Photographer

Emlékezem, tehát vagyok

Hányszor mondjuk: „Ez már történelem, nem érdemes a múlton rágódni, inkább a jövővel kell foglalkozni.” De hiszen a történelem maga az élet! Sokan teszik fel a kérdést, vajon kiüresedtek-e nemzeti ünnepeink. Tudjuk-e, értjük-e pontosan, miért kell levonulni az iskola udvarára március 15-én, pálcikára fabrikált kokárdákkal? Aztán felnőve is megemlékezünk-e 50 vagy 150 évvel ezelőtti eseményekről, hősökről, vagy a munkaszüneti nap csupán egy tökéletes alkalom arra, hogy lefoglaljuk a legjobb helyeket egy-egy vidéki wellness szállodában?

Máig élénken él bennem, ahogy minden évben október 6-án, az aradi vértanúkra emlékezve lassú, monoton hangon, gyászos zene kíséretében felolvasták a hősi halált halt mártírok nevét az iskolarádióban. Ez az akkor apróságnak tűnő „háttérzaj” óhatatlanul beleégette az emlékezetembe azt a bizonyos tizenhárom nevet; kiváló osztályfőnököm, Marika néni pedig már alsóban megszerettette velem a magyar történelmet.

A tavalyi évben számos szomorú évfordulónk volt: 100 éve tört ki az első világháború, vagy ahogy akkoriban hívták, a Nagy Háború. Ez a globális konfliktus már előrevetítette az évszázad során kialakuló zendüléseket. 70 éve kezdődött meg a magyarországi zsidóság deportálása, amely sötét foltja mind a magyar, mind az egyetemes történelemnek. De örömteli eseményről is megemlékeztünk az elmúlt évben, ugyanis negyed évszázada omlott le az Európát is kettéosztó berlini fal, és fejeződött be hazánkban a demokratikus átmenet. A történelmi események mind a mai napig hatnak, meghatározzák identitásunkat, ezért foglalkoznunk kell velük.

Jelen lapszámunkban bemutatunk egy olyan sikeres kezdeményezést, mely a modern kor eszközeit felhasználva igyekszik a diákok érdeklődését felkelteni a történelem iránt. Címlapinterjúnkból kiderül többek között, hogyan ötvözték az animációs filmek és a nándorfehérvári csata világát. Az oktatásirányítás részéről első kézből értesülhetnek a legfrissebb hírekről a tankönyvellátással és  -rendeléssel kapcsolatban, valamint tankönyvszerzők mesélnek mostani munkájukról. Abban a kérdésben pedig, hogy milyen „köntösbe” bújtatva lehet színpadra állítani történelmi darabokat, a Nemzeti Színház igazgatója segít eligazodni, hiszen meglepően sok, ma is aktuális és minket foglalkoztató kérdést rejtenek ezen darabok.

A történelmet természetesen nem lehet a szó szoros értelemben véve határok közé szorítani, hiszen a magyar kulturális nemzet, vagyis összeköt minket közös múltunk, anyanyelvünk, hagyományaink. Éppen ezért Kárpát-medencében élő magyar fiatalokat kérdeztünk arról, számukra mit jelent a magyarság, ők miként élik azt meg a mindennapokban. Lebilincselő írásokat kaptunk, melyekből szemezgetve könnyen megérthetjük, miként magasztosul fel egy-egy szavalóverseny jelentősége a határon túl. Remélem, e havi lapszámunkban sikerül jól körüljárni a történelmi emlékezet témakörét.