Zrínyi Miklós 1620-1664
Szöveg: Katona András, a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata elnökségének tagja
400 éve született a politikus,
katona és költő-író
A szigetvári hős dédunokája 1620. május 3-án, az akkor Zala megyéhez tartozó Csáktornyán (ma Ćakovec, Horvátország) látta meg a napvilágot. Családja apai ágon a horvát Šubić nemzetségből ered. A Zrínyi nevet a Nagy Lajos királytól adományként kapott szlavóniai Zrin váráról nyerte a család. Miklós öccsével, Péterrel többnyelvű környezetben nevelkedett, a horvát és magyar mellett latinul, németül és olaszul is leveleztek, de tudtak franciául és törökül is. Anyanyelvük Széchy Magdolna révén magyar volt, és apjuk, Zrínyi György a halálos ágyán magyarul diktálta le a végrendeletét. Ugyanakkor a Zrínyi testvérek számára a „magyar haza” a politikai hazát (patria iuris), a „horvát haza” a szülőhazát (patria germana) jelentette. Tagadhatatlan tény azonban, hogy mindketten, de különösen Miklós, nyelvi-kulturális téren a magyar világhoz került egyre közelebb. A magyar hagyományokban költő és hadvezérként élő Zrínyi Miklós a horvátok számára bánként emlegetett arisztokrata.
Zrínyi Miklós címeinek és rangjainak a felsorolása szinte végtelen. Örökölte apja királyi főlovászmesteri címét, 1937-től ő lett a legfiatalabb magyar császári főkamarás. 1640-től légrádi és muraközi örökös főkapitány, a Magyar és Horvát Királyság határán lévő Muraköz védelmezője (itt voltak a családi birtokok is). A harmincéves háborúban nyújtott katonai tevékenysége elismeréseként 1646-tól a Habsburgok főstrázsamestere, az első magyar császári tábornok. 1647-től haláláig horvát bán, majd tisztségét öccse, Péter „örökölte”, ami a Zrínyiek tekintélyét mutatja.1659-től a bécsi Titkos Tanács tagja, melynek ülésein tárgyalták meg a török háborúk kérdését. Szintén az első magyar azon arisztokraták sorában, akik nem nádorként nyerték el ezt a magas méltóságot. 1663-ban a betegeskedő nádor helyett ő lett a dunántúli főkapitány, majd – az Udvari Haditanács megbízásából – ennek nyomán a legendás téli hadjárat vezetője. 1664-ben ebben nyújtott kiemelkedő hadi teljesítményéért a spanyol király aranygyapjas rendet adományozott neki. Ez az egyik legnagyobb presztízsű világi lovagrend volt, amelyet korábban szintén csak magyarországi nádorok kaptak meg.
Zrínyi Miklós tisztségeinek, házasságának és birtokainak köszönhetően egyszerre volt meghatározó tagja a Magyar és Horvát Királyság, valamint a Habsburg Monarchia politikai-katonai elitjének. Második felesége, két fia és két lánya édesanyja, Bécs császárváros helyőrsége parancsnokának, az Udvari Haditanács elnökének – mai fogalmak szerint a Habsburg Monarchia hadügyminiszterének – volt a lánya. Zrínyi pályája azt bizonyítja, hogy a Habsburg-dinasztia és az uralkodó iránti hűség a XVII. század közepén összeegyeztethető volt a magyar és horvát rendi érdekek védelmével. Az uralkodó iránti lojalitása halála évében a „szégyenletes” vasvári béke nyomán kezdett meginogni.
Zrínyi Miklós munkásságát történészek, hadtudósok és irodalmárok kutatták és tárják fel ma is. Hadtudományi munkássága egyedülálló és ambiciózus álmokkal teli, de költőként-íróként is hallatlanul tehetséges. Nagysága Hunyadi Jánoséhoz mérhető, mert a közjó (bunumpublicum) szolgálatát össze tudta egyeztetni a magánérdekkel (privatummal), hasonlóan dédapjához, akinek ércnél maradandóbb emléket állított az első magyar nyelvű eposzban. Minden nagyszerűsége ellenére azonban egy politikus-hadvezér esetében az irodalmi munkásság nem helyezhető az első helyre, bár máig „költő és hadvezérként” jelenik meg a neve, megkülönböztetésül a szigetvári hősétől. Korai és értelmetlen halála miatt nem lehetett a török kiűzésének a vezéralakja, hiszen – mint kérészéletű sikerei bizonyítják – az 1660-as években még nem érkezett el ennek az ideje. A magyar függetlenség szimbólumává sem válhatott, hiszen magyar, horvát és birodalmi együttes identitásai ezt nem engedték.
Ugyanakkor a halála évében megjelent – és csak pár évtizede újra felfedezett – angol életrajzban olvasható állítás jogos: „Zrínyi az, akire a Gondviselés Európa sorsát bízta”. „A keresztény világ nagy bajnokának valamennyi csodálójához” címzett előszó elmondja, hogy a „Nagy Úrral”, azaz a török császárral szembeni harcban Zrínyi „sikerén vagy kudarcán áll vagy bukik a nyugati világ”. Születésének 400. évfordulóján mindenképpen megérdemli az utókor legnagyobb elismerését a XVII. század egyik legnagyobb formátumú magyar és horvát, de egyben birodalmi és európai főméltósága, politikusa, katonai gondolkodója és hadvezére, költője és írója.
