„Élménysulikat szeretnénk megvalósítani”

Hogyan foglalná össze röviden és közérthetően, hogy miről szól a Komplex Alapprogram?

A Komplex Alapprogram egy európai uniós finanszírozású, kiemelt projekt. Az egyik fontos célja a végzettség nélküli iskolaelhagyás mérséklését lehetővé tévő prevenciós stratégiák megvalósítása. A kormánynak van egy vállalása, miszerint 2020-ig 10 százalék alá kívánja csökkenteni a végzettség nélkül iskolaelhagyók arányát, amihez ez a program is hozzájárul. A másik cél a módszertani és szervezeti kultúra adaptív szemléletű fejlesztése a köznevelésben, amelyben az indirekt, tanulóközpontú, nyitott, a diákokat aktívan foglalkoztató pedagógiai módszerek kerülnek előtérbe. A program központi eleme, tanítási stratégiája a differenciált fejlesztés (Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban, DFHT). Minden tanulócsoportban, osztályban nagyon sokféle tudású, attitűdű, elképzelésű, családi hátterű gyerekek gyűlnek össze, és a pedagógus ma már akkor tud hatékonyan tanítani, ha a diákok által elsajátítandó módszerek és tartalmak személyre szabottak.

A Komplex Alapprogram öt pillérből, öt alprogramból áll. Melyek ezek?

Talán érdemes még egy gondolattal hátrébb lépni: van egy koncepciónk, amely magába foglalja a küldetésünket, a céljainkat és az alapelveinket. Ezekre épül az említett DFHT, és ezekhez kapcsolódik az öt alprogram is, a Művészetalapú alprogram, a Testmozgásalapú alprogram, a Logikaalapú alprogram, a Digitális alapú alprogram és az Életgyakorlat-alapú alprogram. Természetesen nem csak az alprogramokban gondolkozunk, amelyek a délutáni időszakban önálló foglalkozások keretében valósulnak meg, és a képesség- és készségfejlesztést szolgálják, hiszen nagyon fontos, hogy a köznevelésben is megfelelő hangsúlyt helyezzünk a készségfejlesztésre. Az alsó tagozat nyolc és a felső tagozat tizenhat tantárgyához kapcsolódóan a délelőtti időszakra is készítettünk szakmai anyagokat, amelyekben megjelenik a differenciált fejlesztés. Így komplex és kerek a programunk.

Tehát délután a kompetenciafejlesztésen van a hangsúly, délelőtt pedig, ha jól tudom, a tanórák felépítéséhez nyújtanak segítséget a DFHT-re alapozva. Hogyan tudják a pedagógusok a rendelkezésükre bocsátott anyagokat beépíteni a munkájukba?

Kis lépésekkel szeretnénk haladni, ezért elkészült javaslataink, szakmai anyagaink, kiadványaink az órai munka nagyjából 20 százalékát érintik.

A délelőtti időszak egy meghatározott rendszerben működik, mert a kerettanterv és a helyi tanterv meghatározza, hogy milyen tantárgyakat milyen óraszámban kell tanítani. Mi ehhez a tartalomhoz tesszük hozzá a módszertant, azaz azt, hogyan tanítsanak a tanárok. Minden egyes tantárgyhoz külön készítettünk tanári és tanítói kézikönyveket, amelyekben tanmenetek, tematikus tervek, óraterv-illusztrációk, feladatbankok, linkgyűjtemény és tankockagyűjtemény van. Az óraterv-illusztrációk az első perctől kezdve az utolsóig bemutatják a pedagógusnak a program javasolt alkalmazását. A segédanyagaink azonban egy keretrendszernek is felfoghatók, hiszen az elemeik változtathatók. Nagyon sok jó gyakorlat van egy iskolában, amelyek mind beemelhetők a programba. Ez nem egy olyan jellegű óraterv, amit csak és kizárólag így vagy úgy lehet tanítani, mi inkább csak javaslatokat fogalmazunk meg, hiszen különbözőek a tanárok tanítási kompetenciái, a lehetőségeik az iskolában. Ezért mi nem állítjuk, hogy egyetlen helyes út van – több út van, és mi próbálunk alternatívákat adni.

Hogyan induljon el egy pedagógus, ha kedvet kap hozzá, és szeretné alkalmazni ezt a módszertant? Az iskolának kell regisztrálnia? Vagy egyénileg is részt vehetnek a tanárok a programban?

Több csatornán szólítjuk meg az iskolákat és a pedagógusokat. Az első a tankerületi tájékoztató rendezvény, ahova az intézményvezetők és a tankerületi igazgatók jönnek el. Ott részleteiben is ismertetjük a programot, az iskolák lehetőségeit, az újdonságainkat. Ezt követően tartunk egy kétnapos intézményvezetői felkészítést, ahol pontosan bemutatjuk a program működését és gyakorlati alkalmazási lehetőségeit, szakszóval implementációját. Ha egy tantestület elkötelezett, és komolyan érdeklődik a programunk iránt, akkor az iskolán belül a tantestületnek szóló intézményi workshopokat, bemutató foglalkozásokat tartunk, részletesen ismertetve alprogramjainkat és szakmai anyagainkat – mindezek alapján tudnak az iskolák csatlakozni. Ugyanakkor arra is van lehetőség, hogy egy intézményből csak egy-egy pedagógus vegyen részt a képzéseinken.

Figyelemmel tudják-e kísérni az iskolákban a megvalósítás folyamatát? Hogyan mérhető a program eredményessége?

Az első időszak tapasztalata az, hogy rendkívül nagy az érdeklődés, több iskola jelentkezik a programra, mint vártuk. Most még a bevezetés időszakában vagyunk, tehát a fejlesztést zártuk le. Van egy egy tanéven keresztül tartó pilot-időszak, amikor megnézzük, hogyan működik a gyakorlatban, amit kialakítottunk. Ezt egy interaktív fejlesztési időszaknak gondoljuk, mert nagyon sok visszajelzést várunk. Mérjük a gyerekeket és a pedagógusokat a bevezetés előtt, alatt és után is, hogy lássuk, milyen a Komplex Alapprogram eredményessége, hatékonysága. Nemcsak a program előtt, hanem a program alatt is ott vagyunk az iskolákban, workshopokat tartunk, illetve van egy két részből álló szakmai támogatórendszerünk. Ez egyrészt egy jelenléti támogatás: a mentoraink kimennek az iskolákba, és helyi szinten megnézik az órákat, hogy hogyan működik a program, és segítik, fejlesztik a tanítási folyamatot. Másrészt online felületet biztosítunk, ahol a pedagógusok és az intézményvezetők célzottan tudnak majd kérdezni

Mint említette, a program egyik fő célja, hogy 2020-ra 10 százalék alá csökkenjen a korai iskolaelhagyók száma. Mik a további céljaik?

A módszertani fejlesztés, a szervezeti kultúra fejlesztése, valamint pedagógus-továbbképzési programok biztosítása egy szolgáltatási csomag létrehozásával. Az látszik, hogy az iskolákban a tanárok egy – talán a jelentősebb – része frontális oktatási módszereket alkalmaz, ami azt jelenti, hogy kiáll a tanulók elé, és elmondja az anyagot.

Miközben a kooperatív technikák irányába kellene elmozdulni.

Így van. Pontosan a kooperatív irány az, ami felé szeretnénk elindítani a pedagógusokat, amikor aktívan foglalkoztatjuk a gyerekeket pármunkában, csoportmunkában, amikor a diákok aktív részesei a tanulási folyamatnak. A szlogenünk így hangzik: „Tanulni élmény” – és mi valóban „élménysulikat” szeretnénk csinálni. Olyan iskolákat, ahova a gyerekek örömmel járnak, a nap elejét várják, nem pedig a végét, és nem azt nézik, hogy mikor mehetnek már haza, hanem aktívan és a tanulás lényegét megértve, élvezettel tanulnak.

Az biztos, hogy ehhez szemléletformálásra és lelkes pedagógusokra van szükség. Hogyan fogadják a tanárok a programot, milyen visszajelzéseket kapnak tőlük?

A program erőssége az újszerűsége és a komplexitása. A pedagógusok nagyon nyitottak és érdeklődők. Látják, hogy mi valóban segíteni szeretnénk, mégpedig velük együttműködve. Szabadon kérdezhetnek, és arra is van módjuk, hogy iskolájuk lehetőségeihez vagy a saját pedagógiai gyakorlatukhoz igazítsák a programot, ami mindenképpen újdonság. Az iskolai bemutatókon a tanárok átélik és megtapasztalják mindazt, amit a gyerekek fognak az iskolában.

Hol lehet találkozni a programmal az iskolákon kívül?

Öt megyében folytattunk népszerűsítő kampányt egy roadshow keretében, öt nagyvárosba vittük el a programot. Nagyon pozitívak a tapasztalataink, több százan jöttek el az egyes helyszíneken, a tanárok és érdeklődők mellett gyerekek is. Itt a cél a közvélemény tájékoztatása volt, hogy bemutassuk a programot a nagyközönségnek, hogy egy kicsit nagyobb publicitást kapjon az eddiginél. Korábban főként szakmai fórumokon voltunk jelen, illetve az iskolák szemszögéből mutattuk be a programot, de fontosnak tartjuk, hogy az iskolák és a pedagógusok mellett a közvéleményt is tájékoztassuk.

A személyes találkozókon kívül természetesen az elektronikus csatornák is működnek: új Facebook-oldalunk van (www.facebook.com/Elmenysuli/), illetve a komplexalapprogram.hu is új arculatot kapott.

Ön szakmai vezetője a Komplex Alapprogramnak. Hogyan találta meg ez a feladat? Mivel foglalkozott korábban?

A testnevelés területéről jövök, testnevelő tanári végzettségem van, illetve pedagógia és intézményfejlesztés szakon tanultam tovább, a TF-n és az ELTE-n végeztem. Pályafutásomat a Testnevelési Egyetemen kezdtem, mellette sokáig úszást tanítottam különböző korosztályú gyerekeknek, illetve közoktatási tapasztalatom is van. Az egyetemi oktatás mellett több, a köznevelés fejlesztésére irányuló programban is részt vehettem, első lépésben a testneveléshez kapcsolódva, legyen szó a Nemzeti alaptanterv korábbi verzióinak kidolgozásáról, a kerettanterv megalkotásáról vagy a pedagógusminősítési rendszer testnevelést érintő részének kidolgozásáról. A módszertani fejlesztés területén a minőségi testnevelés kidolgozásában is szerepet vállalhattam egy projekt keretében, amelyet a Magyar Diáksport Szövetség valósított meg. E fejlesztésekben szereztem tapasztalatokat, amelyek nagyon hasznosnak bizonyultak mostani feladataim szempontjából, rengeteget tanultam a korábbi nehézségekből. Négy éve vagyok az Eszterházy Károly Egyetem oktatója, a programot pedig körülbelül 2-2,5 éve kezdtük el tervezni és felépíteni. Először a Testmozgásalapú alprogramnak voltam a vezetője, majd rektor úr felkérésére lettem a teljes program szakmai vezetője.

Mi az, ami leginkább megfogta ebben a feladatban?

A program újszerűsége, illetve az, hogy abszolút gyakorlatorientált és gyakorlatcentrikus. Nagyon sok kiadványunk készül, természetesen a programnak is megvan az elméleti megalapozottsága és beágyazódása, de a gyakorlat ez esetben sokkal hangsúlyosabb. Azok a konkrét óratervek, feladatok, illusztrációk, amelyeket kidolgoztunk, valós segítséget jelentenek a pedagógusoknak. A képzéseken minimális az elméleti, frontális rész, ehelyett végigmegyünk a gyakorlatokon, amelyeket a későbbiekben alkalmazni fognak. Ezenkívül a szemléletformálás lehetősége is fontos, hiszen nagyon sok kiváló tanár van az iskolákban, de minden tanár tud jobb lenni, és ebben próbálunk nekik segíteni. Ez a program kiváló lehetőséget ad arra, hogy támogassuk az iskolákat, megosszuk egymással a tapasztalatainkat, és ezáltal jobb legyen az oktatás.

Van-e arról tapasztalata, hogy a gyerekek hogyan viszonyulnak a programhoz? Látható-e már ilyen rövid idő alatt is a fejlődés?

A hatásvizsgálat és az eredményesség csak hosszabb időszakon értelmezhető, főleg, ha a tanulmányi eredményeket nézzük, de az attitűd, a hozzáállás rövid távon is gyorsan mérhető. Úgy látjuk, hogy nagyon lelkesek a gyerekek. Amikor különböző rendezvényekre települünk ki – konferenciákra, workshopokra, a Pedagógus Expóra –, nagyon nagy az érdeklődés. Ott van például a Digitális alapú alprogramunk, amely nem pusztán az eszközhasználatot foglalja magába, hanem azoknak az alkalmazásoknak a használatát is, amelyeket a gyerekek egyébként nap mint nap használnak, csak nem biztos, hogy arra, amire kellene. Pont nem azt szeretnénk, ami eddig jellemző volt, hogy „üljél hatszor-hétszer-nyolcszor 45 percet”, hanem például a Testmozgásalapú alprogramban felállítjuk a gyerekeket az órán, és megmozgatjuk őket tantermi keretek között is. Pontosan azért, mert nagyon nehéz 45 percen keresztül egy helyben ülni és koncentrálni, főleg kisdiákoknak az első négy évfolyamban. Ezt mi tantárgyspecifikusan csináljuk, például a matematikaórán beviszünk egy ugróiskolát, és a gyerekek mozognak, de közben a matematikát gyakorolják, a számolási alapműveleteket.

Mozgással és a digitális világ felé való nyitással biztosan meg lehet ragadni a gyerekek figyelmét. Hogyan tudja őket a többi alprogram megszólítani, például a Művészetalapú alprogram?

Nagyon fontos, hogy nem művészetre nevelésről beszélünk, hanem művészeti nevelésről, tehát nem hegedülni vagy szolfézsra tanítjuk a gyerekeket, hanem arra, hogy saját maguk hozzanak létre művészeti alkotásokat, éljék át a művészeti alkotás élményét és szépségét. Az összes művészeti ágat ugyanolyan fontosnak tartjuk, legyen az festészet, költészet, zene vagy tánc, mindet közelebb szeretnénk vinni hozzájuk. Nem az a lényeg, hogy a tanár értékelje és minősítse az alkotásaikat, főleg nem a negatívumokat kiemelve. A hangsúly mindig a pozitív szemléletű megközelítésen van. Ehhez kapcsolódva még a Logikaalapú alprogramunkból emelném ki a játékosságot és a logikai játékok szerepét, ami elemi része a gyerekek életének. Ugyan miért ne lehetne játszva tanulni?

Valóban sok jó gyakorlat létezik az oktatás játékosítására, akár az értékelésben is. Itt is erről volna szó?

Igen, játékokat, kártyajátékokat, táblás játékokat, egyéb más logikai feladatokat viszünk be az órákra. A játékokon keresztül nagyon sok képesség, készség fejleszthető, például számolni is egyszerűbben tanul a gyerek, ha ilyen feladatokat végez, mint ha pusztán visszakérdeznék a szorzótáblát vagy a matematikai alapműve­leteket.

A programban külön tanfolyamokon képzik azokat, akik később a tanárokat fogják képezni, ez a „képzők képzése” sorozat. Hol tart ez jelenleg?

A képzők képzése már a második körnél tart. A program iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy további képzők bevonására van szükség, ezért is indítottuk el újra a képzők képzését. Ezen két csoport vesz rész: egyrészt azok, akik már korábban részt vettek a pedagógusoknak szóló képzéseinken, megtetszett nekik, és képzői ambícióik vannak, másrészt toborzással gyűjtjük azokat a képzőket, akik alkalmasak lehetnek a képzéseinkre.

Hány iskolában tudott elindulni ősszel a Komplex Alapprogram?

65 iskola vezette be a programot, valamennyit az Eszterházy Károly Egyetem közreműködésével készítettük fel. A program mögött most már ott van a szakmai támogatórendszerünk, amely segíti a program bevezetését, és támogatja mind az intézményvezetőket, mind a pedagógusokat.

Hol találkozhatott az érdeklődő szakmai közönség a közelmúltban a programmal?

Nemrég a hajdúszoboszlói Országos Közoktatási Szakértői Konferencián voltunk november 6–8. között. Itt plenáris előadásunk, két workshopunk, illetve egy szekciónk is volt. A két workshopra és a szekcióra interaktív programmal – lényegében óraszimulációkkal – készültünk. Előadásunkon megjelent a DFHT koncepciója és az alprogrami foglalkozások is (az erről szóló beszámoló a tantrend.hu/hir/mit-mibol-hogyan-avagy-jovo-iskolaja-egy-nyelvet-beszelunk oldalon olvasható – a szerk.).

Mit vár az elkövetkező hónapokban, mivel lenne elégedett a tanév végére? Meddig juthat a Komplex Alapprogram ennyi idő alatt?

Egyelőre a bevezetési szakaszban vagyunk, ezért akkor lennénk elégedettek, ha a programot bevezető 65 iskola tapasztalatai az év végére pozitívak lennének, és siker­rel tudnák alkalmazni a rendelkezésükre bocsátott segédanyagokat, amelyekről így elmondhatnánk, hogy immár kiállták az idő próbáját.