Erkölcstan a pedagógusok szemével

Lovassné Boros Viktória, a töltéstavai Fiáth János Általános Iskola tanítója:

A mi iskolánkban minden elsős kisgyermek részt vesz az erkölcstan órákon. A hittant ugyanis az egyházak délután tartják, ahová fakultatív jelleggel járnak a gyerekek.

Milyen fogadtatása volt az erkölcstan iskolai oktatásának a szülők részéről? Önnek mennyire jelentett kihívást a fel­készülés?

Nálunk a szülők pozitívan fogadták az erkölcstan órák bevezetését, amit egy előzetes szülői értekezleten ismerhettek meg. Én ugyancsak örültem a tantárgynak, ugyanis napközben rengeteg probléma adódik, amit meg kellene beszélnünk. Mivel az alsó tagozatban nincs osztályfőnöki óra, ezek megoldására mindig valamelyik órából kellett egy kicsit elcsípni. Most az erkölcstan órán a tantárgyi témákhoz kapcsolódva nagyon jól meg lehet beszélni az éppen aktuális problémát is. A máshol tanultakat is tudom használni az órán, hiszen sokat bábozunk, szituációs és drámajátékokat játszunk.

A gyerekeket mennyire kötik le az órán felmerülő kérdések?

Nagyon érdeklődőek, szeretnek mesélni. Persze a tantárgy témái is – család, iskola, milyen vagyok, a közösségben elfoglalt helyem – közel állnak hozzájuk. Sokszor olyat is elmondanak, amit máskor nem tennének meg, hiszen nem tartozik a családon kívül senkire. Jobban és könnyebben megnyílnak, mert ezen az órán kötetlenebb a légkör. Gyakran nem is a padnál ülünk, hanem a szőnyegen, vagy körberakjuk a székeket.

Miként készül fel az órákra? Milyen eszközöket tud igénybe venni?

A beszélgetések mellett játszunk, rajzolunk, feladatokat oldunk meg. Nem ragaszkodom a tankönyvhöz, van füzetünk, feladatlapokat készítek, ami kicsit hosszabb felkészülést igényel. Mivel a gyerekek még nem tudnak írni, sokszor rajzokat készítünk egy-egy téma kapcsán. Bábokat is használunk.

Hogyan tudja értékelni a gyermekek órai teljesítményét?

Erkölcstan órán szerintem nem lehet osztályozni. Hajlok arra, hogy csak az órán való részvételt regisztráljuk. Természetesen piros pontot, matricát lehet szerezni, de ez inkább a motivációt szolgálja. Számomra az óra akkor értékes, ha a gyerekek jól érzik magukat, és a tapasztalatokat hasznosítani tudják.

Kapcsolatban áll más iskolák erkölcstan tanáraival? Ön szerint az oktatást mennyiben segítené egyfajta műhelymunka?

Más iskolák tanáraival nincs kapcsolatom. A köznevelésért felelős államtitkárral folytatott megbeszélés során felmerült, hogy érdemes lenne egy hálózatot kialakítani. A munkaközösségek, az összejövetelek alkalmasak lennének ötletelésre, véleménycserére. A találkozón emellett az is felvetődött, hogy első osztályban talán nincs is szükség tankönyvre. Így mindenképpen hasznos lenne, ha az alkalmazott módszereket, eszközöket meg tudnánk osztani egymással.

Hogy látja, milyen jövője lehet ennek a tantárgynak?

Nagyon hasznosnak tartanám, ha nyolcadik osztályig felmenő rendszerben bevezetnék, és ebben a formában megmaradna. Szerintem a gyerekekre hatással vannak az erkölcstan tantárgy témái és azok feldolgozása. Talán még a kamaszkort is könnyebb lesz átvészelniük, ha a problémáikat – ilyen közegben – egymással és egy felnőttel meg tudják beszélni. Úgy érzem, hogy viselkedésükben, egymáshoz való viszonyukban és a mindennapi életben felmerülő problémákhoz való hozzáállásukban pozitív változást jelentene.

 

Révész Tamás, az Egri Kemény Ferenc Sportiskolai Általános Iskola tanítója:

Örömmel hallottam az országos adatokat, miszerint az érintett diákok több mint 50 százaléka a hittant választotta, miközben a vallásukat gyakorlók száma 15-20 százalékra tehető. A mi iskolánkban a diákok 80 százaléka erkölcstan órára jár.

Miként értékeli az iskola, szükség van az erkölcstan oktatására?

Az elmúlt években többször is arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy a tanórának egyre nagyobb részét kell olyan dolgokra fordítni, ami nem kifejezetten a tárgyhoz kapcsolódik, mert általános, morális kérdések merülnek fel. Érzékeljük, hogy baj van, sok gyermeknél már az alapok sincsenek meg, amit otthonról kellene hozni. Így a tanórákon alapvető erkölcsi kérdésekkel kell foglalkoznunk. Az erkölcstan bevezetésével van egy olyan óra, ahol csak erről tudunk kötetlenül, jó hangulatban beszélgetni a gyerekekkel.

Mennyire érezte elégségesnek a tanfolyamot? Fel tudta készíteni a tantárgy oktatására? Kapott elég segítséget, támpontokat?

Ahhoz, hogy elkezdjük a munkát, elég volt a 60 órás tanfolyam. Ötödik osztályosoknak tanítom az erkölcstant, de hogy egészen nyolcadik évfolyamig színvonalas legyen az oktatás, szükség lenne egy mélyebb képzésre is. Ugyanakkor ennek a tantárgynak voltak előzményei, így nem voltunk teljesen tájékozatlanok. Az osztályfőnöki óra tanmenetébe eleve be kellett építeni az erkölcstanhoz kapcsolódó kérdéseket.

A szülőktől milyen visszajelzések érkeztek?

Először mindenki tanácstalan volt, tartottak tőle, hogy az iskolában helyettük akarják megmondani, hogy mi a jó, mi a rossz, de jellemzően a szülők is úgy gondolták, hogy jó és hasznos dolog lesz ez az óra, hiszen ismerik a tanárokat, megbíznak bennük. Ugyanakkor mindenki érzi erkölcsileg elbizonytalanodott világunkban, hogy nem tudunk eleget beszélni ezekről a problémákról. A gyerekeimen látom, hogy bármit csinálok, a számítógép előtt ülve óhatatlanul is rengeteg olyan információ jut el hozzájuk, amit nem szeretnék. Ilyenkor utólag kell helyükre tenni a dolgokat. A szülők is érzik, hogy óriási a veszély, és igenis kell időt és energiát fordítani arra, hogy a gyerekeket felvértezzük.

Sportiskolában tanít, ez jelent-e bármiféle különbséget?

Speciális tanterve van az általam tanított sportosztálynak, de ez az erkölcstant nem érinti. Nemrégiben felmerült, hogy 7–8. évfolyamon a sporterkölcs is megjelenhetne a tantárgyban. Erre még nincsen kidolgozott metódus, jó lenne most elkészíteni. A sportolók ugyanis jobban szembesülnek bizonyos problémákkal, ilyen például a dopping kérdése.

 

Csépányi-Istók Zoltán, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium Beszterce-lakótelepi Tagiskola oktatója:

Nálunk párhuzamosan vannak az erkölcstan- és a hittanórák. Az érintett diákok túlnyomó többsége, 80-90 százaléka erkölcstanórára jár. A tanórák megszervezésénél nem merült fel nehézség: az iskola elkészítette az órarendet, amihez alkalmazkodtak a hitoktatók is. A szülők részéről sem tapasztaltunk ellenérzést, annak ellenére, hogy nagyon sok hamis információ lengte körül a tantárgyat.

Kik tanítják az erkölcstant?

Az első osztályosoknak a tanítók tartják az erkölcstan órákat, hiszen a törvény rendelkezése szerint alsós tanító taníthat erkölcstant. Felsőben már elvárás az oktatóval szemben, hogy legyen etikatanári végzettsége: ennek hiányában egy hatvanórás továbbképzésen készítették fel a pedagógusokat. Salgótarjánban ezt a Pedagógiai Intézet szervezte meg. Én önként vállaltam a képzést, mert történelem és népművelő szakos tanárként közelállónak érzem magamhoz ezt a tárgyat. A továbbképzés csak átmenetileg elég, később egy kétéves képzést is el kell majd végeznünk, hogy taníthassuk az erkölcstant.

A felkészülés során ütköztek-e nehézségbe a pedagógusok? Ha igen, hogy sikerült ezeket megoldani?

A találkozó előtt több kollégámtól is érdeklődtem. Egységes a vélemény, hogy az oktatás zökkenőmentesen zajlik, és nagyon nagy szükség van az erkölcstan órára. Ezt magam is tapasztalom. Van miről beszélni, ha a 45 perces óra végén is van még két tanuló, aki nem érti, hogy miért kell a pénztárosnőnek visszaadni a pénzt, ha több visszajárót ad, mint amennyi járna.

A gyerekek hogy érzik magukat az órákon?

Hitelesebb lenne, ha erről a gyerekek beszélnének. Én úgy látom, hogy szeretik az órát. Örülnek neki, hogy olyan dolgokról beszélgetünk, amiről máshol nem tudnak. Otthon sokszor erre nincs kellő idő, vagy rosszabb esetben nem érdekli a szülőt. Pedig a gyerekek annyira szeretnének magukból kibeszélni dolgokat! Ezen az órán erre van lehetőség. Mindenkit meghallgatunk, és nem csak tíz percben osztályfőnöki órán, az adminisztráció elvégzése után. Az általam ismert erkölcstan oktatók az óra legnagyobb előnyét abban látják, hogy van 45 perc komoly témákkal foglalkozni.

Milyen szerepe van a pedagógus személyiségének, példamutatásának a tantárgy oktatásában?

Ennél a tárgynál elsősorban nem a tanár tárgyi tudása a mérvadó. Egyszerűen szeretni kell a gyerekeket, ez a legfontosabb. Hiteles, ha a tanár a saját életéből hoz fel példákat. A saját történetek jobban is érdeklik a diákokat. Ezek az órák segítik elmélyíteni a gyerekekkel való kapcsolatot is. Mindegyik ötödikes osztályban tanítok történelmet, sok órám van, de az erkölcstanórán lehet a legközelebb kerülni a gyerekekhez.