kormány külpolitikai érdekei miatt tüzérségi támadással vetett véget a költő uralmának, aki Lombardiába vonult vissza. Önkéntes száműzetése ugyanakkor nem tartott soká; három évvel később, Mussolini hatalomátvétele után ismét nagy köztiszteletnek örvendhetett, hercegi címet és bőkezű nyugdíjat kapott, végül az akadémia elnökeként hunyt el vidéki villájában.

Képek:
https://trianon100.hu/galeria [2020. 07. 28.]

Irodalom: