Évfordulók

Matematikus, filozófus, mozdulatművész, táncpedagógus, koreográfus, fordító; magát „okl. észtornász”-ként aposztrofálta.

Édesapja Geiger Gyula ügyvéd és lapszerkesztő, édesanyja Benczelits Erzsébet tanárnő volt. Valéria Szekszárdon és Pápán végezte el a polgári iskolát, ezt követően a győri tanítóképzőben tanítói, a budapesti Erzsébet Nőiskolában pedig tanári oklevelet szerzett. A Bulyovszky utcai reáliskolában letett érettségi vizsga után a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem matematika–fizika és filozófia–esztétika szakán folytatta tanulmányait, ahol tanára volt többek között Rados Gusztáv, Eötvös Loránd, Beke Manó és Alexander Bernát is. A Zeneakadémiára is beiratkozott zongora- és zeneszerzéskurzusokra, tanulmányait pedig 1905-ben filozófiából, matematikából és esztétikából doktori fokozattal zárta.

Egyetemi évei alatt ismerkedett meg és házasodott össze Dienes Pál matematikussal, akitől két fia is született. A 20. század elején igen aktív társasági életet éltek férjével, így ismerkedett meg többek között Madzsar Alice-szal és Szentpál Olgával. Madzsar Alice a dolgozó nő testkultúrájával és gyógytestneveléssel foglalkozott, Szentpál Olga a színpadi táncot reformálta meg. Dienes Valéria a filozófia szemüvegén keresztül szemlélte az emberi mozdulatot: „a mozdulatnak nincs egyéb határozmánya, mint ez a négy: hol zajlik le? – a térben = ez a plasztika. Mikor történik? – az időben = ez a ritmika. Mennyi erőt fogyaszt? = ez a dinamika. Mit jelent? = ez a szimbolika.” Ők hárman teremtették meg a mozdulatművészet alapjait, s váltak a testnevelés és táncművészet kiemelkedő alakjaivá. Dienes Valéria kezdetben gyermekeket tanított, majd tanárokat is képzett. Társaival megalakította a Mozdulatkultúra Egyesületet, majd 1907-től csatlakozott Glücklich Vilma feminista nőmozgalmához. Egyik alapító tagja volt a Galilei-körnek is, ahol szintén rendszeresen tartott előadásokat.

Életében jelentős szerepet töltött be Henri Bergson filozófus, akinek előadásait Párizsban 1911 körül hallgatta; barátságuknak köszönhetően visszatért a világ spirituális nézőpontú szemléletéhez. A Tanácsköztársaság alatt férjét külföldre szöktette, ám férje elhagyta, így ő két gyermekével egyedül maradt, és visszatért Magyarországra. A nehéz lelki helyzetben több életgyónást is végzett, és ebben az időben, 1924-ben ismerkedett meg Prohászka Ottokár székesfehérvári püspökkel, aki lelki és szellemi vezetőjeként tovább mélyítette benne az addigi istenélményt. Alkotótársra Bárdos Lajosban talált, a misztériumjátékokra fókuszálva; munkakapcsolatukon kívül baráti viszony is fűzte őket egymáshoz. Alkotásaiban partnere volt Babits Mihály is, a szekszárdi rokon, akinek verseit szívesen táncolta el, de Hintáss Gitta alakjában Babits is beleszőtte Halálfiai című regényébe.

Vitányi Ivánnal való beszélgetésükben (1975) Dienes Valéria segít megérteni sokszínű életútja motivációját: „négy szerelmem volt: a zene, a matematika, a filozófia, az orkesztika. Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból; azután ezt a többletet a négy egyesítésében találtam legjobban meg. Azt hiszem, a mozdulat tanulmányozása hozta ki azt a többletet, amire egész fejlődésem várt.” Ha valaki az interdiszciplinaritás méltó képviselőjét keresné, bátran illusztrálhatná Dienes Valériával.

Erkel Ferenc
1810. november 7. – 1893. június 15.

1810. november 7-én született, és 125 éve, 1893. június 15-én hunyt el Erkel Ferenc zeneszerző, karmester, zongoraművész, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz zeneszerzője. Erkel Ferenc élete és munkássága összefonódott a nemzeti eszme kialakulásával, majd ébren tartásával a szabadságharc leverése után. Műveit áthatja a nemzet iránti mély odaadás és a felemelkedésért vívott küzdelem.

Erkel Ferenc gyermekkorát szülővárosában, Gyulán töltötte, zongoravirtuózként már kora gyermekéveiben felhívta magára a figyelmet. Nagyváradon, majd Pozsonyban tanult, ezután Kolozsváron volt zenetanár.

Az alig 26 éves Erkel a Pesti Német Színház másodkarnagya lett. Rövidesen első karmester és zenei vezető a Pesti Magyar Színházban. Az 1839–1840. évi reformkori országgyűlés döntése alapján e színház, amelynek működése összefonódott a magyar nyelvért, a nemzeti kultúra és művelődés érvényesüléséért és fejlődéséért folytatott harccal, a Nemzeti Színház nevet kapta. A színház sokáig a zenés színjátszás otthona is volt. Itt került színre 1844-ben Erkel Hunyadi László című történelmi operája, és még abban az évben bemutatták a Himnuszt is.

A szabadságharc bukása után Erkel mély hallgatásba burkolózott. A Habsburg-bürokrácia a szigorú cenzúrával lehetetlenné tett minden magyar nemzeti megnyilvánulást.

1861 tavaszán a meghirdetett országgyűlésre készült a politikai elit Magyarországon. Március 9-én bemutatták a rég várt Bánk bánt a Nemzeti Színházban. Erkel Ferenc legkiemelkedőbb művét a közönség óriási ovációval ünnepelte. Majd Ferenc József feloszlatta a parlamentet, amire az egész magyar nemzet passzív rezisztenciával felelt. E válságos években Erkel Bánk bánja a nemzeti ellenállás szimbólumává emelkedett.

A kiegyezés a művészet számára is új lehetőségeket hozott. Az 1875-ben megalakult Országos Magyar Királyi Zeneakadémia elnöke Liszt Ferenc, igazgatója Erkel Ferenc lett. A pályatársak elbeszélése alapján Erkel szigorú, lelkiismeretes, kötelességtudó tanár volt, tisztelte és szerette mindenki. Igazgatóként nem fogadta el a merev szabályokat, a bürokrácia szigorú rendeleteit – „Kölcsönös bizalommal igazgatott.”

Erkel Ferencet már életében nagy tisztelet övezte. Ötvenéves karnagyi évfordulójáról nagyszabású jubileumi ünnepséggel emlékeztek meg. A Vigadóban tartott fogadáson felszólalók között Jókai Mór a következőket mondta: „És ami ránk nézve legbecsesebbé teszi Erkel zeneköltészetét az, hogy minden izében nemzeti és eredeti. A fenségestől kezdve a népiességig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve, a puszták méla ábrándozásáig, mindent feltalálunk eszményítve, megnemesítve Erkel dalműveiben, ami magyar, ami a mienk.”

Színes, sokoldalú munkásságához hozzátartozik a pesti hangversenyélet, a Filharmóniai Társaság megszervezése, az országos énekkari mozgalom összefogása az országos dalárdák vezérkarnagyaként, az önálló zenés színház, az Operaház létrehozásában és működtetésében játszott kiemelkedő szerepe.

Mindemellett Erkel szenvedélyesen sakkozott, korának egyik legjobb játékosa volt, vezéregyénisége és támogatója a magyar sakkjátéknak. Szén József, az első nemzetközileg elismert sakkversenyzőnk halála után Erkel lépett örökébe, és a magyar sakkélet vezetőjévé vált. 1859 tavaszán az akkori Európa kávéházban (a mai Gresham-palota helyén) alakult újjá a Pesti Sakk-kör, amelynek működését azonban csak öt évvel később engedélyezték. A tagság elnökévé választotta Erkel Ferencet, aki haláláig betöltötte e tisztséget.

S hogy miért szerette a sakkot? Így fogalmazta meg: „…miként a sakktáblán a képzelet képzeletet szül, eszme eszmét kerget, elnyom, újból ébreszt, de a nagy hajszában rendet tart az ész.”