Érettségi változások

Az érettségi vizsga rövid története Magyarországon 1990-ig

Az állam és az egyház fokozatos szétválása, a francia felvilágosodás hatása nem kerülte el az oktatás területét sem, ami az állami beavatkozás nyíltabb és erőteljesebb megjelenését eredményezte. Az állami befolyás nőtt Mária Terézia (1740–1780) uralkodása idején, 1764-ben a Tanügyi Bizottság létrehozásával és 1777-ben a Ratio Educationis kibocsátásával. A magyar tanügyigazgatás történetének 1777 és 1950 közötti szakaszát elsősorban az állami kontroll felekezeti iskolák feletti megerősödése jellemezte. A rendelet egységes iskolarendszert akart létrehozni, államilag előírt tantervet vezetett be; célja az államhoz hű és hasznos polgárok nevelése volt, és előtérbe került a földrajz és a történelem oktatása.

Az oktatás később is jórészt az egyház kezében maradt, de érvényesült az állami ellenőrzés. Az uralkodó kísérletet tett a tankötelezettség bevezetésére – 6 és 12 évesek számára – a nagymérvű analfabetizmus felszámolásának érdekében. Az 1806-ban kiadott II. Ratio Educationis nyomatékosan javasolta a mindkét nemhez tartozó gyermekek elemi iskolába járásának számonkérését a szülőkön, az 1845-ben kiadott elemi iskolai rendelet pedig gyakorlatilag előírta a tankötelezettséget.

1849-ben, a forradalmak utáni központosítás és németesítés következtében az osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszter, Leo Thun kibocsátotta az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák működését szabályozó átfogó rendeletét, amely a magyar neveléstörténetben „Entwurf” néven ismert. Ezt a szabadságharc leverése után Magyarországra is kiterjesztették.

A 20. századi oktatási rendszer főbb sarokpontjai

Az 1924. évi középiskolai törvény a differenciálás híveinek kedvezett. A differenciálás Klebelsberg Kunó szerint segít elhárítani a tanulói túlterhelés veszélyét, elősegíti az egyéni képességek, a tehetség ápolását, a pályaválasztásra való felkészítést. A törvény a szétkülönítés elvét úgy kívánta érvényre juttatni, hogy a humán gimnázium és a reáliskola közé domináns iskolatípusként beillesztette a reálgimnáziumot.

Az érettségi vizsga jelentőségének alapvető változása nem 1945-ben, az új hatalom kiépülésével, nem 1948-ban, a felekezeti és egyéb nem állami fenntartású iskolák államosításával, nem 1949-ben a tanügyigazgatás átszervezésével, hanem az 1952. május 15-i minisztertanácsi rendeletben foglaltaknak megfelelően, az egyetemi felvételi rendszer bevezetésével következett be.

A 20. század második felében az egyik legjelentősebb változás az érettségi vizsgákat érintette; az 1961 októberében elfogadott oktatási törvény, valamint a hozzá kapcsolódó, művelődésügyi miniszter által jegyzett utasítás eredményezte. Mindez az érettségi vizsga szerkezeti, tartalmi kérdésköreit is megváltoztatta: a tantervi szabályozást és az érettségi vizsgakövetelményeket szorosabban összehangolták. Az érettségi vizsgának az oktatási rendszerben kialakított súlya és jelentősége 1982-ben, a közös érettségi-felvételi vizsgák bevezetésével ismét változott.

A 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi vizsgarendszer főbb jellemzői

A Nemzeti Alaptanterv 1995-ös bevezetése után kezdtek el dolgozni a kétszintű érettségi koncepcióján, mely hosszú idő óta a legjelentősebb változás volt, mivel ezzel újból eltörölték az egyetemi felvételit, és az érettségit állították helyébe, mely döntést azóta is szakmai viták öveznek. Az 1993-ban kiadott és 1996-ban módosított középiskolai törvényhez kapcsolódva jelent meg 1997-ben a 100/1997. (VI. 13.) sz. Kormányrendelettel az érettségi vizsgaszabályzat, mely társadalmi és szakmai viták sorát követően kialakította a 2005-ben bevezetett új, kétszintű érettségi – közép- és emelt szintű – vizsgarendszert. Az emelt szinten való vizsgáztatást és az elnöki névjegyzékre kerülést külön képzés elvégzéséhez kötötték; az előbbit később eltörölték. Régi elképzelések – mint a két szint –, angol modellek – mint a vizsgabizottság –, etatista oktatáspolitikai elemek – túlzott tartalmi és különösen formai központosítás – valósultak meg. Az érettségi vizsga tervezése és kivitelezése az OKÉV (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont), majd az OH (Oktatási Hivatal) feladatkörévé vált.

Az érettségi hazánkban állami vizsga, az érettségi bizonyítvány pedig közokirat. Az érettségi bizonyítvány érettségi végzettséget tanúsít, és a jogszabályban meghatározottak szerint felsőoktatási intézménybe való felvételre, szakképzésbe való bekapcsolódásra, valamint munkakör betöltésére jogosít. A szakmai érettségi a szakképzésre vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szerinti munkakör betöltésére képesít. A 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi rendszer által a vizsga minden tekintetben egységes lett az ekkori gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulói, illetve a felnőttoktatásban részt vevők számára is.

A vizsga tehát a közoktatási törvény által legitimált módon nem kínál eltérő követelményeket a középfokú képzés szerkezeti és fenntartói variációi számára. Mindez azt jelentette, hogy a négy-, a hat- és a nyolc évfolyamos képzést folytató gimnázium, a kéttannyelvű gimnázium, a szakközépiskola, a nemzetiségi oktatás és a felnőttképzés középiskolái számára egyaránt azonos vizsgaszabályzat és azonos szerkezetű, illetve értékelési rendszerű vizsga lépett életbe, a kéttannyelvű iskolák és a nemzetiségi képzésben részt vevő diákok számára érvényes tartalmi eltérésekkel. A vizsgakövetelmények tehát nem érvényesítik a vizsgát megelőző képzés tantervi különbségeit, a differenciálás individuális szinten, a vizsgázó döntésének szintjén érvényesülhet: a vizsgaszintek és a kötelező vizsgatárgyakon kívüli tantárgy(ak) megválasztásában.

Változások 2020-tól kezdve

Az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002. (V. 24.) OM rendelet 2020. november 30-án hatályát vesztette, ám a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 5. § (2) bekezdése szerint: „A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre, a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell.” Mindezek alapján azon középiskolai tanulóknak, akik a középiskolában még nem a 2020-ban kiadott Nemzeti alaptanterv szerint folytatják tanulmányaikat, azaz a 9. évfolyamot 2020. szeptember 1-je előtt kezdték meg, a 2023. évi október-novemberi érettségi vizsgaidőszakkal bezárólag még a 40/2002. (V. 24.) OM rendelet 2020. október 31-én hatályos követelményei szerint kell érettségi vizsgáikra felkészülniük, és érettségi vizsgát tenniük.

Technikumok új érettségi rendszere

Az új 2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről 2020. szeptember 1-én lépett életbe, mely során a 2015-ben szakgimnáziumokká átnevezett, korábban szakközépiskolákat most technikumokká nevezték át és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) – ma Kulturális és Innovációs Minisztérium – irányítása alá kerültek, illetve a Szakképzés 4.0 alapján új érettségi szabályokat vezettek be. A szakgimnáziumok eddig 4+1 éves képzést nyújtottak – a statisztikák szerint a plusz egy, OKJ-és képzést adó évre nagyjából minden második diák marad ott –, ezt alakította át az ITM ötéves képzéssé, mely véleményük szerint vonzóbbá teszi ezt a képzési formát a szülők és diákok számára. A koncepció szerint: „A képzés egységes szervezése, dualitása és felsőoktatáshoz erősebb kapcsolása indokolttá teszi a változtatást.” Az első két év ágazati ismereteket adó képzése után a második ciklusban duális képzés folyik majd (ez azt jelenti, hogy a diákok szakmát tanulnak, jellemzően cégeknél vagy azokkal szorosan együttműködve), a képzés időszakában pedig a tanulószerződés munkaszerződéssé alakul, így a diákok pénzt is keresnek. A 12. év végén a négy kötelező közismereti tárgyból érettségiznek a diákok, a „választható” 5. tantárgyból viszont nem. A 13. év végén tesznek szakmai vizsgát, az lesz az ötödik érettségi tantárgy. „Így a 13. év végi sikeres vizsga után két végzettséget igazoló bizonyítványt kap: kézhez kapja az érettségi bizonyítványát, valamint a technikusi végzettségét igazoló oklevelét.” Felvetik, hogy a technikumban megszerzett tudás megteremti a lehetőségét, hogy a „jó eredménnyel” végzettek felvételi vizsga nélkül tudjanak továbbtanulni felsőoktatásban az azonos ágazaton belül (csak a szakmai vizsga eredménye alapján kerüljenek be a felsőoktatásba). Céljuk, hogy ezáltal a szakképzésből minél többen jussanak be a felsőoktatásba, kompenzálva, hogy a szakgimnáziumokba járók a képzés szintje miatt jellemzően nem tudnak emelt matek- vagy fizikaérettségit írni, emiatt hátrányba kerültek a gimnazistákkal szemben.

Rendkívüli érettségi intézkedések a koronavírus-világjárvány idején

A koronavírus-járvány terjedése miatt a 2019/2020-as tanévben, 2020. március 16-ától a köznevelési és szakképzési intézményekben új, tantermen kívüli, digitális munkarend bevezetéséről döntöttek, mely a tanév végéig fennállt.

A 2019/2020-as tanév tavaszi érettségi vizsgaidőszaka

Ennek következtében az érettségi előtt két héttel adták ki azt a rendeletet, mely a veszélyhelyzet során az érettségi vizsgák 2020. május–júniusi vizsgaidőszakban történő megszervezéséről szólt. Az érettségi vizsgatárgyak szóbeli és gyakorlati vizsgarészeit, ha e rendelet eltérően nem rendelkezett, a vizsgaidőszakban nem szervezték meg. Így:

• meg kellett szervezni a középszintű szóbeli vizsgát azon vizsgatárgy esetében, amely középszinten csak szóbeli vizsgarésszel rendelkezett;
   
• a nyelvvizsgák a szóbeli vizsgarész teljesítése nélkül váltak érvényessé;
   
• bármely vizsgatárgyból tett középszintű írásbeli vizsga esetén, ha a vizsgázó írásbeli teljesítménye elérte a tizenkettő százalékot, de nem érte el a huszonöt százalékot, a Vizsgaszabályzat 41. § (2) bekezdése szerint szóbeli vizsgát tehetett;
   
• testnevelés vizsgatárgyból szóbeli vizsgát kellett szervezni;
   
• vizuális kultúra vizsgatárgyból tett középszintű vizsga esetén a vizsgázó pontszámát az írásbeli vizsgarész alapján, gyakorlati vizsgarész nélkül kellett megállapítani;
   
• az előrehozott, valamint érettségi bizonyítvány megszerzése előtti szintemelő érettségi vizsgák megszervezésére nem került sor, a benyújtott vizsgajelentkezéseket néhány esetet kivéve az OH törölte.

Az írásbeli vizsgák magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, angol és német nyelv esetében nem 8, hanem 9 órakor kezdődtek. Az érettségi vizsgák lebonyolítása során a kijárási korlátozásról szóló kormányrendelet szerinti távolságtartási szabályt lehetőség szerint biztosítani kellett, azaz meghatározott volt a tanulók számára, hogy melyik kapun kellett az iskolába érkezniük, belépéskor a kézfertőtlenítő használata, kihelyezett maszkok felvétele – saját maszk használható volt –, épületben a távolságtartás (1,5 m). Az írásbelik alatt nem volt kötelező a maszk viselete, csak a terem elhagyását követően.

Az érettségi eredményeket legtöbb esetben tehát az írásbeli eredmények jelentették. A középszintű magyar-, történelem-, matematikaérettségi esetén az eddigi 150 pont helyett a szóbeli pontot kivonva 100 pont lett az elérhető maximális pontszám, míg a középszintű idegen nyelvi érettségik esetén az írásbelivel megszerezhető 117 pont lett, a jegyek kiszámításához kapcsolódó százalékos arányok viszont nem változtak.

A tavaszi időszakban eredetileg 113 ezer diák jelentkezett érettségire, azonban végül csak 84 300 fő vizsgázhatott – végül ebből is csak 82 539-en mentek el az érettségire –, 26 638 jelentkezést, többségében előrehozott érettségi vizsgát tevőkét ugyanis töröltek, 2455 diák pedig a digitális oktatás és az érettségi vizsga lebonyolításának bizonytalanságai miatt az őszi vizsgaidőszakra halasztotta vizsgáit. A vizsgaidőszakban összesen közel 69 ezer végzős középiskolás érettségizett, és rajtuk kívül csaknem 14 ezren tettek legalább egy tárgyból érettségit.

Összegzés

Az érettségi vizsgák világszerte meghatározó szerepet játszanak a közoktatás szabályozásában, azonban szerepük meghatározása, működésük leírása, a vizsgához hozzájutók körének a meghatározása mindig is a közoktatási törvénykezés szintjén, társadalompolitikai célokat érvényesítve történik. Az érettségi bizonyítvánnyal rendelkezés vagy éppen nem rendelkezés alapján elmondható, hogy egy ország vizsgarendszerének jelentősége elsősorban abban van, hogy szabályozó erejénél fogva közvetlenül is befolyásolja a társadalmi munkamegosztást, a munkaerő képzettségét, a társadalmi mobilitást, benne az egyéni karrierépítés lehetőségeit. Az érettségi vagy a felvételi vizsga olyan szűrő, amely az egyéni kvalitásoktól nem függetlenül, a tudáshoz való intézményes hozzáférést teszi lehetővé vagy éppen lehetetlenné. Napjainkban a legtöbb érettségiző tisztában van azzal, hogy az érettségi vizsgabizonyítványa a továbbtanulásnak, illetve számos munkakör betöltésének szükséges, de nem elégséges feltétele, melyet alátámaszt az elmúlt évtizedekben a középiskolázás kiterjedése, az érettségizők számának, ezáltal az érettségiző populáció heterogenitásának növekedése. Ugyanakkor mind a magyarországi, mind a nemzetközi érettségi vizsgarendszereket áttekintve érzékelhető az állami szerepvállalás növekedése. Az érettségi vizsgák jelentőségének növekedését mutatja, hogy a jövő oktatáspolitikájának egyik központi kérdése. Szervezésükkel, lebonyolításukkal, sehol nem elkerülhető reformjaival jelentős szerepet játszanak majd a lisszaboni felhívás mindhárom irányelvének, azaz az oktatás és képzés minőségének javítására, a tanuláshoz való hozzáférés lehetőségeinek növelésére, valamint az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megalapozására törekvő programoknak a kidolgozásában.