Giacomo Puccini
1858. december 22.
„A vadászat a legnagyobb szenvedélyem. Vadászom vadkacsákra, librettókra és szépasszonyokra” – ez volt az 1858. december 22-én Luccában született művész és életművész hitvallása. Az eredmény vagy ha úgy tetszik, a zsákmány: több tucat vadkacsa, egy tucat opera és legalább fél tucat meghódított nő, akik közül egyet feleségül is vett.
A szerzőről első átütő sikerű operájának bemutatója után George Bernard Shaw kijelentette: „Az a gyanúm, hogy ez a Puccini egyszer majd átveszi maestro Verdi örökét.” Igaza lett.
Giacomo Puccini szívvel írt, és szívhez szólt, ezt pedig mindig meghálálta a közönség. Az énekesnőkről nem is beszélve, hiszen nem csak a nők bálványa, hanem bálványozója is volt. Nem véletlen, hogy mindig éppen olyan regényeken és színdarabokon akadt meg a szeme, amelyeknek nő volt a főhőse. Még csak nem is válogatott: éppúgy vonzotta Manon Lescaut, a lezüllött dáma, mint Mimi, a szegény párizsi varrólány, Tosca a gyönyörű énekesnő, Cso-cso szan, a japán pillangókisasszony, Minnie, a Nyugat lánya, Angelica nővér, a bűnbe esett apáca vagy Turandot, a kegyetlen kínai hercegnő.
A librettó persze önmagában nem biztosítéka a jó operának. Puccini így hát nem csak könyvekben keresgélt, hanem saját emlékei közt is. Ha pedig még nem volt megfelelő élménye, gyorsan szerzett magának. Későbbi feleségét például megszöktette családjától, Angelica nővér alakját saját apáca testvére ihlette, az amerikai kocsmatulajdonos lányt pedig egy tengerentúli útján ismerte meg. A Bohémélet miliője sem volt ismeretlen számára. Mégis, hogy felidézze hajdani ifjúságát, barátait több hónapra beköltöztette a lakásába, és megkövetelte tőlük, hogy naphosszat kártyázzanak, lármázzanak és nevetgéljenek. Aztán egy este zokogva a zongorára borult, és bejelentette: „Most halt meg Mimi!” Ekkor már a bohémek is véget vetettek a mulatozásnak.
A Pillangókisasszony modelljére véletlenül bukkant rá: egy templomban szólította meg azt a japán asszonyt, aki aztán több hétig mesélt neki hazájáról, népdalokat énekelt, és ízelítőt adott a távol-keleti nők viselkedéséről. Utolsó művének hősnője a kőszívű Turandot hercegnő volt. Puccini azonban nem lett volna önmaga, ha nem csempészi be az operába Liut is, a szerelmes és önfeláldozó rabszolgalányt. S lám, milyen a sors: Liu halálával megszakad a partitúra, és Puccini szíve is.
