Olvasási idő: 
9 perc
Author
Author

Elrappelhető-e a trubadúrköltészet?

Avagy kisfilmek az oktatásban

Hogyan lehet az iskolák – tanárok és diákok – számára a tananyagokhoz kapcsolódóan tinédzserekkel olyan videókat készíteni, amelyek nézhetőek, tartalmasak, amelyeknek köszönhetően a diákokhoz közelebb kerül a tananyag? Magyarázhatjuk-e diókkal a Bibliát, viccelődhetünk-e Berzsenyi vidékiségével, avagy megközelíthetjük-e a reneszánszt a hasunkon keresztül? Hasonló dilemmákkal szembesültek tanárok és diákok az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (EKE OFI) által indított projekt keretében.

A partnerség kezdetei

2018 februárjában kezdődött az együttműködés az EKE OFI és a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium között, amelynek keretében Forgács Iván projektvezető irányításával Meleg Gábor, Mészáros Zsolt és Szőnyi László Gyula médiatanárok az EKE OFI újgenerációs tankönyvcsaládjához készítenek kiegészítő videóanyagokat.

A munka összetett folyamat, amely komoly tervezést és előkészítést, valamint összehangolt megvalósítást kíván a résztvevőktől. Először is meg kellett ismerniük a kiválasztott évfolyamok tankönyveinek a tartalmát, utána kiválasztani azokat a tananyagrészeket, amelyekhez kapcsolódva érdemesnek tűnik pár perces videófilmeket készíteni. Nagyon fontos, hogy ezek az anyagok olyan ötleteken alapuljanak, amelyek figyelembe veszik a diákok életkori sajátosságait, akik ezeket a kisfilmeket látva esetleg kedvet kapnak hozzá, hogy jobban megismerjék egy-egy korszak művészetének izgalmas sajátosságait, illetve az egyes alkotók kiemelkedő műveit. Az alkotócsoport feladata az is, hogy megtalálja a megfelelő helyszíneket és szereplőket a kisfilmekhez, majd a forgatásokon megvalósítsa előzetes elképzeléseit.


A diákok mint partnerek

A budapesti Vörösmarty Gimnázium nemcsak belvárosi elhelyezkedése, nemes architektúrája, megfelelő infrastruktúrája és releváns képzettségű tanárai miatt bizonyult megfelelő partnernek az együttműködésre, hanem a projektben hadra fogható dráma- és médiatagozatos diákjai miatt is. Előbbiek azokból verbuválódnak, akik általános iskolájuk legjobb versmondói, énekesei voltak, így ők szövegtanulásban, bátor kiállásban, élethű előadásban és hiteles improvizációban erősebbek kortársaiknál, utóbbiakat pedig komoly ambíciók fűtik, hogy újságíróként, fotósként vagy filmesként később a média világában helyezkedjenek el, vagyis bennük is megvannak azok a készségek, amelyek segíthetnek egy oktatási film elkészítésében. 

A gyerekek megtisztelve érzik magukat, ha felkérik őket a komoly és kreatív projekt bármelyik munkafázisára. Sokszor már az ötletelésből is kiveszik a részüket. Megesett, hogy a szaktanár tanórai feladatként adta fel, hogy csoportmunkában készítsék el egy kisfilm forgatókönyvét a középkori irodalomból. Ilyenkor annyi frappáns gondolat hangzik el, hogy a tanárnak érdemes jegyzetelnie, de akár munkavideókat is készíthet, amelyek közül az alkotói stáb választhatja ki azokat, amelyek továbbgondolásra érdemesek.

Az alkotócsoport-diák munkamegosztás igen változatos arányt mutat a stáb által megírt forgatókönyvek előadásától a diákokkal közös szövegalkotáson és előadáson át az alkotói közösség által instruált diákrögtönzésekig vagy akár a tanárok előadóként való bevonásáig. 

Természetesen számos alkotási fázisban adódtak nehézségek. Előfordult, hogy a felvétel napján jelezte a diák, hogy lebetegedett, és egy órán belül kellett helyette olyat találni, aki nemcsak hogy odaér a forgatásra, de meg is tanulja és ügyesen elő is adja a szöveget. Egy másik esetben a jól kommunikálónak vélt diák a felvétel pillanatában leblokkolt. A tanár lélekjelenlétének köszönhetően sikerült a helyzetet megoldani: a diák pantomimmozdulatokkal eljátszotta a jelenetet, és a stáb egyik tagja mondta fel a szöveget.


Pedagógiai tapasztalatok

Az anyagok elkészítése igen tanulságos volt a filmes alkotócsoport számára. Kiderült, milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy a kisfilmek legyenek tartalmasak és figyelemfelkeltőek, ugyanakkor ne legyenek didaktikusak vagy unalmasak.

Az is tanulságos, hogy nem lehet teljeskörűen bemutatni egy-egy alkotói életművet, csupán valamilyen érdekes perspektívából érdemes felvillantani egy jellemző mozzanatot. Kézenfekvőnek tűnt ennek kapcsán előtérbe helyezni az alkotók életének egy-egy érdekes elemét (pl. Berzsenyi vidékiségéből fakadó komplexusai, Poe vonzódása a halálközeli témákhoz, az angol romantikus költők barátsága). Működő ötlet volt Villon verseinek megzenésítése, a rappelve előadott lovagi énekek vagy a középkori irodalom jellemzőinek gregorián dallamokba foglalása. Szinte valamennyi témában fontos a rendelkezésre álló anyagok szelektálása és sűrítése.

Ugyanakkor az alkotók szerették volna elkerülni, hogy a bemutatott költők és írók a könnyedebb hangvétel miatt súlytalanná váljanak. Valamilyen szintű befogadói aktivitás, intellektuális együttműködés szükséges a kisfilmek megtekintéséhez, ezért is nélkülözhetetlenek a magyartanárok előzetes szempontjai, feladatmeghatározásai, segítsége.


A diákok szemével, a tanárok szemével

A mozgóképes anyagokkal kapcsolatban komoly pedagógiai dilemmák is felmerültek: Voltaképpen mi is a célja egy-egy ilyen anyagnak? Mire vágynak a diákok? Mi lenne hasznos a pedagógusoknak? A kérdéssel az alkotói stáb tanár tagjai megkeresték iskolájuk tanulóit és tanárait, de azzal kellett szembesülniük, hogy egymásnak ellentmondó elvárásoknak kellene megfelelniük. A diákok elsősorban rövid, meglepő, figyelemfelkeltő, humoros anyagokra vágynak. A tanárok inkább mély, tartalmas, rövid, ugyanakkor teljességre törekvő filmeket részesítenének előnyben. De hogyan lehet mindezt megvalósítani két percben? Mit érdemes célul kitűzni?

Nem kívántak teljességre törekedni, ugyanakkor kerülni akarták azt is, hogy viccet csináljanak a tananyagból. A diákok igényei közül a rövidséget és a meglepetést tartották meg, a tanárok munkáját pedig eredeti szövegekkel, gondolatébresztő részletekkel, sokféleképpen megközelíthető, időnként vitára ösztönző elemekkel kívánták segíteni. Célként tehát azt fogalmazták meg, hogy rövid, igényes anyagokat készítsenek, amelyek sokféle módon felhasználhatók.


Instant tudás kontra kapunyitogatás

Az első videók használata során világossá vált, hogy elsősorban kérdéseket vetnek fel, együttműködési lehetőséget adnak a diákoknak. A felhasználásban épp ezért különösen fontos a pedagógus személye, aki ráérezhet arra, hogy egy adott iskolai csoportban hogyan érdemes feldolgozni a mozgóképes anyagokat, milyen módon válhatnak ugródeszkává, hogyan segíthetik a tananyagtartalmak feldolgozását. Mindenesetre bízhatunk benne, hogy az anyagok sokaknak jelentenek majd valódi, tartalmas találkozást az irodalommal.

Kiindulópont: a tankönyv

Nincs könnyű helyzetben a tankönyv-szerkesztőség, amely videóanyagokat szeretne készíteni kiadványaihoz. Egyfelől látja a hatalmas igényt a mozgóképes anyagokra, másfelől viszont nem könnyű kérdés, mi lenne a legmegfelelőbb, milyen konkrét tartalmakat, formákat várnak. És a videók funkciója sem tisztázott pontosan. Inkább a tanárok munkáját segítsék? Vagy a diákok otthoni gyötrelmeit próbálják enyhíteni? Mennyi az optimális időtartam? A szórakoztatáson, kedvcsináláson vagy az információk hatékony átadásán legyen-e a hangsúly? S talán a legfontosabb probléma: Mihez igazodjanak a filmek, mi adjon nekik keretet? Mit dolgozzanak fel? A tankönyv leckéit? Az alaptanterv témáit? A lehetséges érettségi tételeket? Vagy bármit a tananyaggal kapcsolatban?

Nagyon fontos mindezt előre, egyértelműen tisztázni, máskülönben a tankönyvszerkesztők és a megbízott filmkészítők elvesznek a lehetőségek végtelen tengerében, esetleg úgy érezhetik, bármivel próbálkozhatnak.Ez azonban tévedés. Egy-egy ilyen műhely technikai lehetőségei még a legszerényebb dokumentum- vagy tudományos-ismeretterjesztő filmes stúdió adottságaitól, produktivitásától is roppant távol állnak. Másrészt számolni kell azzal, hogy a tanárok és a diákok „bármit” – színvonalas kiegészítő anyagot, akár játékfilmrészleteket – könnyen le tudnak tölteni az internetről.

Ezért úgy véljük, a reális kiindulópont a tankönyv lehet. Ha a cél, hogy annak tartalmát, feladatait, szemléletmódját, metodikáját „frissítő” videókkal megtámogassuk, fogyaszthatóbbá tegyük, a filmek megkapják saját, egyedi funkciójukat, vonásaikat. Elkerülik az összehasonlítást a profi tévés és a neten kerengő anyagokkal, készítésük pontosan tervezhető, az oktatásban betöltött helyük, felhasználásuk egyértelmű. Ugyanaz a helyzet, mint a nyelvkönyvekkel. Egy A1-es lecke, mondjuk, az angol folyamatos jelen tanulásához olyan videófilmet tudunk jól használni, amely annak az anyagát teszi életszerűvé. Persze azon túl, hogy ezt a feladatot teljesíti, még bárhova elrepíthet bennünket az angol kultúrában.