Érzelmi nevelés a számok világában

– A matematikatanításban az ismereteken vagy a kompetencia fejlesztésén van a hangsúly?

– Szétválasztható a gyakorlat és az, ami célszerű lenne, a kompetenciák kialakítása. A gyerekeket arra kell nevelni, hogy elemezzenek, és ismerjék, mit-miért-hogyan érdemes tenni. Ez a gondolkodásmód átvihető az élet bármely területére. Hazánkban az 1920-as években még ténylegesen a gondolkodásra nevelés volt az általános, csak aztán jött a besulykolás, a „receptek követése”. De Romániában, Lengyelországban, Németországban, Angliában is hasonló a tendencia. Ellenben a távol-keleten még a matematikai kompetenciákra koncentrálnak, Szingapúr, Kína és Korea továbbhaladt a „magyar úton”.

– A gyakorlati oktatásban hogyan érvényesül a gondolkodásra nevelés?

– A gyerekek ugyanúgy viszonyulnak bármihez, mint a felnőttek: ösztöni és értelmi hozzáállással. Az ösztöni résznél él bennük a vágy az öröm átélésére. Ha megvan a motiváció, a gyerek rácsodálkozik, élvezi, és odafigyel arra, amit felvetünk. Nagyon fontos a gondolkodás szabadsága. Ha ki van szabva egy út, az leblokkolja a gyereket és visszaszorítja a képességeit. Ahelyett, hogy „így kell”, a helyes hozzáállás: „így is lehet”. Egy várhoz feljuthatunk a szerpentinen, a gyalogösvényen vagy a bozótok kerülgetésével, a lényeg, hogy mindegyik út a csúcson lévő várhoz vezet.

– Ez milyen konkrét módszerekben tud megnyilvánulni?

– Én évtizedek óta egy népdal elénekeltetésével kezdem az óráimat, így már az elején megalapozzuk a jókedvet. Amikor áttérek az új témára, egy olyan figyelemfelkeltő feladatot veszek elő, ami látszólag a tananyagtól távol esik. „Kicsi indián és nagy indián ülnek a kerítésen. Azt mondja a nagy indián a kicsinek: Te a fiam vagy, de én nem vagyok az apád. Akkor kije?” Ez megdöbbenti a gyerekeket, találgatnak, és a végén rácsodálkoznak: „Jé, az édesanyja,  erre én is rájöhettem volna…” A jó helyzet megteremtésén és a megfelelő problémaválasztáson kívül az is lényeges, hogy a teremben ne a tanár egója, fizikuma, hanem a szellemisége érvényesüljön. Így a gyerek képes lesz a gondolatokra koncentrálni és kizárni minden mellékes körülményt, élvezni tudja a logikai összefüggések vizsgálatát és meglátni bennük a szépséget.

– Mit javasol a pedagógusoknak a matematikai kompetencia fejlesztésére?

– Hogy alkalmazzák a gondolkodási módszereket visszatérően és használjanak analógiákat. Valamint osztálytól függően máshogy közelítsék a problémákat a gyerekekhez, hiszen az adott csoport összetételétől függ, hogy milyen az érzékenységük bizonyos kérdésekre. A gyerekek személyisége és tapasztalatai, hogy játszottak-e kiskorukban építőkockával, milyen fejlett a térlátásuk – ez mind szerepet játszik.

– A szülő hogyan tudja a logikus gondolkodást a hétköznapokba beépíteni?

– Ismét a szabadság megadásával. Azzal, hogy így is lehet csinálni, de nem így kell csinálni. A gyerek kielemzi a lehetőségeket, majd kiválasztja a megfelelőt, és nem csak a matematikára vonatkozóan. Ha a döntési szabadsága a családban biztosított, az átmegy a tanulásba is.

– Mikor érdemes elkezdeni a fejlesztést? Melyik korban mit ajánl?

– Építőkockákkal játszani már óvodás kortól, falapokból síkidomokat kirakni (tangram) már nyolcéves kortól lehet. A bűvös kockát is elkezdhetik hamarabb, de erre érdemes később is visszatérni. A sakkozás kiskortól arra nevel, hogy előrelátóan gondolkozz, lásd, hogy a negyedik-ötödik lépésben miként hasznosul a mostani döntésed. Vége-hossza nincs a lehetőségeknek.

– Melyek a magyar matematikatanítás vívmányai?

– Kevés olyan nemzet van, amelynek a matematikai kultúrája egyáltalán megközelíti a miénket. Egy nemzet húzóereje az elitjében van, és hogy egy országban az elitképzés mennyire magas szintű, a Nemzetközi Diákolimpiák mérik. A Nemzetközi Matematikai Diákolimpián Magyarország harminc éven át folyamatosan az első-második helyen állt, de tavaly már a dobogó közelében se jártunk. Szerencsére vívmányként megjelentek a matematikát népszerűsítő tanulmányi versenyek, például a Zrínyi Ilona Matematikaverseny. Itt rövid időn belül kell sok feladatot megoldani, ami a mostani felgyorsuló világban jól megy annak, akinek gyors a reagálóképessége. 2004-ben indítottuk el a Bolyai Csapatversenyeket, amelyek mára tömegessé váltak, a résztvevők száma meghaladja a több tízezret. Ez a verseny a világon egyedülálló kezdeményezés az együttdolgozás képességének fejlesztésében. Sikerének a kulcsa, hogy középpontjában az értelmi nevelés mellett az érzelmi nevelés áll. A csapatmunka során a közös siker nagyobb öröm, míg a sikertelenség nem olyan nagy kudarc, mint egy egyéni versenyen. Ha egy csapatverseny nem sikerül, nem „én rontottam el”, így nem akkora a teher, tehát a gyerekek felszabadultabban tudnak gondolkodni.

– Rendszeresség, feladattípusok vagy mennyiség – melyik a fontosabb?

– Mindegyik fontos, de a mennyiség csak addig, amíg megismerik és elsajátítják az alapismereteket, ezután tovább kell lépni. Ha három tanóra alatt például megtanulják a logaritmusokat, lehet elkezdeni a következő témát. Viszont, ha a tanmenetben le van írva, hogy a logaritmusokra hat órát kell szánni, majd összefoglalás, ellenőrzés következik, a nagyobb ütemben haladó csoporttal a hamarabbi továbblépést nem minden pedagógus meri megtenni. Pedig ha túl sokat foglalkozunk egy témával, az unalomhoz vezethet, a gyerek elveszíti az érdeklődését. A megfelelő döntés meghozásához helyesen kell felmérni, mennyi idő elég, ehhez pedig bátorság, illetve a tananyag és a módszerek teljes birtoklása szükséges.

– Ön szerint hogyan lehetne kompetenciaközpontúvá tenni a matematikaoktatást?

– Elengedhetetlen, hogy komoly összeget fordítsanak a pedagógusképzésre, és akkor van remény, hogy tíz év múlva olyan pedagógusok lesznek a katedrán, akik nem csak a tananyagot birtokolják, hanem a módszereket is, és minden olyan eszközzel rendelkeznek, amivel magas szintre tudják képezni a jövő nemzedéket.