ELFÚJTA A SZÉL
1939. december 15.
1990 szeptemberében elfújta szél a görögök nagy álmát, az 1996-os olimpia megrendezésének jogát. Athén helyett az egyesült államokbeli Athenstől nem messze fekvő Atlanta lett a centenáriumi játékok színhelye; az a város, amely az Elfújta a szél című regény és a belőle készült film révén lett híres. A moziváltozat éppen háromnegyed évszázada, 1939. december 15-én hódította meg a világot. A város szülötte, Margaret Mitchell 1926-ban kezdett hozzá könyvéhez, amikor egy súlyos autóbaleset hosszú időre ágyhoz kötötte. Az 1037 oldalas könyv tíz évvel később jelent meg, s már az első héten 50 ezer példányt kapkodtak szét belőle.
Egy jó orrú producer, David O. Selznick rögtön lecsapott a megfilmesítés jogára, de a forgatás megkezdéséig még éveknek kellett eltelniük. Az anyagi gondokon kívül a szereplők kiválasztása is sok fejtörést okozott. A férfisztárokat, Clark Gable-t és Leslie Howardot – bár mindketten ellenkeztek – a közönség szavazta meg, a női főszereplőt azonban 1900 jelölt közül sem sikerült megtalálni. Ennek ellenére 1939. január 26-án megkezdték a forgatást, méghozzá a legizgalmasabb jelenet, az atlantai tűzvész felvételével. A műteremben egyszer csak feltűnt egy zöld szemű, fekete hajú, darázsderekú, ragyogóan szép angol színésznő, aki vőlegényét, Laurence Olivier-t látogatta meg Hollywoodban. Elég volt ránézni, mindenki rögtön tudta, hogy csakis ő, Vivien Leigh lehet Scarlett megszemélyesítője. Meglehetősen merész vállalkozás volt a tipikus amerikai lányt egy európai színésznővel eljátszatni, mégsem vele volt a legtöbb probléma. A film viharos veszekedések közepette 5 hónap alatt 90 helyszínen 3 rendező irányításával készült el.
A forgatást a magyar Cukor György kezdte el, akit Clark Gable tiltakozása miatt Victor Fleming váltott fel, ő viszont szívrohammal kórházba került, így az utolsó hetekben Sam Wood vette át a munkálatok vezetését. A filmhez 500 ezer méter celluloidszalagot és több mint 4 millió dollárt használtak fel. A 3 óra 50 perces alkotás 1940-ben 10 Oscar-díjat nyert, s ekkor történt meg először, hogy fekete bőrű művész is átvehetett egy aranyozott szobrocskát.
A nagyközönség részére természetesen Atlantában tartották meg az ősbemutatót: az akkor 300 ezer lakosú városban 1 millió ember gyűlt össze, és karneváli hangulatban ünnepelte a 19. századi könnyeztető históriát. A „filmtörténet legszebb csókját” megörökítő kópiát szuperbiztos páncélszekrényben őrzik, akárcsak a Coca-Cola receptjét. Persze az olvasókat sem hanyagolták el az élelmes kiadók, így a könyv számos országban és nyelven, több tízmillió példányban jelent meg, s bár sokan giccses történetnek tartják, az irodalmi berkekben rangos Pulitzer-díjat is elnyerte.
Atlanta város pedig büszkén ápolja Margaret Mitchell emlékét: utcát, teret, iskolát és klinikát neveztek el róla, a könyv megjelenésének 50. évfordulóján pedig megnyitották az Elfújta a szél múzeumát. A görögök azóta 2004-ben megrendezhették az ötkarikás játékokat, Georgia fővárosa pedig továbbra is büszke halhatatlan szülöttére és a filmre.
