Erdőpedagógia: a környezeti nevelés egyik legjobb színtere

Mit jelent az erdőpedagógia? Milyen pedagógiai elvekre, illetve módszertani célkitűzésekre épül?

Dr. Lampert Bálint (L. B.): Erdőpedagógiának alapvetően azt a tevékenységet nevezzük, amellyel az erdő – az erdőtörvény által előírt – közjóléti funkciójának megvalósítására törekszünk az ifjúság körében. Ez jelenti az erdő, az erdőhasználat, az erdőgazdálkodás megismertetését; az erdészek munkájának, valamint az erdő mint természeti és gazdasági érték megbecsülésének elősegítését; az erdőtudat, illetve környezettudat kialakítását.

Ez utóbbi célkitűzés teszi indokolttá az erdőpedagógia kifejezés használatát, ugyanis pedagógiai kultúrát és tevékenységet tételez fel. Az erdőpedagógia a németországi erdészeti felsőoktatásban indult el, ahol projektek formájában az erdészeti egyetemek hallgatói az erdőben, a terepen sajátíthatták el azt az ismeretanyagot, amely lehetővé tette, hogy vezetni tudják a kisiskolások erdei iskolai foglalkozásait. Az erdőpedagógia a természet rendszerszerű működésének elvét az erdei életközösség példáján keresztül mutatja be. Egyben igyekszik tudatosítani, hogy az erdő nemcsak tiszta természet, hanem kultúr- és gazdasági tér is, ahol folyamatosan jelen van az ember. Módszertanában az érzékszervi tapasztalatszerzésre épülő, a közvetlen megismerést segítő eljárások mellett az élménypedagógiai módszerek, a drámapedagógia, a kutatás-felfedezés alapú eljárások, a projektmódszer, a kooperatív tanulás és a vizsgálatok jelennek meg.

Kövecsesné dr. Gősi Viktória (K. G. V.): A győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán és Társadalomtudományi Karon az Erdőpedagógia Projektet 1996-ban alkotta meg harmóniaelmélete alapján dr. habil. Kováts-Németh Mária. Mi ebbe a projektbe hallgatóként, majd az erdei iskola programvezető erdőpedagógusaiként tudtunk bekapcsolódni, ami azóta is rendkívül sok gyakorlati tapasztalatot ad hozzá a neveléstudományi elméleti tudásunkhoz. Az induló projektet Kocsis Mihály, a Ravazdi Erdészet akkori vezetője és dr. Magas László, a Kisalföldi Erdőgazdaság korábbi vezérigazgatója is támogatta. Ezen három személynek köszönhető a Ravazdi Erdei Iskola létrejötte, az a szakmai munka, amelynek köszönhetően a mai napig tanítók generációi indulnak el úgy Győrben a pedagóguspályán, hogy szeretettel és elköteleződéssel valósítják meg a felnövekvő generáció környezeti nevelését.

Milyen korosztályra fókuszál az erdőpedagógia? Már az óvodásokat is érinti, vagy az iskolába lépés után érdemes ezt a fajta nevelést elkezdeni?

K. G. V.: A természet, az erdő megismerése, megszerettetése minden életkorban fontos feladatunk, hiszen a természet iránti érzékenység fokozása, az óvó-védő magatartás a környezettudatos életmód kialakításának alapja. Ahogy már a 20. század elején is kiemelték elődeink, csak azt tudjuk megvédeni, amit szeretünk, ismerünk, amihez érzelmekkel kötődünk. Ez a kötődés tudja azt is megalapozni, hogy felnőtt életünkben a fenntarthatóság elveit figyelembe véve hozzuk meg döntéseinket.

Napjainkban azért is különösen fontos ez, mert a gyerekek egyre inkább elidegenednek a természeti környezettől; a gépek, az okoseszközök által közvetített tartalmak mellett kimaradnak olyan tapasztalások, hatások, amelyek az érzékszerveiket, idegrendszerüket, mozgásukat hatékonyan és a koruknak megfelelően tudják fejleszteni. Richard Louv író 2005-ben megjelent munkájában beszél először a természethiányos állapotról. Nem egy diagnosztizálható betegségről van szó, hanem egy problémafelvetésről, amely azt mutatja be, hogy a gyermek és a természet közötti kapcsolat hogyan változott az utóbbi időszakban. Mind a közvetlenség, mind a szabadság, mind a rendszeresség formájában vannak változások, ami a személyiség egészére nézve nincs pozitív hatással. A testi-lelki fejlődés zavarait emeli ki Richard Louv, a figyelemzavar kérdéskörét, azt, hogy az érzékszerveinket csökkentetten használjuk, a pszichés, érzelmi betegségek aránya megnövekszik, aminek kapcsán elmagányosodás következik be.

Az erdei iskolák hogyan kapcsolódnak az erdőpedagógiához, hogyan segítik a környezettudatos nevelést?

L. B.: Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Erdei Iskola Szakosztálya 1996-ban alakult azzal a céllal, hogy a gyakorlatban is kiteljesítse azt a felelősséget, amit a magyar erdészek éreznek az ifjúság környezeti neveléséért. Az azóta eltelt évtizedekben az országban kiépült az erdészeti erdei iskolák hálózata, és kidolgozták az erdészeti erdei iskolák minősítési rendszerét is. Az erdőpedagógia elsősorban az erdészeti erdei iskolák tipikus módszertani gyakorlata, tehát a gyakorlatban az találkozhat leginkább ezzel, aki ilyen típusú erdei iskolába megy az osztályával.

Az erdőpedagógia az ember és a természet közötti harmonikus kapcsolat lehetőségét a fenntartható, természetkímélő erdőgazdálkodás hosszú távra tervező példáján keresztül mutatja be. Az erdőpedagógiai programok jó lehetőségeket biztosítanak a biológiai sokféleleség fontosságának megértetésére is. A gyakorlati tevékenységek, megfigyelések végzése által könnyebbé válhat a bonyolult ökológiai összefüggések megértése is. Emellett kialakítható a gyermekekben a felelősségvállalás, a környezetóvó attitűd, valamint a cselekvőképesség a környezeti ügyekben.

Hogyan valósul meg az erdőpedagógia a hétköznapokban, az iskolapadban?

K. G. V.: Az erdőpedagógiai programok az ország számos erdei iskolájában igénybe vehetők szolgáltatások formájában is, amiket többnyire erdőpedagógusok, erdészeti szakemberek, környezeti nevelők valósítanak meg, a köznevelési intézményekben pedig a környezetismeret-órák, az osztályfőnöki órák, osztálykirándulások során is bőven van lehetőségünk kipróbálni ezeket.

Az erdei iskolákban sok esetben erdészek, esetleg vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek is dolgoznak. Hogyan kapcsolódik össze az ő munkájuk a pedagógusok munkájával?

L. B.: A németországi erdészek már az erdőpedagógia megalkotása kezdetén felismerték, hogy a sikeres szemléletformálást nem tudják megvalósítani pedagógiai háttér nélkül. Az erdész és a pedagógus munkája a látszólagos különbözőség ellenére egy dologban mindenképp hasonló: a kitartó munkájuk eredménye csak hosszú évek, évtizedek után válik láthatóvá. Ez a fajta elköteleződés az értékteremtés iránt fontos kapocs tud lenni a közös munkában, mivel sikeresen ötvöződik a mit tanítsunk? és a hogyan tanítsunk? kérdésköre. Előbbin a hiteles erdészettudományi (környezet- és természettudományi) szakmai ismereteket értjük, amit az erdészeti, vadgazdálkodási, de sok esetben természetvédelmi területen dolgozó szakemberek közvetítenek. Az utóbbi kérdéskör esetében a neveléstudományi hátteret a pedagógus szakemberek adják át. Ez a fajta kölcsönös együttműködés teremti meg az erdőpedagógia környezeti nevelésbeli sikerességének alapját.

Az erdei iskolákon kívül milyen más meghatározó elemei léteznek még az erdőpedagógiának?

L. B.: Az erdőgazdaságok nagy hangsúlyt fektetnek a közönségkapcsolatokat fejlesztő, a szemléletformálást támogató programokra. Ebben kulcsszerepe van az erdei iskoláknak, azonban ez nem azt jelenti, hogy azok feltétlenül ott is valósulnak meg.

Az egyik legjelentősebb ilyen elem az Erdők Hete, amelyet az OEE Erdészeti Erdei Iskola Szakosztálya indított el állami erdőgazdaságok bevonásával. Azóta az Erdők Hete bekerült az „erdőtörvénybe” is, amelynek „rendezvényei azt a célt szolgálják, hogy az ország lakossága tájékoztatást kapjon az erdők állapotáról, az erdőgazdálkodási tevékenység helyzetéről, a Nemzeti Erdőprogram végrehajtásáról.”

Ide sorolhatjuk még a Muzsikál az erdő komplex, összművészeti rendezvénysorozatot is, melyet a szakosztály korábbi titkára, Szabó Lajos erdőmérnök hívott életre. A program felöleli a művészetek rétegeit, a természet, a környezet megóvásának a fontosságát, a fenntartható életforma jelentőségét. Fő célja a környezettudatos, fenntartható életforma népszerűsítése az erdő és a zene, a művészet erejével. Kiemelhetők még az Erdei Vándortáborok, amelyek olyan felsős és középiskolás diákokat céloznak meg, akik testközelből szeretnének megismerkedni hazánk természeti és kulturális értékeivel, valamint megtapasztalni az erdeivándor-életérzést.

Vannak olyan pedagógus-továbbképzések, szakmai könyvek, melyek segíthetik a pedagógusok környezettudatos nevelési törekvéseit?

K. G. V.: Egyetemünk kínálatában szerepel a Projektrendszerű környezeti nevelés szakterületen pedagógus szakvizsgára felkészítő továbbképzés is, amelynek részeként az erdőpedagógia elméleti és gyakorlati kérdéseit is megismerhetik az érdeklődő kollégák, illetve a diaszpórában tevékenykedő hétvégi magyar iskolák pedagógusai számára szervezett szakirányú továbbképzésünknek is részét képezi az erdőpedagógia. A tanító- és óvóképzők programjában is nagyon sok helyen jelenik meg az országban a környezeti nevelés részeként az erdőpedagógia, Sopronban pedig szakirányú továbbképzés során szerezhetnek az érdeklődők erdőpedagógus végzettséget.

Milyen hosszabb távú eredményeket érhetünk el, ha a pedagógusok kellő hangsúlyt fektetnek a környezeti nevelésre?

K. G. V.: Az előttünk álló évtizedek számos kihívást tartogatnak az emberiség számára. A környezeti nevelés támogatja egy olyan környezettudatos generáció felnövekedését, akik a fenntarthatóság szemléletmódját szem előtt tartva képesek a cselekvésre, az együttműködésre, a hatékony problémamegoldásra. Fontos lenne, hogy a klímaszorongás helyett érezzük a kompetenciát, azt, hogy képesek vagyunk tenni egy szebb és jobb jövőért.