Énekeljünk újra együtt!

– Hogyan pattant ki a fejetekből az Aki dudás akar lenni ötlete?

Kisgyőri Krisztián: – A Nyíregyházi Főiskola ének-zene tanszékén végeztem népzene szakon 2008-ban. Az évfolyamtársaimmal ellentétben, akik főleg muzsikálással akartak foglalkozni, engem a tanítás érdekelt. Rögtön fejest ugrottam a sűrűjébe, tanítottam zeneiskolában, általános iskolában, gimnáziumban. Tapasztalatokat gyűjtöttem, és közben mindenhol azt láttam, hogy az ének-zene oktatás haldoklik. Elkezdett járni az agyam, mi lehet a megoldás.

– Miben láttátok a probléma gyökerét?

Krisztián: – Azt tapasztaltam, hogy az olyan készségtárgyaknak, mint a rajz és az ének-zene, nem adnak elég teret. A heti egy óra nagyon kevés.

Jánosi Ágnes: – Ráadásul, ha valaki ének szakos, és nincs mellé szakpárja, lehetetlen egy intézményben teljes állásban elhelyezkednie. A tanár így teljesen szétforgácsolódik, és érthető módon nem tud teljes mellbedobással ott lenni mind a négy munkahelyén. Ezzel sok művészeti tárgyat tanító küzd.

Krisztián: – A gyerekek nem énekelnek. Nem szeretnek énekórára beülni. Én gyakorló zenész vagyok, zongorázom, harmonikázom, ha kell, brácsázom, bőgőzöm, klarinétozom. Zenebohócnak tartom magam, gyakran vittem be hangszereket az óráimra is, ami a gyerekeknek nagyon tetszett. Két-három éve akadt a kezembe egy gyereklemez Ökrös Csabáéktól, akik magasan képzett népzenészek, és összeért bennem a két gondolat: készítsünk a gyerekeknek népzenei lemezt! Az ének-zene könyvek tele vannak népdalokkal, viszont kíséret nélkül, lekottázva, ami kényes dolog, mert a népdal ízét a kotta önmagában nem tudja visszaadni.

– Két éve dolgoztok, és a munkátok eredménye már kézzelfogható. Először a hatodikos, majd az ötödikes korosztálynak szóló lemez készült el. Ezeken először a dal hangszeres változata, majd egy karaoke verzióhoz hasonlóan az ének nélküli dallam szerepel. Jelent már meg hasonló lemez?

Krisztián: – Utólag botlottam bele az interneten Pécsi Géza és a Kulcs a muzsikához Kiadó egy korábbi kiadványába, amelyen olyan rutinos zenészek dolgoztak, mint Majorosi Marianna, a Csík Zenekar énekese. Ők viszont a felső tagozatnak szedtek össze dalokat, míg nálunk minden lemez közel ötven dallamot tartalmaz, osztályfokonként.

– Hogyan terjesztitek a lemezeket és a programot?

Ágnes: – Megkerestünk iskolákat és ének-zene tanárokat, de a kísérleteink általában kudarcba fulladtak. Ha a szaktanár üdvözölte is az elképzelést, az iskolának sokszor nem volt pénze a lemezekre. Nagy örömünkre az Apáczai Kiadó felismerte a lehetőséget, és a mi CD-nk lett az idén megjelenő új ötödikes ének-zene tankönyv melléklete. Új könyv készül a hatodikosoknak is, felmenő rendszerben jelennek meg a könyvsorozat részei.

– Az ötlet az énekórákba könnyen beilleszthetőnek tűnik, az óra menetében nem igényel nagy változtatást. Alkalmazásához kellhet bármilyen speciális tudás?

Krisztián: – Nincs semmi trükk, közösen meghallgatjuk az adott dallamot, betanítjuk, aztán mehet az ének nélküli változat, és gyönyörűen lehet együtt csicseregni. A lemezt a gyerek otthon is meg tudja hallgatni, nem felejti el. Remek példa: amikor egyik kolléganőm énekórán helyettesített, kétségbe volt ugyan esve, de bevitte a CD-t, és teljes döbbenet, a gyerekek hangosan énekeltek, jókedvvel kérték a következő dalt. Kvázi énekórát tartott egy nem ének szakos.

Ágnes: – A fő cél az lenne, hogy a családokba, a köztudatba, az otthoni gyakorlásba kerüljön be az éneklés és a népzene. Az évek során a törzsanyag nagyon keveset változott. Ezek a dalok generációkon ívelnek át, ugyanezt tanulták a szüleink, a nagyszüleink, így a család is tudja együtt énekelni.

A lemezt mindegyik kiadó könyvével lehet majd használni, szerepel rajta a törzsanyag és számos további választható dal.

– Gondoljátok, hogy a népzene kiszoríthatja a popzenét?

Ágnes: – Szó sincs kiszorításról, a kettőt külön lehet választani. Megfér egymás mellett. Egy nagyszülővel nem lehet popszámokat meghallgattatni, de a népdalokat tudjuk együtt énekelni. Ezek örök értékek, és itt a kulcs.

Krisztián: – A növendékeim azért járnak az esztergomi zeneiskolába, hogy népzenét tanuljanak, de nemegyszer hozzák a telefonjukat, hogy ezt a popszámot vagy azt az új nótát hallgassam meg. Ezzel semmi probléma, közben ugyanúgy kamaraénekelnek, hangszerből is kiemelkedőek, és imádják a magyar népzenét.

– Emlékeztek a saját gyerekkorotokra, ti már akkor is énekeltetek?

Krisztián: – Hatéves lehettem, amikor apám először elvitt templomba, és a harmadik mise után már a kórusban énekeltem. Húszéves koromig jártam oda, az utolsó évben már karnagyoskodtam is. Az ikertestvéremmel a zene folyamatosan körülvett bennünket, állandóan ott lógott a nyakunkban a klarinét, aztán jött a zeneiskola, a zenekar, a népzene… Néha azt hiszem, későn kezdtem el, de a fáma szerint sosem késő.

Ágnes: – Én táncos családból származom, gyógypedagógia szakon végeztem. Az énekléshez a férjemen keresztül kapcsolódom, a háttérmunkákban segítek, pályázatot írok, szervezek. Egyébként táncot tanítok, és jelenleg a kicsi lányunkkal, Sárival otthon vagyok. De úgy gondolom, a zene és a tánc nem elválasztható. Táncórán látom, hogy ha énekelni kell, a gyerekek leblokkolnak, illetve az iskolában tanult helyett az a dal jut eszükbe előbb, amit táncon tanultunk meg együtt dalolva, zenei kísérettel. Élesen él bennem a saját gyerekkorom, amikor mindig szorongva ültem be énekórára. Borzasztó nagy elvárás egy gyerektől, hogy álljon ki az osztály elé, és énekelje el, amit ilyen körülmények között nehezen tudunk neki megtanítani. Viszont a hangszeres zene azt a gyereket is vezeti, akinek nincs erős zenei hallása, ő is sokkal jobban be tudja mutatni a dalt, és élvezni fogja. A gyerekek már első osztályban is megélik a kudarcot, és annak, hogy a művészeti tárgyak kudarcot jelentsenek, nincs értelme az oktatásban.

– Jól látom, hogy a programotok célja, hogy minden gyermek, még a kevésbé ügyes is megszeresse az éneklést?

Krisztián: – Pontosan, és mivel az Apáczais énekkönyv mellett ott lesz a lemez, ez meg is valósulhat, sok gyerekhez eljut.

Ágnes: – Jól jött, hogy a kiadónál pont akkor kezdtek új könyveket írni, amikor mi is elkezdtünk a CD-n dolgozni. Ilyenkor gondolom, hogy nincsenek véletlenek. Az új szerző nyitott volt, együtt dolgoztunk, láttak benne fantáziát a szakmabeliek. Az sem mellékes, hogy a kiadónak gyakorlatilag dupla annyi példányt sikerült a könyvből a hanganyaggal eladnia, mint amire számítottak, valamint a könyv nagyon jó értékelést kapott a minisztériumtól. De fontos hozzátenni, hogy a lemezt mindegyik kiadó könyvével lehet majd használni, szerepel rajta a törzsanyag és számos további választható dal.

– Min dolgoztok és mit terveztek jelenleg?

Krisztián: – A hatodikos CD kis kiigazításán dolgozunk, bővül, még nagyobb repertoárból lehet majd válogatni.

Ágnes: – Elsőtől nyolcadik osztályig szeretnénk lemezeket készíteni, valamint dalcsokrokat és tematikus, ünnepi válogatásokat. Olyan CD-ket, amit elő tudnak venni karácsony vagy anyák napja alkalmából, jók lehetnek műsorokhoz vagy diákszínjátszóknak betétdalként…

Krisztián: – Nagy álmunk az Aki dudás… országos énekverseny és egy bemutatóóra-körút. Az első rendhagyó énekórát Mezőkovácsházán tartottuk, döbbenetes eredménnyel. Hatszáz diák énekelt, figyelt és tapsolt ütemesen már a második nótánál! A turnét talán tavasszal tudnánk elkezdeni, de először ismerjék meg, kezdjék használni a lemezeket. Egy bemutatóóra komoly előkészítést kíván, itt szeretnénk táncot és hangszereket is bemutatni. Egy citerát élőben látni, és azzal a dallammal összekapcsolni, amit órán tanult a gyerek, új élmény lehet. Tananyagként ötödikben veszik a népi hangszereket, éppen ezért ezen a lemezen tíz különböző hangszer szólal meg, valamint szeretnénk pedagógus-továbbképzésekre és a határainkon túli magyar iskolákba is kivinni a programot.

Annak nincs értelme, hogy a művészeti tárgyak kudarcot jelentsenek.

– Kiválasztani a dalokat, feldolgozni, hangszerelni, stúdiófelvételt készíteni, aztán az utómunka – összetett folyamat, amely nem kevés anyagi ráfordítást is kíván. Milyen forrásból dolgoztok?

Krisztián: – Egy lemez elkészítése nagyon drága, és mi teljesen saját pénzből csináljuk. Jó lenne, ha megtalálnának bennünket azok, akiket ez az ügy érdekel, és esetleg fel tudnák karolni.
Dezső Antal, egy újvidéki gyógyszerész barátunk adott egy nagyobb összeget, illetve az NKA pályázata. Folyamatosan próbálkozunk, de most kicsit áll a munka, az első két CD szinte minden forrásunkat felemésztette, ami pénz pedig bejön, azt visszaforgatjuk a továbbiakba. De lépegetünk előre, és jelenleg az a legfontosabb, hogy ismerjék fel az értékteremtő hatását, használják.

Ágnes: – Szakmai ajánlást Lezsák Sándor úrtól kaptunk, a lemezeket Ördög Mária lektorálta. Ha ő nincs, valószínűleg a lemezek se, neki külön hálásak vagyunk! Ő szokta mondani, ha már megcsináljuk, minden hang legyen a helyén. De mindenki szívességből, ingyen dolgozik.

– Krisztián, te eredetileg zenész vagy, marad idő a saját muzsikára?

Krisztián: – Főállásban tanítok, emellett játszom egy zenekarban és készítem a CD-ket. Szeretném, ha egyszer muzsikálnék, és közben azt taníthatnám, amit kitaláltam. De a közös nagy célunk, hogy egyszer mindenki a kisujjából rázza ki a népdalokat, és a zene szeretete épüljön be a családokba.

Probléma: Nincs megfelelő eszköz az énektanárok kezében ahhoz, hogy a magyar népdalok tanítását élvezetessé, autentikussá tegyék. Hiszen egy pedagógus nem képes arra, hogy egy egész zenekart megszólaltasson, és a zongorakíséret is kevés, hogy megszerettesse az együtt éneklést.

Egy nem tagozatos iskolában heti egy énekóra van osztályonként. Két óra között legkevesebb egy hét telik el, de az iskolai rendezvények és szünetek miatt inkább kettő. A gyerekek így sokszor nem emlékeznek az előző órán megtanult dalokra, ezeket újra és újra meg kell tanítani. Így kevesebb dalt tudunk feldolgozni, és amire idő jut, az sem rögzül. A gyerekek nem mernek énekelni, nem szeretnek énekelni, éppen ezért nem is tudnak énekelni.

Cél: A gyerekeket visszavezetni a Kodály Zoltán által kitaposott, majd Bárdos Lajos által tovább épített útra, az örömteli együtt éneklés világába.

Széleskörű felhasználás: A dalok alkalmazhatóak az énekkari munkában, a színjátszó szakkörök előadásain vagy iskolai rendezvényeken aláfestő zeneként stb. A nyár folyamán elkészülnek az 5. és 6. osztályos lemezekhez a dalcsokrokat tartalmazó hangzóanyagok. Miután külön-külön megtanulták a gyerekek a népdalokat, azokat csokorban is tudják majd énekelni zenekari kísérettel.

A módszer: Egy lemezen osztályfokonként közel 50 magyar népdal szerepel, melyek tartalmazzák a Nemzeti alaptanterv által előírt kötelező népdalokat, illetve a forgalomban lévő három legelterjedtebb ének-zene tankönyvben található választott dallamokat is. A dalokat a gyűjtés helyének és a táncnemeknek megfelelő, autentikus hangszeres kísérettel, a tájegységnek megfelelő hangszerekkel megszólaltatva rögzítettük. Az eddig elkészült két lemezen több mint tíz népi hangszer szólal meg: hegedű, brácsa, bőgő, cimbalom, klarinét, tárogató, citera, duda, tekerő, koboz, ütőgardon.

Egy-egy lemezen minden népdal kétszer szerepel. Először zenekarral együtt népdalénekes mutatja be az adott dallamot, majd ezt követően ének nélkül, csak a hangszerek szólalnak meg, mely lehetővé teszi, hogy a gyerekek zenekari kísérettel énekelhessenek.

Tapasztalatok, hatás: A gyerekek bátrabbak, szívesebben énekelnek akár kisebb csoportban vagy egyedül is, mert „elbújhatnak” a zenekar mögé. Ugyanakkor a hangszerek vezetik a gyermekek fülét és hangját, könnyebben elsajátítják a dallamokat.

Címlista: Aki dudás akar lenni 5.

• A csitári hegyek alatt...
• A szántói híres utca...
• A szennai lipisen-laposon...
• A szép fényes katonának...
• A, a, a, a farsangi napokban...
• Aki dudás akar lenni... (dudával)
• Által mennék én a Tiszán...
• Árpa is van, makk is van...
• Béreslegény...
• Csillagok, csillagok...
• Csipkefa bimbója...
• Én elmentem a vásárba...
• Erdő, erdő, de magos a teteje...
• Erdő, erdő, erdő, marosszéki...
• Érik a szőlő...
• Este van már, csillag van...
• Este van, este van...
• Fehér fuszulykavirág...(tekerővel)
• Fekete föld...
• Felülről fúj az őszi szél...
• Föl, föl vitézek...
• Gábor Áron rézágyúja... (tárogatóval)
• Győri kanász a dombon...
• Haragusznak a batai gazdák... (klarinéttal)
• Három éjjel, három nap...
• Hej, Dunáról...
• Hess, páva, hess... (kobozzal)
• Hol jártál az éjjel cinegemadár...
• Hull a szilva a fáról... (ütőgardonnal)
• Jól van dolga a mostani huszárnak...
• Kelj fel, juhász, ne aludjál...
• Madárka, madárka...
• Megrakják a tüzet...
• Megöltek egy legényt... (hajdúsági ballada)
• Megyen már a hajnalcsillag...
• Mikor gulyáslegény voltam... / Sej, a szakcsi utca… (citerával)
• Mikor leány voltam... (kobozzal)
• Nem vagyok én senkinek sem...
• Nincs Szentesen olyan asszony... (tekerővel)
• Pásztorok, keljünk fel...
• Sej, a tari réten...
• Szélről legeljetek...
• Szépen úszik a vadkácsa...
• Tavaszi szél vizet áraszt... (kobozzal)
• Te vagy a legény... (tárogatóval)
• Töltsd teli, pajtás...
• Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt...

Címlista: Aki dudás akar lenni 6.

• Ablakomba, ablakomba…
• A jó lovas katonának…
• A horgosi csárda
• A Vidróczki híres nyája…
• Az én rácsos kis kapum…
• Az ürögi faluvégen
• Balázsolás
• Betlehem városba…
• Betlehemnek pusztájában…
• Bonchidai menyecskék
• Bölcsőcske
• De szeretnék páva lenni…
• Duna parton van egy malom
• Édesanyám de sokszor kért…
• Édesanyám rózsafája…
• Él a magyar…
• Erdő, erdő, kerek erdő
• Erdő nincsen zöld ág nélkül…
• Érik a ropogós cseresznye
• Ez a kislány…
• Fáj a fának…
• Glória
• Ha felmegyek…
• Haragszik a gazda…
• Három ürü…
• Hej, két tyúkom tavalyi…
• Hej, rozmaring…
• Huszárosra vágatom…
• Jaj, de beteg vagyok…
• Jászkunsági gyerek vagyok…
• Juhászlegény…
• Kádár Kata
• Karácsonyi pásztortánc
• Kiöntött a Tisza
• Kisunyomi templom tetejére…
• Kocsi szekér, kocsi szán
• Kossuth Lajos táborába…
• Lányok ülnek a toronyba…
• Ma van húsvét napja…
• Már Vidróczki emelgeti…
• Nekem olyan emberecske…
• Nem vagyok szép…
• Ősszel érik…
• Sárga kukoricaszár…
• Sej, a tari réten…
• Sej, felszállott a kakas…
• Szárnya, szárnya…
• Tisza-partján mandulafa…
• Tizenhárom fodor van a szoknyámon…
• Török(vörös)bársony süvegem…
• Új esztendő…
• Vágjad, vágjad a búzát
• Voltál-e már Igricében…